A bababarát kórház miért nem mamabarát?

Szolnok Hetényi kórház 2011.

Én nekik köszönhetem, hogy a gyerekem lelki sérült lett. Mivel nem jött meg időben a tejem, nem adtak neki semmit enni, várták, hogy majd szoptatom. Ha éheztetik akkor jobban rákap és szopik. Befeléforduló mellbimbóval nem tudtam, a bimbóvédőt nem fogadta el, kézzel meg nem tudtam fejni. Majd olyan utolsó nap adtak neki kicsi tápszert, de addig mindketten megszenvendünk. Én nagyon ideges voltam, hogy miért nem etetik már meg, ezért a tejem az idegességtől nem is indult be, így tápszeres lett a babám. Annyira kényszerítették szegényt a szopásra, hogy 7 hónapos koráig üvöltőtt mikor mellé feküdtem. És nem tudtam megvigasztalni, mert elhidegült tőlem. Soha többé nem megyek oda.

Jobb ha egy olyan kórházban szülök ahol egyből cumisüvegből etetik meg tápszerrel. Mert itt a pohárral kinlódtak és amit órákig lefejtem, annak fele mellé ment.

Na meg a cumira sem tudtam rászoktatni, pedig sokkal nyugodtabb lenne.

Budapest, ÁEK

A csecsemős nővérek semmiben sem akartak segíteni, ha mentem, hogy mutassanak meg ezt-azt, akkor jött a szájhuzogatás, aztán egy-két mondatban elmondták, hogy mit csináljak, közben meg forgatták az üvöltő gyereket.

Semmi segítséget nem kaptam szoptatás terén (szintén befelé forduló mellbimbó), elvileg egy tapasztalt szakembernek fel kellett volna ismernie a problémát, de le se szartak.

Már a harmadik napunk volt, újra segítséget kértem, de aznap már egész nap kék fény alatt volt a fiam, mondták, jönnek, mert csak fél órát lehet nálam a kicsi szopizni (tej semmi), 20 perc múlva oda is ért a "segítség".

Számomra borzasztó csalódás volt a nővérek hozzáállása.

(Azt azért megjegyezném, hogy az osztályos nővérek előtt viszont le a kalappal! Ha fele ilyen kedvesek és segítőkészek lettek volna a csecsemősök, biztos nem lettem volna csalódott.)

Mezőtúr, 2011.

Császár után 4 órával behozták a kicsit szoptatni, leb@szta mellém a csecsemős, és otthagyott minket. Megmozdulni nem bírtam, nemhogy szoptatni. Hiába kértem, nem mutatták meg. Utolsó éjjel kértem, hogy vigyék be, mert nem érzem jól magam. Erre azt mondta nagy flegmán a csecsemős, hogy itt 24 órás rooming-in rendszer van, nem viszi be. Otthon is nekem kell ellátni... (Az osztályos nővérek/szülésznők csillagos 5-öst érdemelnek, nagyon segítőkészek, kedvesek. Az egyik segített a szoptatásban, fürdésben...)

Bajcsy Kórház, 2008

A csecsemős nővértől segítséget mertem kérni a szoptatáshoz, a válasz az volt: Csinálja ösztönösen anyuka! A 4. napon lett tejem, besárgult a gyerek, 7 napot töltöttünk kórházban. Egy másik csecsemős, miután lemérte, hogy a sárga, vagyis aluszékony gyerek 10 perc alatt mennyit szopott, közölte, hogy Ez szánalmasan kevés, anya! Debil lesz a gyerek, ha nem múlik a sárgasága. Akkor azzal fenyegetőztem a folyosón, hogy panaszt fogok ellenük tenni-nem sokkal később megjelent ugyanez a nővér, és bocsánatot kért.

Javukra legyen mondva, hogy nem minden nővér volt ilyen, és 2 évvel később a goromba nővérek már egyáltalán nem voltak ott. Akkorra sokat javult az egész csecsemőosztály hozzáállása.

Én nem tudom a János kórház bababarát vagy sem, de a csecsemősök ott is rémesek voltak. Nekem is a szoptatással volt problémám. Különbség annyi hogy nekem rengeteg tejem volt, a baba még sem tudott szopizni. Mikor kértem segítséget a csecsemős azt mondta nincs elég tejem (igaz hogy már szivárgott, szívás nélkül is), mire hazajöttünk be is gyulladt a mellem, mert hát ugye nem lett a tej kiszívva. Nagyon nehezen tanult meg a fiam szopizni, a háziorvos segített. Végül félig tápszeres, félig anyatejes baba lett.

A szoba is katasztrófa volt, ráadásul azért fizettünk is, egyedül szerettem volna lenni. Az ágy mélyen volt, alig bírtam kiszállni belőle, nem volt hely a pelenkázáshoz, az ablakhoz nem lehetett odaférni, ha nagy nehezen ki tudtam nyitni, alig lehetett bezárni. Szóval katasztrófa.