A barátnöm 34 éves és nem akar gyereket szülni. Soha. Szeretem öt. Vélemények?

Nálam 39 évig tartott a soha:DDD most a szobájában alszik a "mégis" 10 hónapos:DD

Egyébként érthetőek az érvei...ezek mind csak akkor változnak majd ,ha mégis feltámad benne az anyaság utáni vágy,akkor ezek semmit nem fognak számítani:)

Viszont itt vagy Te is és kérdés,hogy mit szeretnél...

DE..úgy gondolom igenis lehet teljes életet élni ,ha nem születik gyereke egy párnak.

Kedves Kérdező!

Megkérdezhetem,hogy Ön hány éves?

Szerintem pénzre alapozni (ha sok van akkor azért, ha kevés akkor meg azért) manapság nem érdemes. Annyi minden változik a világban főleg mostanság, hogy még az is felesleges hogy 9 hónappal a gyerek születése előtt eltervezed mondjuk mennyit fogsz kapni, mert hoznak egy törvényt egyik napról a másikra, és borul minden.

E mellett pedig 2-3 év alatt az anyagiak nagyon tudnak változni pozitív és negatív irányban is.

A fájdalommal meg a testi változással én úgy vagyok, hogy amíg az ember nem él át bizonyos dolgokat, addig nem tudhatja hogy tényleg mennyire fáj, vagy hogy mennyire változik meg a teste. Általánosítani sem lehet, mert van akinek könnyű terhessége van és könnyű szülése, más meg olyannak írja le, mintha meg akarna halni.

Szóval ezekkel kapcsolatban én azt mondom, hogy amíg nem próbálja ki nem tudhatja hogy mit hozna ki belőle mind fizikai mind pedig érzelmi téren.

Veled kapcsolatban meg nem tudjuk hány éves vagy, mióta vagytok együtt, mennyire komoly a kapcsolatotok, stb. De ha számodra jelenleg megfelel az ő elgondolása és a közel jövőben te sem szeretnél gyereket, akkor én "elnapolnám" ezt a kérdést. Nem kell mindenkinek feltétlen gyerek. Nekem van olyan ismerősöm akiknek nincs, pedig lehetne, de nem szerettek volna és boldogan élnek együtt évek óta.

Nem mondom, hogy megértem őket, de ettől nekem nem lesz egy nő sem több vagy kevesebb.

8as vagyok. Nem milliomosként kell gyereket vállalni. Mi sem vagyunk azok, de szerencsére azért elég jól élünk így amikor megfogalmazódott bennem ez a kérdés nem is tétováztunk.

Gondolom azért ti se napról napra éltek vagy ha mégis nehezebb helyzetben vagytok akkor gőzerővel dolgoztok azon, hogy változtatni tudjatok rajta. Tehát nem ez a cél.

Néhány év alatt tényleg nagy változásokat érhettek el. Mi sem örököltünk, vagy nyertünk vagy hasonló. Egyszerűen tanultunk, külföldre mentünk hogy ugyan annyi munkával kereshessünk annyit, hogy megtakarításunk legyen hogy itthon lakást kocsit vegyünk, mert magyarországon a fizetéssel arányosan olcsóbbak. Szóval még ha azt az áldozatot is hoztuk, hogy évekig különváltunk a rokonainktól és barátainktól mégis kénytelenek voltunk.

(ennyit az anyagi helyzetről.)

A test:

30 kgot híztam terhesség alatt és kő kemény fogyókúrával lefogytam 4 hónappal szülés után. (kórházból kijőve 20 volt még rajtam). A csíkokat kozmetikai kezeléssel eltávolíttattam. Ezek 4e ft/ kezelés...

Úgy nézek ki mint előtte. (fogyókúrához annyit, hogy sajnos én sosem tudtam szoptatni...ha tudtam volna később kezdtem volna el)

És a szülésről:

Én rettenetesen féltem. Azt hittem majd ordítás és őrült fájdalom lesz. Fájt, de nem késztetett kiabálásra. Nagyobb volt a félelmem és meglepően egyszerűnek tűnt holott elhúzódó nehéz szülésem volt ami közben némi komplikáció is felmerült. Mégis annyit ilyesztgettek vele, hogy rosszabbra számítottam. A fájások se úgy jönnek mint a filmekben... Így utólag eléggé bánom, hogy ennyi tapasztalatot meghallgattam mert csak rémisztgettek feleslegesen. Pedig én egy hisztis nő vagyok. Ha valóban elviselhetetlen fájdalmat éreztem volna én tényleg sikítottam volna. Egyszerűen az adrenalin mindent elnyomot...Persze az a legfontosabb, hogy ne haggyuk el magunkat és öszpontosítva tereljük el a figyelmünket.

Több ilyen tapasztalatot kéne hallania a barátnődnek ahelyett hogy a rémsztorikról értesülne.

Nem volt rosszabb egy fogműtétnél...ott is fél az ember, de beleül a székbe, mert valamit valamiért...

Én meg hagynám...nekem is 2 gyerekem van és számomra is ők a világon a legcsodálatosabb dolgok. Szerintem is túl lehet élni a fájdalmat (na meg elfelejteni), a test meg nem mindenkinél változik hátrányára. Na de el kell fogadni, ha valaki ezekért vagy másért nem szeretne gyereket. Nem szeretem az olyan gyerekeseket akik hittérítőként szórják az igét, hogy milyen jó anyának lenni.

Jó annak lenni ez tény, de el kell fogadni, ha valaki nem szeretne anya lenni.

A kérdező, ha neki is jó így marad a kapcsolatban, ha meg nem és a párja nem változik úgy is elmegy. A gyerek utáni vágy szerintem felülírhatja a szerelmet így majd választ, de akkor ha eljön az ideje, ha ő úgy érzi. (szerintem)