Szerintetek is gonosz, aki gyed/gyes alatt tanul?

Nem gonosz, de már 1,5 éves gyerek mellett nagyon nehéz tanulni, addig még csak lehet valahogy.

Amikor járni kezd, akkor egész nap felügyelni kell.

Nem. Barátnőm 19 évesen szült. Utána járt egy középfokú 1 éves képzésre. Most egy felsőfokú 2 éves képzésre járunk együtt. 1.5 hónaposan hagyta először otthon a babáját. Azóta már eltelt több mint egy év és a kicsi jelenleg bölcsis.

A kényszer nagy úr... Ráadásul neki minden nap bent kell lennie a suliban reggel 8-tól 3-ig. Ez van, valamiből meg kell élniük később is. Tudták, hogy ilyen fiatalon nem lesz leányálom a gyermek nevelése és sok mindenről le kell majd mondaniuk.

Ezek ellenére a kislány szépen fejlődik, és sok mindent tud már. :)

Akkor én is gonosz vagyok. :D Most lesz 7 hónapos a kislányom, és igen, suliba járok. Levelezőn ugyan, de tanulok. Bejárni ebben a félévben egyáltalán nem kell, mert megvannak az aláírásaim. Ez így éppen jó, mert sajnos nem nagyon van kire bízni a kislányomat.

Vizsgaidőszakban a férjemmel lesz, igyekszem hétvégére tenni a vizsgákat, illetve 1-2 nap szabit a férjem is ki tud venni.

Úgy vagyok ezzel, hogy inkább most tanulok, mint jövőre, amikor már járni fog. Most még tudok majd tanulni, ha alszik, vagy itthon van a férjem. A második félév már kicsit húzósabb lesz, mert államvizsga. De akkor meg már közel másfél éves lesz, akkor már apura is rá lehet majd bízni.

Nem érzem magam gonosznak emiatt, sem pedig rossz anyának. Néha így is a férjemre bízom a lányunkat, amíg én intézem a dolgaimat. Ha valaki úgy gondolja, hogy ez gonoszság, hát akkor gondolja.

Ja, és ez a "egy előrelátó anya gyerekvállalás előtt tanul és munkát szerez... " hozzáállás eléggé hülye megközelítés. Nekem pl. ez a másoddiplomám már. Az elsőt is levelezőn csináltam, hogy tudjak mellette dolgozni.

A gyerekemmel több lettem, több lett a dolgom, több lett az életem értelme, és megannyi áldozatot is hoz ilyenkor az ember, de ettől még nem kell elzárni magunkat a világ elől, és begubóznunk a négy fal közé.

Én előrelátóan tanultam, dolgoztam, de tervezem, hogy még fogok is. A gyermekem, a családom és a magam érdekében szeretném továbbképezni magam.

S azt hiszem a tanulás nem ártana annak sem, aki ennyire szűk látókörű, mint az említett kérdésben az az illető, aki lehordta a tanuló kismamákat. A tanulással nyerhető némi empátia is, és akkor megláthatná az érem másik oldalát is.

Én szülés után is szeretnék minden területen megfelelni, jó lenni. Eddig nő voltam és munkaerő, most már anya is vagyok. De ez egy percig sem jelenti azt, hogy innentől csak anya vagyok. Az anyaság a legfőbb feladatom, szerepem, de mellett nehogy már ne lehessen tanulni, dolgozni, élni...

Én is tanultam bőven szülés előtt, el is helyezkedtem, dolgoztam, de most a lányom mellett is vannak még céljaim, amiket szeretnék elérni. A gyerek ennek nem gátja, hanem inkább serkentője. Érte is csinálom.

Ez egy nagyon buta kérdés....

Egyébként én a főiskola után szültem a kisfiamat, de akiket - akár több gyerekes anyákat - tanulni mellettem hát megemeltem a kalapomat előttük, mert nekik aztán tényleg soha semmi idejük nem volt a gyerkőc-ök mellett, az egész család besegített, folyton mások szívességére szorultak, amikor vizsgaidőszak volt, - gyerekvigyázás, felkészülési idő, valahogy a vizsgahelyre is el kellett jutni a messze lakóknak, stb.-stb.

Ha jobban belegondolsz akkor te is rájöhetsz, hogy ez egy igencsak buta kérdés volt.

Az anyák ilyenkor már nem maguknak tanulnak csak, hanem azért, hogy jobb álláshoz jussanak és ebből több kerüljön a családnak, sokan kényszerből, mert kirúgták őket és átképzik magukat. - persze az állam már semmit nem támogat -