Ti is imádjátok a dicsekvő, túlzó anyákat?

Szia.

Sokan alap hangon nem érzik a realitás határát,különösen ha a csemetéjükről van szó,olykor kifejezetten irracionálisak.

Én eddig is azt gondoltam,hogy ez egyfajta betegség amiről nem beszélnek,mint a hüvelygomba...Vagy,mint a homoszexszuális emberek.Betegség, nem kell szeretni,de ez van el kell fogadni.

Múltkor védőnőnél voltunk, egy anyuka volt mellettem a 4 hónapos babájával. Előadta ő is a milyen szuper gyerekem van című előadást, pedig senki nem szólt hozzá. A kedvencem az volt, hogy az ő lánya már fel tud ülni egyedül... :)

Amúgy meg beszólt, hogy milyen nagy a gyerekemre a sapi, ami rajta van... Hozzáteszem, kicsit tényleg nagy, de mi köze van hozzá???

Nem szóltam neki semmit, csak végighallgattam, és közben igyekeztem, hogy meg ne fojtsam :))))))

Gondolom egyedül van otthon, nincsen sok barátja akinek dicsekedhetne. Lehet, hogy túloz, elhiszem, hogy idegesítő, engem is bosszant néha az ilyen, de belegondolok, hogy valószínűleg tényleg magányos egy kicsit, így a fórumokon dicsekszik. Az ilyet hagyd figyelmen kívül. Egyébként az én gyerekem is már 7-8 hetesen nyúlt a játékokért, egyedül fogta őket. Hamar csinál mindent, aktív gyerek. (Most nem dicsekedtem, csak leírom, hogy ez nem lehetetlen.) Persze, az, hogy 8 hetesen már emelgeti a kezét ha mondja neki, ezt "kissé" túlzásnak érzem.

Tényleg zavaróak az ilyen emberek, de ne idegeskedj ezen, mert fölösleges. Egyébként én is bent vagyok ilyen csoportban a facebook-on. Ott is tudnak alkotni az anyukák , én is néha furcsán nézek amikor ötven képet kirak Gizikéről...

Védőnőnél találkoztam egy ilyen "mindenben jobbak vagyunk" anyukával. Ő épp azt mesélte, hogy 4 hónapos fia DIREKT felhívta mobilon az apját. :)

Igazából ilyenkor nem tudom mi fut végig az agyukon, hogy ők ezt valóban elhiszik, vagy csak így próbálják meg valamilyen más okból adódó kisebbségi érzésüket kompenzálni. Nem tudom, de szerintem tök gáz ezt hallgatni, olyannak lenni meg még inkább.

Én meg nem igazán beszélek a gyerek tetteiről. Ennek az anyukának sem dicsekedtem semmivel, mert nem vagyok egy nagy beszédes főleg ha valakit életemben először látok. Büszke vagyok a lányomra, a családom, a baráti köröm ezt látja, tudja, de vadidegennek nem igazán beszélek ezekről. Erre meg megkaptam, hogy biztos szégyellem a gyerekem. Na most mit mondjak? Egy vadidegen nő szerint 4 hónaposan mobilozik a gyerek, miközben én szar anya vagyok. :)

Tudnék ordítani, de inkább csak elraktározom a sztorit nevetésben hiányos napokra. :)

A legtöbb anyuka ilyen, csak mások szemében a szálkát is észrevesszük. Én is mindig kiakadok a dicsekvésen, de tuti, hogy közben én meg másnak szúrom a szemét.

Mindegy, írok azért példát én is, amin én felröhögtem. Itteni kérdés: "Hány hónapos korban kezdett el beszélni a gyereketek és mi volt az első szava?"

Válaszok:

"Enyém 6 hónaposan, első szava az volt, hogy "ai".

"Én babám is már féléves korban kezdett el beszélni, mondta hogy ana, meg baba, meg gaga, ilyesmiket."

Kedves utolsó, ez is ismerős :) Ismerősünk gyereke két hónappal idősebb az enyémnél, itt is, ott is első gyerek. De a szülei úgy beszélnek velem és férjemmel, mintha ők nagy gyereknevelési múlttal rendelkeznének.

Ők nem kezdik úgy, hogy "ha adhatok egy tanácsot". Volt, hogy a fiam sírt mert a mobilommal akart játszani, ez az ismerősünk meg rámszólt, hogy ne add neki oda! És lefogta a kezemet......nehogy odaadjam. Aztán meg akartam vigasztalni a kicsit, mondtam neki, hogy ne sírj, azzal nem szabad játszani, mert anyáé és tönkremegy, és közben magamhoz akartam ölelni, ismerős meg megint rámszólt, hogy "ne, hagyjad békén, majd így megtanulja mit nem szabad".

Nem értem az ilyen embereket. Ja és egyetlen eset a sokból.

Másik imádnivaló dolog: amikor egy neveletlen, verekedős gyerekre az anyja vagy más rokona büszke és úgy meséli el a családnak a gyerek legutóbbi játszótéri pofozkodását, hogy "jaj hát Petike ma is igazi kis vezéregyéniség, megint huncut volt és minden gyerek sírt a közelében." És közben meg nem érti, miért verekedős a gyereke..