Anyukák, akik így tesznek/tettek: miért maradtok/maradtatok otthon 3 évig a kicsivel?

Több oka is van:

-anyagilag nem fogja megterhelni a családi kasszát, hogy csak gyes-t kapok arra az egy évre

-így is visszavesznek a munkahelyemre, tehát nem kell sietnem, hogy nehogy kirúgjanak

-iszonyat túljelentkezés van a bölcsikben, nem is hiszem, hogy bekerülnénk

-elég sok mindent csinálok a babázáson kívül is (szm-es vagyok a másik két gyereknél, sokat kirándulunk, van egy hobbim, ami teljesen feltölt)

Ikreim vannak, akikkel tanköteles korig itthon maradhatok. Hamarosan jön a kistesó is, úgy számolom, hogy kb. 5-6 évet leszek itthon összesen.

Az ikrek két évesek múltak, és bevallom őszintén, én amúgy is korainak találnám, hogy bölcsibe adjam őket. Utálnám, ha más foglalkozna velük, más hallaná, ahogy beszélni kezdenek..

Szeretek itthon lenni velük, a nagy 3,5 éves, szeptembertől megy oviba, a kicsi 2 éves lesz, ő jövő szeptembertől megy, addig itthon leszek. Igazából a férjem eleget keres, nem hiányzik a fizetésem, és anyósom, anyukám is azt mondta így utólag már megbánták, hogy bölcsibe adták a gyerekeiket, inkább maradtak volna otthon. Én is úgy vagyok vele, hogy még dolgozhatok 30 évet, ez az 1-2 nem számít :)

Persze ha az anyagiak nem engednék, én sem maradhatnék.

4-es válaszoló vagyok megint

Azt azért hozzátenném, hogy mi sokat járunk közösségbe, játszótérre, ahol sokat vannak gyerekek között. A legnagyobb gyerekem bölcsis volt egyébként, és akkor sem éreztem rossz anyának magam. Azt én is vallom, hogy kell a közösség egy 2 éves gyereknek már, de meg lehet ezt oldani bölcsi nélkül is. Viszont nem ítélem el azokat az anyukákat sem, akik azért adják be a gyereküket, mert vissza akarnak (nem azért mert kell, hanem mert akarnak) menni dolgozni.