Nagyon zárkózott vagyok.21 hós lányomat nem viszem ki sétálni egyedül, nem járunk játszóra. Boltba, egyebek csak akkor, ha párom is jön. ( minden másnap). Ha ő dolgozik, itthon vagyunk. Tudom, hogy nem jó! Mit tegyek?

Teljesen megértelek én is így vagyok mint te. Nálam a brutális nagy megfelelési kényszer okozza ezt hogy túlfélek minden szituációt, jaj mit mondjak, jaj mit szólnak ha ez vagy az...

Én jártam pszichológushoz, kineziolgushoz is, jókat sírtam :) de amúgy nem változott ez meg sajnos, mikor rosszabb passzban vagyok, szabályosan ki kell magam rugdossam az ajtón, hogy nekiinduljak.

(nekem 2 gyerekem van így a nagyobb már ovis így érte muszáj mindennap menni) de a kicsivel még itthon vagyok.