Hogy beszéljem le magam a következő babáról?

Jól látod az anyagiakat. Képzeld úgy hogy:

Amikor ez az 'új' gyereked lesz vagy 12 éves, és álltok egy másik anyukával akinek a gyereke megkérdezi hogy mehet-e nyáron táborba és azt a választ kapja, hogy igeeennn, és nagyon boldog lesz ettől, és erre megkérdezi a te gyermeked hogy anya én is mehetek? és te csak azt válaszolhatod, hogy nem, mert nincs rá pénzetek:( és a gyereked el kezd sírni, ettől nincs nagyobb fájdalom szerintem

csak akkor ha meg lesz az anyagi feltételt, de akkor hajrá

A hasfájás minket is elriasztott, de most már eszemben sincs lemondani a második babáról.

Én egykeként nőttem fel, szegényebb családban. Táborra soha nem volt pénzünk, de úgy voltam nevelve, hogy nem ez számít. Felsőoktatást munka mellett végeztem el, a szüleim nem raktam a fenekem alá sem autót, sem lakást. A kajára és ruhára futotta volna második gyereknek is, viszont nálunk nem lehetett.

Szörnyű gyerekkorom volt. Se megvitatni, se játszani, sem veszekedni, semmit nem tudtam, mert nem volt testvér. Így akkor megfogadtam, bárhogy is lesz, két gyerkőcöm lesz, ha nem lehetne akkor öröbefogadunk... a mai napig így gondolkodom.

Ha meghalnak a szüleim, egyedül leszek, csak a férjem lesz és a gyereke(i)m... Nagyszülőknek sem volt pénzük, mégis felneveltek 2-7 gyereket!

Ennek ellenére tiszteletben tartom a döntésedet,ezt Nektek kell érezni.

Na igen, a pénz nagy úr. Pláne ha a gyerek anyagiasan van nevelve.

Kár volt kiírnod ide a kérdést, mert ebből nagy vita lesz, ugyanis két tábor van.

A magamfajta, aki nagycsaládos, az azt vallja, hogy nem kell mindent a fenekük alá rakni, ők is nyugodtan megküzdhetnek dolgokért majd, viszont a több testvér nagy kincs, ami ugyan pénzben nem mérhető, de mégis felbecsülhetetlen. Mi boldogok vagyunk és még a kevésnek kis örülünk. De ehhez kell egyfajta gondolkodásmód, ami nem mindenkinek van.

Aztán itt van a másik tábor, aki úgy gondolkodik, hogy legyen csak egy gyerek, de az kapjon meg mindent.

Egyetértek az elsővel. Mi hárman vagyunk testvérek, én a nővéremmel néhány év különbséggel, az öcsém pedig több mint 10 évvel fiatalabb. Gyakorlatilag ez olyan, mintha az öcsém egyke lenne, mert inkább 3 anyja van, mint két testvére és egy anyja.

Azt figyeltem meg (az öcsémen és az egyke osztálytársaimon), hogy ők sokkal elkényeztetettebbek. Soha nem élték át, hogy a testvérem miatt le kellett mondanom valamiről. Hogy anya ölében most a húgom ül, nekem várni kell. Nem lesz az enyém az összes pattogatott kukorica, mert a testvéremnek is adnom kell belőle. Amikor anya süt, a tésztás edény faláról nem nyalogathatom le egyedül a maradékot.

A másik, hogy lehet, hogy a testvérek is unatkoznak néha otthon, de látom most az öcsémen, hogy mennyivel jobb volt nekünk a nővéremmel. Persze, a havert is át lehet hívni, de óvodás korban ehhez még a szülőre is szükség van, továbbá a barát 7-8 körül legkésőbb hazamegy, és hétvégén sincs ott egész nap.

Az anyagiakról. Ha csak arról van szó, hogy két gyereknek már nem fogjátok tudni megvenni a legújabb számítógépet, az összes gyűjthető kártyák, bakugánt, pokémont, a legdivatosabb ruhákat stb., nem telik nutellára (csak a nagyi lekvárjára), nem telik narancslére (de azért szörpre, limonádéra igen), akkor szerintem lehet testvér.

Nyári táborból valóban szerencsés, ha nyaranta egyet ki tudtok fizetni, de ezek annyira azért nem szoktak drágák lenni. (Egy táborral szerintem már lehet azt mondani, hogy jól van, fiam, választhatsz, melyik táborba mész. Szerintem ez már elfogadható egy gyereknek.) A mi iskolánkban a legjobb a kézműves tábor volt, sajnos az árára nem emlékszem (talán 15-20000 körül lehetett kb. 10 éve), de nem lehetett annyira drága, hiszen csak a szállást, étkezést, utazást kellett fizetni, a kézműves anyagokat az iskola adta, és a tanárok sem kaptak pénzt a táborért.

Családi nyaralás is jó, ha van minden nyáron egy, de itt sem kell drágára gondolni: a gyerekek nagyon szeretnek sátorozni. Mi kicsi korunkban nagyon szerettük a vizet. Egy max. 14 éves gyereknek édesmindegy, hogy az Adria, a Velencei-tó vagy az orfűi strand vizében fürödhet. A műemlékeket, múzeumokat meg úgyis utálni fogják, mindegy, melyik országban vannak. (Egyébként egy tipp a nyaraláshoz: 3 gyerekes család a vasúton 1 db diákjegy áráért utazhat (mindenki 90%-os kedvezménnyel). Alig hittem el, de tényleg ott van ez a nagycsaládos kedvezmény.)

Ezeket azért írtam le, hogy gyerekszempontból is képet adjak neked. Úgy látom, hogy a felnőttek hajlamosak bizonyos dolgok jelentőségét eltúlozni - azt gondolják, hogy ezek fontosak a gyerekek számára, pedig nem.

"Nem vita-kérdés, hiszen nem azt kérdeztem, hogy jobb-e a 2, mint az 1."

Ez világos, csak mivel itt elég sokan azt gondoljuk, hogy butaságra akarod rábeszélni magad, inkább lebeszélni próbálunk. Olyan kérdést is láttam már, hogy hogyan szokjak rá a cigire - na, neki sem adtunk tippeket, hogy hogyan.