Miért van az, hogy valaki amint kimondja, hogy a babája tápszeres, rögtön nagy lemondóan hozzáteszi, hogy sajnos? Olyan szörnyű dolog ez a mai világban?

Visszaolvastam a hozzászólásokat ismételten és egyértelműen látszik, kik azok akik elfogadták és túlléptek azon, hogy nem tudtak sokáig szoptatni és kik azok akik nem, azt hiszem nekik frusztráló ez a téma a leginkább és ők szorulnak önigazolásra és nem én.

Mert ez a hozzászólásod aztán tényleg épkézláb. Bizonyítványod neked is kiállítva.

És a saját hozzászólásaiddal mi helyzet, azokat nem olvastad vissza?:) Nem bírod megérteni, hogy nem az frusztráló, ha valaki nem tud szoptatni, hanem az, hogy az ilyenek, mint te oktatnak mindenkit ész nélkül?

sziasztok, én a kérdésre szeretnék válaszolni: az ismeretségi körömben találkoztam jópár tápszeres babával (családunkban is volt), de tőlük én sosem hallottam, hogy sajnosnak titulálták volna a helyzetet, valahogy ez nem volt lényeges számukra. Olyan anyukával találkoztam, aki hozzátette, hogy nagyon szeretett volna szoptatni, és utólag látja miben hibázott (feladta a szoptatást mikor kisebesedett a mellbimbója) és következő babánál szeretné megpróbálni. Tehát a környezetemben akikkel találkoztam anyukákkal egyszerűen csak büszkék voltak a babáikra, ugyanúgy büszkék, ahogy az anyatejes anyukák. Szerintem ha az ember nyugodt lelkiismerettel elfogadta, hogy mondjuk nem jött össze a szoptatás, akkor látja azt is, hogy semmi értelme nincsen se hasonlítgatásnak, se egyébnek, hiszen ezer más dolog van ami ennél fontosabb! miért nem annak örülünk, szépek, okosak ügyesek? mindig a hasonlítgatás megy: anyatejes-tápszeres, átalussza az éjszakát-nem alussza át az éjszakát, velünk alszik-külön alszik-, 4 hósan tápláltuk hozzá-6 hósan tápláltuk hozzá, már mászik-még nem mászik, van foga-nincs foga....ez mind-mind teljesen felesleges kedves anyukák! én hiszem, hogy mi itt mindannyian a legtöbbet megtettük a babáinkért és teszünk mindennap! csodálatosak vagyunk és erősek, mert mindannyian végigjártunk egy utat, amíg megfogant, kihordtuk, megszültük és gondoskodtunk (gondoskodunk) róluk! az számít, hogy önmgaunkhoz képest mindent megtettünk nem az, hogy mások szerint mit tettünk vagy nem tettünk!! Ti Lányok, Anyák itt egytől egyig fantasztikusak vagytok, a Föld Anya lányai vagyunk, életet hordunk, adunk, hát mi lehet ennél szebb? Mindent megteszünk a gyermekeinkért! ami nem sikerül, azt pedig fogadjuk el szeretettel. tiszteljük egymást és legyünk büszkék magunkra!és bántások helyett inkább fogjuk meg egymás kezét, hisz mindnyájan Nők, Anyák vagyunk...valahol testvérek..

12-es egy beképzelt ostoba liba!

Köszönöm a hozzászólásod. Ez rendkívül hasznos volt utolsó :) ha így gondolod és ez a véleményed :) én már leírtam az enyémet.

Egy korábbi válaszoló már leírta, nem ismertek. Érdekes, én nem aljasodtam le ilyen szintre egyetlen hozzászólásban sem. Tény, nem vagyok túl empatikus. Éppen ezért választottam hivatásomnak (nem csak foglalkozásomnak) az állattenyésztést. Őket bizony van, hogy többre becsülöm, mint néhány fajtársamat. Nem ismertek, ennek ellenére kivetkőzve ítélkeztek. Nem rólam állítotok ki bizonyítványt, hanem saját magatokról, ha tükröt tart valaki elétek. Hogy nem alacsonyodok le egyesek szintjére? Nem. Nem fogok. Sokan tarthatnak beképzelt, öntelt libának. Nem kell, hogy mindenki szeressen, csak azok akik nekem fontosak. Lehet, hogy túl sokan próbáltak korábban belém rúgni, de megedződtem és ami nem öl meg, az megerősít. Hajrá!

Hú!:)))

Köszönöm a szórakoztatást! Nagyon jól mulattam! Mást én sem tudok értékelni a 12-esben csak az erőlködést:-)