Amiért jól élünk, már nem is lehetek jó anya?!

Azt gondolom, hogy irigykedik rád. Továbbá, hogy nincsen joga itt senkinek elszámoltatni téged és arról faggatni, miért nem te neveled a babádat.

Ne hagyd, hogy így bánjanak veled! Valójában minden anyuka szívesen venné a segítséget, akinek nincsen, és csak azok beszélhetnek veled csúnyábban, akik irigylik ezt. Nagyon is helyes, ha kettesben is vagy a férjeddel, és a magánéletedből is meg tudsz őrizni még valamit. Így tuti nem leszel sem keserű, sem depressziós.

Én teljesen egyedül, segítség nélkül nevelem a fiamat, aki már 3 éves, és piszok nehéz. Ha tehetném, fogadnék fel takarítókat és bébiszittert is, és egy percre nem gondolnám azt, hogy rossz anya vagyok. Ellenkezőleg. Úgyhogy légy erős és határozottan utasítsd el az ilyenfajta megjegyzéseket!

Én ugyanezt a hozzáállást tapasztalom, amikor normális ruhába öltözök. Az emberek úgy néznek rám.. szép kis anya, biztos még főzni sem tud.. stb.

Nem attól leszek jó háziasszony, feleség és anya, ha büdös zsíros koszos a hajam és úgy öltözök, mint "a többség". Olyan nevelést kaptam, hogy ha kilépek a házból, öltözzek fel szépen, mert NŐ vagyok!

8 hónapos kislányom van, egész nap vele vagyok, és nekem is jól jön, ha a férjem vele tud lenni addig, amíg egy fodrászhoz elmegyek egy hónapban egyszer, ami maximum két óra. Nagyiéknak még nagyon sok van a nyugdíjig, nem tudnak segíteni, pedig nagyon jó lenne, ha nem hatszor kellene a főzésbe is belefognom, vagy 10-szer nekiugrani a takarításnak. Mi meg vagyunk lőve.. mert szinteltolásos a ház, így nem az van, hogy beleteszem a gyereket a bébikompba és jön utánam.. egy nap ezerszer le- fel a lépcsőn...