Más hogy csinálja? Ti hogy csináljátok? Meg fogok bolondulni:- ( (
18 hónapos a kisfiam, kb 2-3 hónapja hozatom az ebédet, mert képtelenség tőle főzni. Kértem már itt tanácsot ezügyben, de nála nem válik be, hogy játszon, vagy vonjam be a konyhai feladatokba. Ő egyszerűen nem enged el, fizikailag nem tudok főzni, csak ha leteszem ő meg végigordítja a folyamatot. Ma a férjem nekem állt, hogy MÁS miért tudja megoldani a főzést, és én miért nem?? Azzal indult az egész, hogy szeretett volna valami padlizsános ételt enni, ki is nézte a receptet, de én visszautasítottam, hogy jön az ebéd, nem tudok főzni neki. Erre kaptam a fejemre:-( Mert más nem kényeskedik, megcsinálja, akkor is ha üvölt a gyereke, ő már unja a hozatott kaját..stbstb, én erre nekiestem, jhogy ha picit is segítene, talán könnyebb dolgom volna, egyszer nem tenné tisztába, egyszer nem szenvedne vele egy étkezést, ki nem vinné önállóan, de nem úgy, hogy én szívok az öltöztetéssel ő meg kint várja, hogy "kiadjam" a gyereket. Azt mondja főzzek akkor amikor alszik, délben. Nagyon rosszul esett. Én olyankor 1 órán keresztül kiatakarítom a lakást, vasalok, a maradék időben próbálok hajat mosni, gyantázni, esetleg netezni, olvasni KIKAPCSOLÓDNI. Mert a fiúnk éjjel nem alszik jól, én éjjel is ébredek hozzá 5-6 alkalommal, fárasztó, fáradt vagyok.
És most még ő rámzúdítja ezt, hogy más megtudja csinálni. Most meg itt ülök, már kínomban rá is gyújtottam, és bőgök, mert egy rakás szerencsétlenségnek és lustának érzem magam, keresem a hibát, hogy hol rontom én el. Már arra is gondoltam, hogy itthagyok csapotpapot, elmegyek, hogy vissza sem nézek és oldja meg ő egyedül. Komolyan kérdezem, Ti hogyan csináljátok????
Nincs kardom...mondjuk ma reggel már nem is annyira sötét a helyzet.
Én sem szivesen hagyom egyedül, mert ő is már odatolja a széket az asztalhoz, vagy fejreállítja a játékos ládát és már mászik is ahova csak akar. Pont tegnap a hátam mögött! úgy, hogy ott ültem a szőnyegen csak háttal neki, néma csendben femszott az asztalra, csak arra lettem figyelmes, hogy nagyn csendben van megfordulok hát addigra ő már áll az asztal szélén rágcsikálja a kezét izgalmában, és les lefelé. Bennem még az ütő is megállt. Na mindegy, ez egy paró szösszenet volt, nem tartozik a témához szorosan.
Rá kellett jönnöm tök mindegy ki hogy csinálja, van aki tudja van aki nem.
Én nem.
Ez van.
Várok amíg elmúlik ez a fura ragaszkodása. Ha eddig kibírtam 2-3 hónapot még 1-2 (remélem csak ennyi) röhögve.
"Olyan nincs hogy egy gyerek ne hagyja abba a sírást, inkább te nem bírod halgatni."
Persze, mert a gyerekek nem hülyék. Megtanulják, hogy anyára nem lehet számítani...
Természetesen az enyémek is szoktak sírni, hiszti is van, de ez más:
"Meguntam és este egyszerûen beraktam az ágyába megpuszikáltam, jóéjszakát kivántam és kijöttem. Hát volt ám ordítás, mint akit ölnek fél óra,"
Ez annyit tesz, hogy berakta a szobába és ott hagyta, szerintem ezt nem lehet máshogy értelmezni, de mindenki úgy csinálja, ahogy gondolja.
De kiszállok, mert ez már off, Kérdező nem így csinálja, ez bőven kiderül, csak azért "szóltam bele", mert ezt a módszert másnak kifejezetten javasolni, háát...
Kérdező:
"Várok amíg elmúlik ez a fura ragaszkodása."
Várhatsz, mert ez nem ragaszkodás, hanem hiszti.
Meg kell tanítanod a gyerekednek, hogy igenis nem mindig csak vele foglalkozol, mert vannak más teendőid is.
A sarkadra kell állnod, mert ha nem teszed, akkor nem hogy nem fog elmúlni, hanem még sokkal rosszabb is lesz a viselkedése az évek során.
Egy önző, egoista, erőszakos kisgyerek lesz belőle, aki természetesnek fogja venni, hogy mindent azonnal megkap, és ha nem, akkor majd valódi dührohamai lesznek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!