Nagyon zárkózott vagyok.21 hós lányomat nem viszem ki sétálni egyedül, nem járunk játszóra. Boltba, egyebek csak akkor, ha párom is jön. ( minden másnap). Ha ő dolgozik, itthon vagyunk. Tudom, hogy nem jó! Mit tegyek?

Mondjuk belegondolsz, hogy a gyerek a te mintádat követi és csak rád számíthat. Igazából vagy depressziós vagy, vagy nem tudom, mi bajod.

Sokkal-sokkal könnyebben telik a nap, ha boltba, sétálni megyünk. Én a 21 hós gyereket max. hintázni vinném a játszóra, az kb. 20 perc, a többi legyen séta, céltalan bogarászás.

Nem értem, milyen kérdésektől félsz. A játszón meg nem engeded, hogy elvegyék a gyerekedtől azt a játékot, amivel játszik, mert azért vittétek, hogy ti játszatok vele. De többnyire minden gyerek a máséval játszik. És nem minden anyuka ellenség, én direkt örülök, ha van társaság, mert ritkán vannak a játszón. Ált. de. mindenki óvodában, bölcsiben van, du. is alig van gyerektársaság.

Hát én is ilyen féle fajta vagyok, és nekem is 21 hós a lányom..illetve lesz majd 12-én.

Én azért naponta megyek vele.Nekem szerencsém van, mert van itt a ház előtt egy kis játszótér hintával meg homokozóval, így tudunk kettesben mókzni.Naponta megyünk vásárolni is, akár egy kifliért, csak, hogy sétáljunk.Egyébként meg tapasztaltam, hogy a gyerekek egymás között elintézik a dolgokat, amelyik anyukának nem tetszik az elviszi a gyerekét.Nem neveljük egyformán a gyerekünket, így elvárhatatlan, hogy előre megjósoltan mindenki tudja, hogy kell viselkedni.El kell kezdened kijárni (illetve nyáron kellett volna, mert most már lassan hideg van a játszóterezéshez).

Én még ráadásul az embereket sem szeretem, a lányom meg egy ismerkedő gép, és mindenkinek köszön és integet akivel találkozunk az utcán...ááá...na mindegy.Kibírom, mert ez a kis személyiség fejlődésében nagyon fontos.Te is próbáld átprogramozni magad.Ne a te szégyenkezésed, vagy zárkózottságod legyen a fontos hanem a kislányod!!

Ja azt elfelejtettem, hogy nálunk meg olyan nem is jöhet szóba, hogy apa jön velünk, mert hulla fáradt amikor haza ér melóból.Ünnep nap az amikor elmegyünk együtt valahova...(7 végén én dolgozom, ezért akkor meg azért van kilőve)

Így ha akarom, ha nem rá kell vennem magam, hogy kimozduljak.

Egyébként meg az utcán sétálunk, akkor általában nénikkel találkozunk, akik le is állnak beszélgetni..ők meg be se fogják a szájukat, néha egy igen, meg ahhamot benyögök, de egyébként a lányomról áradoznak, nekem meg dagad a mellem! :D

4-es voltam

Megint 4-es vagyok...

Egyébként nekem nagyon sokat segített a párom, még ha bunkó is volt.Nem egyszer közölte, hogy még is milyen dolog, hogy nem megyek sétálni a lányunkkal!!??Szar érzés a saját párod előtt szégyenkezni...így csak azért is elindultam, és rájöttem, hogy nem olyan szörnyű ám ez!!