Hogyan élitek meg, fogadjátok el hogy nincs segítség? Mind a két nagymama, köszöni jól van és nem messze csak nullák!

24 vagyok ismét :) Értem amit írsz és ezt én is így látom ! Követelőzni és elvárni semmiképp sem üdvözítő.

Én pl. a problémásabb gyerekemet (hiába ő a nagy) nem adnám oda pl. nagyszülőnek úgy hogy én nem vagyok ott (persze szó sem esik semmi ilyesmiről mert nálunk is úgy van h köszönjük, nem érdekeljük őket) mert még nekem is nehéz kezelni.

A kérdezőnek: igen érdekes amúgy hogy én is csak olyanokkal vagyok körülvéve akiknek 2-3 gyerek vagy akár 1 mellett is azért van segítségük mindig van akinek napi rendszerességgel, de még a kevés lehetőségűeknek is legalább nyári szünetben vagy ünnepekkor segítenek legalább egyik oldalról (vagy anyuka vagy anyós).

De én úgy gondolom, ez a normális :) És örülök hogy másnak jó, tényleg. Nem irígylem egyik kicsi gyerektől se ezt hogy szereti őt a nagyszülő.

Örülök, hogy nem öldöklèsbe folyt a vita. :)

Nem èrzem magam rambònak :) sőt tökèletes ès szuper anyunak sem. Mikor vàllaltuk az első gyereket tudtam, hogy nem lesz napi szinten, sőt mèg havi szinten is ritkàn segìtsègem, de igazàbòl akkor tudatosult bennem mikor megszületett a bőgőmasina lànyom. De nem sopànkodhattam, mert nem volt rà időm. Aztàn valahogy belejöttem, pedig előtte nem ilyen voltam ès nagyon nehezen alkalmazkodtam a gyerekhez. Volt, hogy vele együtt bőgtem. Aztàn belejöttem, mert muszàj volt, mä meg termèszetes dolog szàmomra. Èrdekes èn mèg csak.ilyen rambo mamikkal vagyok körül vève. Senkinek semmi segìtsège. Nem egyszerű, de hozzà lehet szokni.

Kèrdező, ès azt nem mondjàk mièrt nem vàllaljàk a gyereket? Dolgoznak amùgy?

24-es

21-es vagyok

Én már most tudom, h nekem semmi segítségem nem lesz és ennek tudatában vállalunk gyereket, annyit, amennyit egyedül is el tudunk látni, h ne kelljen azért szidni, pocskondiázni a nagyszülőket, h ráérnek és mégsem segítenek. Na és? Mi van akkor, ha egy nagyszülő nem vágyik már gyerekzsivajra? mi van, ha most jutott el oda, h bulizgathat? Megmondom: semmi. Az ő döntése, senki nem varrhatja a nyakukba a gyerekét azzal, hogy nesze, ez itt a te unokád, a te véred, tessék, vigyázz rá ma délután, mert én meg mennék férjjel romantikázni.

Amúgy miért kellene 3 félét főzni? Kinek? Magadnak meg a férjednek?

És igen, én magam fogok a tűzhely mellett állni, mert nem lesz más választásom. Vagy rendelek kaját, ha minden kötél szakad. Szóval megoldom és nem a nagyszülőket hibáztatom majd. Pedig nekem még okom is lenne rá.

"Tudod elég fájdalmas egy szülés után a gáztűzhely mellett állni és 3 félét főzni, agyig vágott gáttal és aranyérrel, nem kívánom neked!"

Miert kell haromfelet fozni?

Ha az ember a gyerekvállalás mellett dönt, akkor bele kell kalkulálnia a legrosszabb eshetőséget is, miszerint semmi segítsége nem lesz. Vagyis nem ez a legrosszabb, ennél sokkal rosszabb dolgok is történhetnek, de ez most hagyjuk.

Ha a nagyszülő akar segíteni, vigyázni a gyerekre, az jó dolog, örülhetünk neki, élhetünk a lehetőséggel, és megköszönhetjük. De ha nem akarja, nem lehet rákényszeríteni, sem felróni neki, ugyanis neki nem kötelessége vigyázni a gyerekre, ez bizony a szülő kötelessége, ezzel jár az anyaság/apaság, ha tetszik, ha nem.

Tudom, közhely, és meg fogtok kövezni ezért a mondatért, de az ember nem a nagyszülőknek szüli a gyereket...