Szoptatás vagy tápszerezés? Melyik lenne a jobb? Miért?

Bocs a félig-meddig offért, de kicsit furák nekem a barátnőid. Nem azért szültek, mert gyermeket akartak? Vagy csak a cuki-puszi-játszi kell, a gondoskodás nem? És hová akartak olyan hosszú időre kimozdulni. Hadd tippeljek: plázázni? Vagy körmöshöz? :O

És miért kéne annál a bizonyos néhány óránál több időre másra bízni a gyereket?

Biztos le leszek pontozva, de muszáj volt ezeket megkérdeznem :)

#10

Szia.

Szülés előtt én biztos voltam benne, hogy nem fogom szoptatni a fiamat, a gondoltattól is írtóztam, egyszerűen nem tudtam elképzelni. Aztán mégis...már a kórházban alig vártam, hogy reggel fürdés után hozzák a gyereket, hogy szoptathassam, igaz eleinte nagyon fáj, kellemetlen volt, de elmúlt egykettőre, aztán itthon is jó volt, ment minden, vlt némi fennakadás néha napján, de egyébként tényleg jó volt, szerettem szoptatni, pedig tényleg azt hittem, hogy soha nem fogom bírni megszoptatni. Sajnos 5 hónapos koráig tudtam csak, ekkor orvosi javaslatra elhagytam, bár ekkor már kevesek szopott, de még így is megviselt a vége.

Én amit ajánlanék neked, itt nincs pro és kontra. Az anyatej MINDENNÉL jobb! Ha van rá lehetőséged adj neki! Meg fogja hálálni, hidd el. Ha nem megy, nem jó, vagy nem akarod, akkor még mindig ott a lehetőséged, hogy azt mondd: Megpróbéltam de nem. És abbahagyod. Viszont ha meg sem próbálod akkor a lehető legjobb dolgot vonod meg a gyermekedtől amit egyelőre adni tudsz neki. És hidd el, soha nem fogod tudni magadnak megbocsájtani azt, hogy megtehetted volna, de nem tetted.

Szia, két gyermekem van, az elsőt csak pár hétig tudtam szoptatni, a másodikat 7 hónapig. 19 hó van a két gyermekem között. Elsővel már a kórházban gondunk volt, nem kérte a cicit, a második a szülés utáni percben rácuppant és ment neki. Az elsőnél 2 hétig próbáltam csak a szopit, de már mind a ketten készen voltunk, ezért elkezdtük a tápszert és minden megváltozott, boldogok voltunk és szuper babakorszakunk volt. A lányomnál tudatosan készültem a hozzátáplálásra, szopi mellett 4 hósan nekikezdtem, mert nem akartam hosszan szoptatni, 6 hónap után szerettem volna abbahagyni. A lányom vevő volt, 7 hósan nem kérte a cicit. Én meg örültem neki. Mert bár imádom a gyerekeimet, nem nagyon hiszek a szoptatás ezernyi hasznában, már ami a 4 hónap utáni időket illeti. Sok esetben kifogásként szerepel, nehogy anyának más dolga is legyen, pl. élni, dolgozni, mert amíg szoptat, addig minden elnézhető neki. Azt is hülyeségnek tartom, hogy nem lehet kimozdulni, csak nem kell eldönteni, hogy nem ihat szerencsétlen baba cumisüvegből, mert azt ugye apa tudja fogni, vagy a mama, hanem el kell fogadni, hogy a baba nem csak az anyáé, és nem, az anya melle azért is van, hogy anyáé legyen (meg apáé :)).

Szerintem előre ne dönts el semmit, meglátod majd, mit hoz az élet. Lehet, hogy a babád nem is akar majd szopizni, lehet hogy mindketten imádni fogjátok. A lényeg, hogy ne legyen megkövült, megváltozhatatlan álláspontod az ügyben, mert mind a szopi, mind a tápszer, vagy akár mindkettő (mert tudatosan is lehet mindkettő) jó választás lehet. Fontosabb, hogy kiegyensúlyozott légy. Azt tedd, ami mind a kettőtöknek jó. Ha mártírként viselkedsz, vagyis nem szívesen csinálod bármelyiket (táspzer/szopi), akkor előbb-utóbb szarul fogod érezni magad a bőrödben.

Nem leszek népszerű, ezt is tudom, de az én véleményem.