Elegem van! Párom külföldön. Besokalltam? Ti hogy bírjátok!

Hát igen két megoldása lenne a kérdezőnek!

1:Hazamegy a férje (de ez nem jó mert akkor nem élnének meg,gondolom én)

2:Kimegy a férj után (lehet ez sem jó neki mert fél)

Én tudom milyen ez!

Tudod 7 évig csináltam ezt pedig léphettem volna hamarabb is!Elég nehéz egy olyan országba beilleszkedni ahol nem ugy beszélnek mint te mind más mint magyarországon!

Mindenki félne a más helyzettől,gondolom te is!

Ott van a kislány aki iskolás és félti a gyerekét is!Szerinted?Te hogy látod?

Igazad van sajnos ebben a helyzetben semmi se jó!De ha egyszer kicsit panaszkodik az ember akkor az ilyenek mint te rögtön leoltják és rögtön a pénzel vannak!Csak itt érzelmek is vannak nem csak a pénz!

Az en parom is kulfoldon van, kb 5 havonta latjuk egymast. Ez hosszutavon nem fog mukodni. Azt ugye tudod? Nekunk mar szinte teljesen felorolte a kapcsolatunkat.... Nagyon sok a vita. En is eltem kinnt vele, a kislanyunk szuletese elott. Lattam hogy viselkednek a kinnt dolgozo apukak..... Sajnaltam a csaldjukat.. Persze nem biztos, hogy minden ferfi egyforma.... De mindnek volt baratnoje kinnt is.

Mi is megyunk majd ki, ha már nagyobb lesz a baba.

Hú, hát kitartás! Szerintem is valahogy azt kellene megoldani, hogy ki tudjatok menni a párodhoz.

Én is néha kész vagyok már, pedig csak egy gyerkőc van, és a párom általában 5-6 körül hazaér, heti 1-2-szer van hosszabb napja csak. Nekem sincs sajnos segítségem, anyósom negyed órára lakik, de elviselhetetlen a jelleme, a párom nagymamája pedig kb. 5 percre, de még anyósomnál is rosszabb. A szüleim pedig vidéken, de így is két-három hetente eljönnek, felüdülések azok a hétvégi napok is. :) Esetleg addig is próbálj valami módon újra környező anyukákkal ismerkedni, nem is tudom, akár itt is beírhatod kérdésnek, lehet hogy más is jár hasonló cipőben a környékeden.

Drukkolok!

3hos terhes voltam,amikor ferjem kapott egy ajanlatot,hogy Becsben dolgozhat.1hetunk volt eldonteni,en nagyon nem akartam,parom sem igazan,de sajnos manapsag nagyon a "penz beszel".Svajci frank alapu lakashitelunk van,ami nem keves!:(.Az elejen megvoltam,7honaposan mentem el szabira 2 muszakban dolgoztam,mellette fosuliba jartam,es nagyon vartam,h megszulessen a fiunk,hogy ne legyek mar annyira maganyos.Ferjem ugyancsak 2hetente jott 2napra+az unnepek+nyari szabadsag.Nem sok,nem is eleg semmire az a ket nap.Megszuletett a fiunk 2010 oktobereben.Nem voltam mar egyedul :),csaszarral szuletett.Akkor 3 hetig otthon volt a ferjem,azutan 1hetig jott anyukam segiteni,de mivel o is dolgozik,ezutan egyedul maradtam.Szuleim,hugom videken,anyosekkal egy varosban elunk,de csak vasarnaponkent jottek fel 1 orara.Senkire nem szamithattam,nem hagyhattam a fiamat,baratnoim felszivodtak.9honapos volt,amikor en is besokalltam!!!Azt mondtam a ferjemnek,hogy vagy hazajon vegleg,vagy csinal valamit,hogy mi is kijohessunk,es egyutt legyen a csalad.

1honapba telt,amig talalt a fonoke alberletet,Becstol 20km-re egy kisebb telepulesen,ahol a tulaj nem kert kauciot.(ez fontos,mert itt rengeteg kauciot kernek kb.1500 euro a minimum,es garanciat a butorokra,ha butorozott a lakas).

Na szoval 2011.aug.17-en kikoltoztunk kisagyastol,etetoszekestol,babakocsistol,mindenestol :)

Hogy nem feltem-e kikoltozni?Dehogynem...babaval az ismeretlenbe,a nyelvet sem tudom,de neha kell kockaztatni,es merni.Valami megoldast mindig kell talalni.

Nem mondom,hogy huu de jo itt,hisz messze vagyunk,es honvagy is van,de egyutt a csalad.

Szulokkel msn beszelunk,vagy fb-on.2havonta hazamegyunk egy hetvegere,meg unnepekkor.

A "baratnokkel"mar szinte szules utan megszakadt a kapcsolatom,sztem azert,mert egyiknek sincs meg babaja,vagy nem tudom,de mara mar nem is erdekel.Tartjuk meg a kapcsolatot,de nagyon felszines minden.

Na jo,tobbet nem panaszkodok.

