Miért van az, hogy valaki amint kimondja, hogy a babája tápszeres, rögtön nagy lemondóan hozzáteszi, hogy sajnos? Olyan szörnyű dolog ez a mai világban?

"A fiam felkel éjjel, de inkább így legyen, mint a tápszer. Napokat töltöttem a hintaszékben karomban a fiammal és tettem 1,5 -2 óránként mindkét mellre, hogy legyen tejem és szoptatási tanácsadót hívtam, amikor problémám volt. Bizony sokat kell a szoptatásért tenni."

12. válaszolónak: Szerinted minden tápszeres baba anyukája nem tesz meg mindent, és csak kényelemből választja a tápszert? Hidd el, nem...

"...de inkább így legyen, mint a tápszer": Bizonyíthatom, hogy egyik gyermek sem lesz hátrányos helyzetű, amiért tápszeren cseperedik fel az első hónapokban. Amikor meg már csak reggel-este isznak tápszert, nem olyan nagy jelentősége van, mint azt gondolják.

Másrészt 2-3 év múlva a kutyát sem fogja érdekelni, hogy tudtunk-e szoptatni, vagy sem.

Jaj, már megint mi lettünk a rossz Anyukák, mert NEM szoptatunk. Annyiszor ért ez a vád, annyiszor kellett védekezni és magyarázni...

Jártunk miatta LLL tanácsadóhoz, szoptatási tanácsadóhoz, védőnőhöz, szedtem a tejszaporítót, ittam tejszaporítót... Gyakorlatilag szinte állandóan cicin volt az első időben. Nem lett tej, kevés a tejmirigyem, és akkor most mi van... mivel etessem? Más anyatejével, milyen kézenfekvő is lenne, de kiköpte... hiába próbát az ember több forrásból származót. A technikám jó volt, a baba szópóreflex-e tökéletes, de ha kevés a tejmirigy, akkor mégis haljon éhen?

Soha nem gondoltam, hogy ezzel a dologgal fogok küzdeni, mindig úgy kezeltem, hogy szopiztatok, ezt láttam a baráti/ismerősi/rokoni körben... na bumm! Én mégsem tudtam...