Hogy szeressem meg a lassan egy éves gyerekemet?

A fejlődéspszichológia két alapfogalmát leírom neked. Ősbizalom: Az emberi fejlődés kora gyermekkori szakaszában a jó anya-gyermek kapcsolatból kifejlődik valami, amit "ősbizalom"-nak nevezünk. Ha az anya elfogadja a gyermekét, akkor kifejlődik a gyermekben annak a képessége, hogy saját magát is szeresse és bizalomra méltónak találja. Az ember csak akkor tudja magát szeretni, ha már egyszer szerették őt.

HA EZ A SZERETET NEM ALAKUL KI (mert pl nem kívánt terhesség, erőszakból fogant baba, vagy más rejtett vagy elfojtott ok áll a háttérben), akkor őstörés következik be.

Az őstörés ennek az idilli állapotnak a hiánya, vagy megszűnése, az a korai folyamat, amelyben az egyén biopszichológiai szükségletei és a reá irányuló testi-lelki gondoskodás, figyelem és érzelem között komoly meghasonlás áll elő.

Azért amit a 35-ös válaszoló írt, azt össze sem lehet hasonlítani azzal a helyzettel, ami a kérdezőnél van. Bármennyire is viccesen hangzik, hogy meg tudta volna fojtani egy kanál vízben a babát. Én konkrétan ilyet sosem gondoltam, mert amikor elvesztettem a türelmem, akkor sem az ugrott be, hogy benne tennék kárt, hanem, hogy mindjárt kiugrok az ablakon. Sajnos az alvásmegvonás nagyon durva dolgokat ki tud hozni az emberből, de valahogy meg kell próbálni akkor is tudatosnak lenni, amennyire lehet. Nem szabad megrázni a kisbabát. :-(

Apukával együtt kéne elmennetek beszélgetni szakemberrel, ne nagy dologra gondolj, már az is jó, ha a védőnőnek vagy a gyerekorvosnak beszélsz/beszéltek róla, ők is tanultak arról, hogy mi az ősbizalom, amit az utolsó válaszoló is írt. Mert tényleg nagyon komoly következményei lehetnek a szeretetlenségnek a babátok életében. Ezt a férjedben is tudatosítani kell. Ne szégyelj segítséget kérni ebben az ügyben, mert könnyen lehet, hogy ez túlnőtt azon, hogy egyedül tudd megoldani, és a nem szeretetteljes környezet, rokonság sem segít abban, hogy megoldódjon.

Egyszer láttam egy videót azt hiszem Popper Pétertől, és ott arról volt szó, hogy a közönyösségnél, közömbösségnél még a verés is jobb a gyereknek, mert akkor érzi, hogy valamilyen érzelmet ki tud csiholni a szülőből. De a közöny az tönkreteszi a gyereket. Itt már természetesen nem babáról beszélt, hanem tizenéves gyerekről.

Popper Péter mondta egyszer - fenn is van a youtube-on - hogy sok szülő nem szereti a gyerekét és mivel ez egy érzés, nem kikényszeríthető.

"Nem kell szeretni, de normálisan kell vele viselkedni."

Szerintem első nekifutásra legyen ez a cél.

Ne harcolj, hanem békélj meg a sorssal, hogy hozzátok érkezett.

Ha máshogy nem megy, beszélgess vele meditációban; öleld át, kérd a segítségét, együttműködését - fogadd el, hogy "felsőbb" oka volt annak, hogy így alakult.

A legfontosabb: bocsáss meg magadnak, amiért így érzel.

Esetleg menj el családállításra, tanulságos lehet...

Az előzőhöz megtaláltam a videót, nézd meg:

http://www.youtube.com/watch?v=wZPTeEB5A-A

Szia!Nagyon jókat irtak neked.Mi is védekeztünk és mégis megtartottuk,mert ha már jött.Igaz szó volt az ab.ról de nem vitt rá a lélek. Anyum is egyébként 25 kilót hizott és most 55kiló... NEm marad rajta semmi.

Az én lányom is anyás nagyon.Csak ha sunyiban megyek el akkor tudok pl dokihoz menni mig apával itthon marad.Betegrendelésre nem szivesen viszem el.

Szerintem játszatok sokat.

S szerintem neki már nem élmény a járóka azért ordít.

Az én lányom se szerette ám soha.

Szerintem nekünk nehezebb a helyzetünk: hiszti korszak kezdődik nála,ha nem az van amit ő akar ordít.

Mi délelött MT-vel sétálunk mert nem szereti a babakocsit.felkötöm magamra és ugy megyünk. S ő még szopizik is. Ápilisban lesz 2éves..Mi sokat nézzük a Ducktv-t. Zenés babatv. S alatta játszunk,együtt kaja,most csináltam neki ebédet. Aztán 2től alszik. Ja és ő is ordítana a kiságyban igy velünk alszik,próbáld meg hogy veletek aludjon.Lehet hogy ha hozzátok bujhatna akkor nyugisabb lenne:)

Egyébként merre laktok a nagyvilágban? MErt szerintem egy másik baba társasága megnyugtatná és tudnának játszani:)

Nézd meg: http://www.youtube.com/watch?v=EbMiOpiOKVs Barátnőm lányával az én lányom.2 hó van köztük. :)

Szerintem hagyjad hagy pakolja a lakást. Engem már nem érdekel:D:D HA pakol pakol.Nem az a dolga?Én most kaptam egyébként tőle elöször puszit,pedig 0-24ben vele vagyok és imádom!!!

Csal pozitivan:)

Huh! Rossz ilyet hallani.. az összes dolog amit írtál (fáradtság, hízás, kialvatlanság) szinte mindkeinél előfordul de nem problémaként élik meg hanem a legszebb dolognka ami történhet velük.

Sajnálom h így érzel, csak ennyit írhatok.

MI 7 évet vártunk babára.. nem tudom átélni a helyzetedet.

Belekarmolt az apjába??? na és? A gyerekeim minden testtájamon szinte hagytak maradandó fognyomot!!! Én büszkén viselem őket mert tudom melyiket kitől kaptam :)

Ez nem azt jelenti h nem szeretnek engem... eszembe sem jutna ilyesmi. Egyszerűen próbálgatják magukat, feszegetik a határokat, kalimpoálnka, játszanak..

ez normális!

A gyermek azt adja amit kap.. ha élrzi h nem kívánatos akkor bizony ez a viselkedéséáre is kihat, ezért viselkedhet másként mint várnátok.

Gondoljatok másként ráé mint egy becsúszott babárea... itt a megoldás kulcsa! sok sikert!