Mit tennél, ha idegenek tennének gonosz megjegyzést a boltban, utcán hisztiző gyerekedre?

Kiakadnék. :(

Szerencsére nem történt még ilyen, de "már alig várom" hogy előforduljon. Még kicsi a lányom, alig múlt 1 éves, így még az is tündéri, amikor nagyon akar valamit, de nem lehet....

Az biztos, hogy visszaszólnék, hogy ne szóljon bele a nevelésbe, csináljon magának gyereket, ha valakit nevelni akar. :D

Bár igazából nincs értelme leállni velük vitatkozni, mert aki tudja, hogy a hisztit csak a meg nem hallással lehet kezelni, az nem tesz megjegyzést, aki meg ezt nem érti, annak hiába magyarázod. Amúgy sem tartozol elszámolással idegeneknek.

Átnéznék rajtuk.. ennyi.

Először voltam lent a lányommal sétálni, amikor 1 hónapot betöltötte. Nyáron, nagy melegben, panelból kiszabadulva.

Szükségem volt a külvilágra, mert úgy éreztem, hogy meghalok/megőrülök!

Összekötöttem a kellemest a hasznossal, így elmentem a kis tescoba vásárolni, ami itt van a panelok között.

A lányom fél órája aludhatott, akkor még evett-aludt gyermek volt, mint szinte mindegyik másik újszülött!

Álltunk a pénztárnál, pocsékul éreztem magam..

Egy észlény mögöttem elkezdte a futószalagra dobálni a termékeket, amiket megvételre szánt.

A lányom felriadt erre és torka szakadtából elkezdett üvölteni. A pénztáros már rég az én termékeimet húzta át a kasszán, amikor azt se tudtam mit csináljak.

A lányom üvöltött teli torokból, mögöttem a barom (már bocsánat) hangosan illetett engem jelzőkkel, hogy mekkora egy sz@r anya vagyok, hogy sír a gyerekem. Meg hogy hallgattassam el, mert erre senki nem kíváncsi, és hogy maradtam volna inkább otthon a "pujámmal"..

Elkezdtem zokogni, annyit nyögtem ki a pénztárosnak, hogy stornózzon mindent. Felkaptam a lányomat, rátekertem egy lepedőt és bőgve mentem ki az üzletből. Utánam jött két anyuka a gyerekével és próbáltak segíteni. Azt se tudtam, hogy mit csináljak a gyermekemmel. Megfogták a lányomat, lefektették a babakocsiba, beadták neki a cumit és aludt tovább. Engem pedig nyugtattak tovább.

Megköszöntem a segítségüket és hazamentem a lányommal.

Másnap lementem a boltba és ugyanaz a pénztáros volt. Elnézést kértem tőle, de azt mondta, hogy nem történt semmi és hogy ő is hasonlóképpen cselekedett volna, mint én. Valamint elmesélte, hogy az a barom előző nap miket kapott a fejéhez a többi embertől, akik szintén az üzletben voltak és látták az esetet.

Azóta nem láttam azt a barmot. Viszont a két anyuka, aki segített, azok sokszor látják és mikor észre veszi őket, már menekül..

A harmadik csemetémet várom, egyszer úgy jött ki a lépés, hogy a ketteskét is vinnem kellett magammal vérvételre. Reggel volt, nyűgös volt. Nem mondanám, hogy hisztizett, de nem volt az a mosolygós. Egy nénike gúnyosan, kioktatóan beszólt valami olyasmit, hogy egy ekkora gyereknek nem kéne sírnia. Én visszaszóltam neki, hogy ha maga is 2,5 éves lenne, nem igazán beszélne és nyűgös lenne, akkor biztos, hogy maga is sírna.

Szóval igen, volt már ilyen. Szerintem mindenkinek. De túl nagy jelentőséget nem kell keríteni neki. Magyarázkodni, mentegetőzni ("nem szokott ilyen lenni" és társai) nem fogok senkinek, pláne nem egy idegennek.

2-es válaszoló: Ne haragudj, de úgy megsajnáltalak:-((( Örülök, hogy volt ott két rendes anyuka, aki segített, valszeg én is segítettem volna, ha ott vagyok.

És vegyél példát a 3-as anyukáról:-)

Én is ilyen visszaszólásokra készülök, ha valaki beszólna nekem!

Pont ma :-)))

A barátnőmmel ebédeltem, a lányomnak jön a foga, néha sír miatta. Ebéd után sétáltunk, akkor zendített rá. Egy nő odajött és elkezdett okoskodni, hogy túl van öltöztetve, meg éhes, szomjas stb. A barátnőm elküldte melegebb éghajlatra. Ha ő nincs ott, én is ezt tettem volna :-)))

Nekem a babakocsi miatt szóltak be.

Kisfiam másfél évesen benne ült, én 6 hónapos terhes voltam, nyáron. Többször volt, hogy férfiak (!!!) jegyezték meg, minek ilyen nagy gyereknek babakocsi.

Én nem szoktam visszaszólni,max magamban morgok. Ha ennyire hülyék, minek foglalkozzak velük. Aki nem képes felfogni,miért ültettem a fiamat babakocsiba, 6 hónapos terhesen a rekkenő nyárban, azt csak sajnálni tudom.

Egyébként azóta megvettem nekik a tesókocsit, mert 20 hónap van a gyerekeim között, de szerencsére már senki nem szól be.

Tesco-s sztorim nekem is van. Pont tegnap történt. Kicsim 6,5 hós, pénztárnál én következtem, erre a fiam abban a pillanatban úgy döntött elunta magát és elkezdett sírni. Beszéltem hozzá, hogy mindjárt végzünk stb, felvenni nem tudtam mert pakoltam és fizettem. Erre mögöttem a pasi a csajának: "magyaráz a gyereknek, de fel nem venné, idióta".

Hátrafordultam , mondom: oké,akkor te kifizeted helyettem addig a barátnőd meg elpakol én meg felveszem a fiamat, megdumáltuk?

Úgy meglepődtek, meg se mukkantak amíg ott voltam, bár utána biztos el lettem küldve melegebb éghajlatra, de nem tud érdekelni.

Nekem ne szóljon bele egy idegen, hogy bánok a gyermekemmel.

Én nem bírom szó nélkül az ilyet.