Könnyebbnek vagy nehezebbnek gondoltátok az anyaságot?

Érdekes kérdés. A "fizikai" részét nehezebbnek gondoltam. Azt hittem, majd éjt-nappallá téve fent leszek, mert mindig sírni fog a babám, azt hittem fárasztó lesz nekem ez az egész. Ahhoz képes nagyon "jó" babám van. Most 5 és fél hónapos, nem sírós, nem is volt az sose, mosolygós, nagyon vidám kisfiú. Viszont egyre kezd nehezedni mert ahogy nő, úgy nő az aktivitása is. Már kúszik-mászik, forog, a kiságyban már feláll, egész nap nem áll meg, csak ha néha eszébe jut aludni. (Most például:D)

Én nagyon kellemeset "csalódtam", mert tényleg azt hittem, hogy nehéz lesz, de én nagyon élvezem és nagyon imádom! Persze az, hogy ennyit aggodalmaskodok, lesem minden mozdulatát, viszont sokkal intenzívebb, mint ahogy elképzeltem. :)

Könnyebbnek :)

Azt hittem a kisbaba kezdetben csak eszik és alszik, a szoptatás csak úgy jön magától,ösztönből,és lesz tejem elég: egyik sem jött be...

Nekem nem a nehézséggel van bajom, hanem az energia szintemmel. Nem hittem volna, hogy tudok ennyire fáradt lenni, de néha úgy érzem, hogy ha 3 napot átaludnék sem lenne elég.

Pedig nagyon jó babám van, csak az első 2 hónap volt nehéz a hasfájás miatt, azóta semmi gond vele.

Én könnyebbnek gondoltam.A családban több kisbaba is született még az én terhességem előtt,ezért valami fogalmam volt arról, hogy mire számíthatok...de a lánykám mindenen túltett.Nem ment egyszerűen a szoptatás,nagyon keveset aludt és minden neszre felébredt, amikor ébren volt nagyon sokat sírt.A fejlődésneurológián kötöttünk ki 4 kőkemény hónap után.Természetesen nem találtak semmi rendellenességet, csak kitartást kívántak és azt ígérték amint a mozgásfejlődés megindul könnyebb lesz.És valóban fél évesen felül, rendesen mászott, 7 hónaposan felállt és 1 hónap múlva elindult-azóta rendesen alszik és nem ordít-csak rohan egész nap,én meg utána...de már ez is meg váltás az elejéhez képest!

Megmondom őszintén, hogy az első hónapok annyira kemények voltak így,hogy én félek még egy gyereket vállalni,mert még egyszer ezt nem tudnám végigcsinálni.Amikor ezt említem akkor természetesen lehurrognak az anyukák akiknek nem ilyen gyerekük volt és megkapom, hogy az ő gyerekükkel sem volt egyszerű az élet.Azért szívesen cseréltem volna velük 1-2 hétre:)

Na akkor most bevallom! :) Én a tipikus rózsaszín ködben láttam a világot arról, hogy ha majd a babám megszületik.Édes alvó kis csomagra gondoltam, akit szépen etetek tisztába rakok, és boldog mindenki...Jó tudom naiv voltam na..belátom már!!!Mert a kedves kisbabám, az első hónapokat átordította, éjszaka 3szor kelt sokáig, nem tudtam szoptatni így 3 hónaposan sok szenvedés árán végleg tápszeres lett, szörnyű anyának képzeltem magam...stb.Aztán lenyugodtam, és végül is így 15 közös hónappal a hátam mögött elmondhatom, hogy bele jöttem! :) Novemberben jön a kis tesó, azért jó lenne kellemesen csalódni!! :D

És te kedves kérdező?

6.vagyok...

Most 10 hónapos. Az eleje volt nehéz, 9 hét után viszont egy nagyon nyugodt, alkalmazkodó kislányt kaptam. Inkább a felelősség volt ijesztő,hogy most már nem csak magamért felelek. Most már minden döntésemnek van következménye,és szeretném,ha mindig a jót sikerülne kiválasztani.