Teljesen megertelek.Tudom,hogy a penz nem minden,es biztosan nagyon hianyzik a parod,en atmentem mar ezen.Nem akarlak rabeszelni semmire,csak leirtam a tortenetunket.A nyelvet meg mindig nem beszelem,mivel nincs is kivel beszelnem.Kisfiam lassan masfel eves,lehet hogy itt fog jarni oviba,ez meg a jovo titka,o jol erzi magat,es nagyon ragaszkodik az apjahoz.Ha otthon maradunk,akkor nelkule none fel,es ezt nem akartuk.Az biztos,hogy mig itt van munkalehetoseg,es meg is van fizetve,nem mint otthon,addig maradunk.

Ja,es kepzeld...multkor ugy alakult,hogy elromlott az autonk,amikor hazamentunk,es csak ferjem jott vissza,2hetig ultem otthon a fiunkkal,a kutya sem keresett,pedig tudtak,h otthon vagyunk.Mindegy,jo volt otthon is egy kicsit,de vagytam ide vissza,amit sose kepzeltem volna,de a szivem melyen kicsit mar ez is a mi otthonunk.

Meg lehet szokni mindent,hidd el.En apukam nelkul nottem fel,mondhatni...13 evig dolgozott kulfoldon,elment,amikor kollegiumba kerultem,es hazajott,amikor ferjhez mentem,na jo kozben jart haza,de sokszor elkerultuk egymast.Rossz,mert nem ismer,es mi sem ot a hugommal,mikor hazajott olyan volt,mint aki elfelejtette,hogy csaladja van :(.A tavolsag mindenkit megvisel,es minden kapcsolatot,foleg hosszu tavon.

Sztem,ha csak lehetoseged van ra,akkor valaszd a jobbik utat,ahol egyutt lehet a csalad.

Bocsi,h hosszu voltam...

Minden jot nektek!

Szia!

Átérzem a gondod, én is így vagyok vele, csak kistesó még a pociban van, apuci meg nem külföldön dolgozik, de sokat éjszakázik alig látjuk, ráadásul ha itthon van akkor is alszik tehát segíteni nem szokott nekem. Szülők nálunk sincsenek,mivel nem is idevalósi vagyok itt barátok sincsenek, akik meg voltak elkoptak hogy baba lett mert nekik még nincs és nem tudtak azonosulni ezzel az otthon ülős gyereknevelős életformával. Néha, sőt gyakran én is ki vagyok, de megpróbálok szép dolgokra öszpontosítani, és a gyerekkel hasznosan boldogan eltölteni az időt, ne ő igya meg a levét, és amúgy is feldob egy ölelés vagy puszi amit önzetlenül ad nekem. A másik, hogy nálunk az lett végső megoldás, hogy kerestünk egy babysittert aki két hetente eljön pár órára, és én tudok bevásárolni, fodrászhoz menni. Sajnos ez is plusz kiadás de úgy döntöttünk a férjemmel hogy inkább ez mint a pszichológus ha totál kiborulok. Nem lehet a végkimerültségig folytatnod, keress barátokat vagy babysittert aki tud egy kicsit segíteni. Van pl az a szívesség.net azt hiszem így hívják ott ingyen is felszokták ajánlani a segítségüket az emberek, nagymamák akiknek már nagyok az unokáik és sok a szabadidejük biztos szívesen segítenek neked.

Nehéz ebben a helyzetben tanácsot adni, de alapvetően 2 jó lehetőségetek van:

1. A legjobb: minél hamarabb menjetek apa után! A 10 évest ne féltsd, nagyon nagyon hamar megtanulja a németet, és emellett szuper lehetőség lenne számára is. Ne a véleményét kérdezd, persze, hogy nemet mondd, mert az elején nem lesznek barátai. Van külföldieknek iskola Ausztriában. Jobb pénz, sokkal jobb életkörülmények. Én egy percig sem haboznék, nagyon komolyan mondom!!

Ezen kívül az apjának a gyermeki mellett a helye, nőjenek már fel teljes családban!

Másik variáció: haladéktalanul bébiszittert fogadsz! Nem kell mártírnak lenni, az a gyerekeknek sem jó. Egy jó fej bébiszitter viszont imádnának, ha alkalmanként vigyázna rájuk. Nekem volt, rajongásig szerettem, alig vártam, hogy jöjjön!:) Tehát semmi lelkifuri, ősibb kultúrákban és keleten is, ahol csoportkultúra van, többen vigyáznak a gyerekekre, nem csak az anya, mégis csodásan felnőnek!

"Nem hiszem el, feltesz egy elkeseredett anyuka egy kérdést, és itt van egy olyan válaszoló, akinek szerintem még gyereke sincs, és okoskodik!"

Kire gondolsz, kedves előző, rám? Mellényúltál, mert én is édesanya vagyok. Nem azt írtam, hogy 2 megoldás, hanem két JÓ megoldás. A kettő között van különbség. Nekem ez a véleményem továbbra is.

Az okoskodás szó alatt meg mást értünk a magyarban. További szép napot.