Miért van az, hogy nappal csak hosszas sírás után tud itthon elaludni? Este simán elalszik egyedül a kiságyban, csak néha nyűglődik. Sáta közben babakocsiban simán elalszik. De nappal ha itthon vagyunk és aludni kell, akkor jön a műsor.

Nem tudom, hogy adtam-e már neked korábban választ, de nem szokásom senkit hülyének nézni. Nem volt semmi hátsó és főleg nem sértő szándék a kérdésemben. (Arról nem beszélve, hogy néha elég hajmeresztő dolgokat tudnak itt kérdezni egyesek - és mivel nincs név, nem tudom, ki vagy és milyen tapasztalatokkal rendelkezel.)

Te sem írtad, hogy mennyi idős a babád és egyáltalán, alig adtál valamiféle támpontot. Azt meg nem írom le én is, hogy teremts nyugodt környezetet a babádnak az alváshoz, mert előttem leírták és akkor ezek szerint te is tudod.

Egyébként ebben a korban tipikus, hogy nem jól alszanak/esznek a babák, élettani okai vannak. Idővel ki fogja nőni. Az okoknak és a próbálható tippeknek te magad is utána tudsz olvasni, vagy majd valaki "normálisabb" leírja neked, én inkább hagyom akkor.

Jó, akkor pacsizzunk le. :)

Nem vetted rajta észre mostanában, hogy jobban pörög? Ebben az életkorban nagyon aktívak lesznek a babák, elkezdenek forogni, kúszni, felülni, mikor mit. Ezzel pedig kitárul a világ, egyre több mindent érhetnek el, vehetnek a szájukba, játszhatnak... Ez a sok újdonság nagyon izgalmas és rendesen megdolgoztatja a baba egész testét (érzékszerveit, idegrendszerét).

Mindezek miatt viszont felborulhat a korábbi napirendje, megváltozhatnak a szokásai. Van, aki ilyenkor nappal alig eszik, helyette éjjel pótolja ezt be; mások éjjel alszanak rosszabbul, felszínesebben (ilyenkor dolgozódik fel a sok élmény); többet vagy épp kevesebbet alszanak; nyűgösebbek stb. - a te babád pedig, úgy tippelem ennyiből, túlfárad a sok munkától, azért nem tud ilyenkor elaludni.

Amiket én próbálnék: már az első jelekre, amikor látod, hogy kezd álmosodni, tedd őt nyugodtabb környezetbe. Nem mondom, hogy rögtön a kiságyba, sötétbe, de kapcsold ki a hangos dolgokat, rakd el a csörgősebb játékokat és ereszd le félig a redőnyt. Ha van valamilyen kelléke, amivel alszik, azt már ilyenkor is odateheted mellé, hogy ez is az alvásra emlékeztesse. Ha pedig szoptatsz és nem ódzkodsz a mellen altatástól, tedd nyugodtan mellre. Így remélhetőleg könnyebben el tud majd lazulni.

Nem 100%, hogy ezek segíteni fognak, de hátha. Ami viszont fontos, hogy ne idegeskedj ezen és ne erőltesd a dolgokat. A sírás elég idegörlő és rossz, hogy nem tudunk nekik rögtön segíteni, de néha szükséges, hogy így legyen. Idővel szépen meg fogja tanulni, hogy jobb lesz neki, ha eleget alszik nappal is, mert annyival több ereje marad a felfedezésre.

Másik lehetőség még a fogzás, de akkor talán az éjjelek se lennének ilyen nyugodtak...

Hoppá, én nem alvástréningről beszélek ám! Annak nagyon is az ellenzője vagyok! :)

Csak arról, hogy hogyan lehet nyugodt környezetet teremteni neki, ami segít(ene) megelőzni, hogy túlpörögjön. Nem ugyanaz a kettő.

Nézd, szerintem a gyerkőcöd alvásával semmi ("valódi")gond nincs, sőt a gyerkőccel magával sem. Ez a szituáció, ami kialakult, nem egy problémahelyzet, hanem egy átmeneti állapot! Nem tudom, érted-e, mire gondolok. A babád most ilyen fejlődési szakaszban van (akár az idegrendszere, akár a fogzás miatt) és sajnos ő ilyen típus, akit ennyire megkavarnak a változások. Tudom, hogy szeretnéd, ha újra jól aludna, mert a pihenés neki (és minden bizonnyal neked is) jót tenne, ez igaz. És biztosan kellemetlen látni, hogy így kínlódik, ezt is elhiszem. De sajnos egy bizonyos szinten túl nem tudunk nekik segíteni - mindezen át kell esnie, ez a fejlődés velejárója.

Mindezzel nem semmittevésre bíztatlak, ne érts félre. Én is azt mondom, hogy próbálj neki segíteni az ellazulásban, kísérletezz, hátha bejön valamilyen kis "trükk", amivel sikerül könnyebben elaludnia. De, azt semmiképp nem javaslom, hogy kvázi erőltesd neki a dolgot vagy túlspilázd magadban a helyzetet és mindenáron megoldandó hibát láss ott, ahol valószínűleg nincs! - Többek között ezért sem szeretem az alvástréningezést. Az egésznek az a filozófiája, hogy ha a gyerek éjjel (újra) ébred, az hatalmas probléma, amit azonnal külső kezelésbe kell venni. Csak épp azt felejtik el ezek a módszerek és ajánlóik, hogy csecsemő- és kisgyerekkorban majdnem az a "normálisabb", de legalábbis gyakoribb, ha egy gyerek nem alszik végig éjjel..! (És ezt nemcsak a szopisok mondják, hanem pszichológusok is.) Olyankor is belenyúlásra bíztatnak, amikor nincs rá (akkora) szükség; és közben esetleg több kárt is okoznak, mint hasznot.

Mindezzel persze nem meggyőzni akarlak, mindenkinek megvan a maga álláspontja. Csak arra szeretnék rávilágítani neked, hogy nemcsak úgy lehet értelmezni ezt a helyzetet, mint egy hatalmas gond, hanem úgyis, mint egy (nyilván kellemetlenebb) fejlődési szakasz.

Próbáld ki, amit helyesnek gondolsz, de ha sehogyse megy, még egy lehetőséged mindig marad: türelmesen várni. Az idő általában mindenre megadja a megoldást. (Én is tapasztaltam anno többször is, hogy mire végre rájöttem volna, mi egy helyzet oka, meg is oldódott a dolog, magától.) Nem kell mindent akarni. ;)