Hogy szeressem meg a lassan egy éves gyerekemet?

A gyermekünk egy tükör, amiben önmagunk tükörképét láthatjuk!

Ezen gondolkodj el!

Próbálj meg lazítani, mert érzi rajtad a feszültséget, ettől ő is azzá válik. Ok nélkül is öleld meg, puszild meg és mondd neki, hogy szereted. Akkor is ha ordít! Bújj hozzá és súgd a fülébe!

Tudod, ehhez így nem lehet hozzáállni. Én azt érzem a soraidból, hogy ez a kislány nem más, mint nyűg a nyakatokon. A ti döntésetek volt, hogy megtartjátok őt, a ti felelősségetek ez a kis hisztis élet - aki valószínűleg azért hisztis, mert óriási feszültségbe kényszerül. És bele fog még karmolni az arcotokba, meg kitépi a hajad néha, emellett akár poharakat is törhet majd. És mellé kell ülni tanulni, játszani, olvasni neki, hogy törődést érezzen. Azonnal kevésbé lesz hisztis. Ő szeret titeket, és ugyanezt várja tőletek. Megérdemli, adj egy esélyt neki. És találd fel magad, hidd el, sok nőt köt le ugyanennyire a gyermeke. Egy kád víz, egy -akár hármasban- eltöltött vacsi, kis közös meseolvasás, babázás, szórakozás, állatkert, baba-mama torna csodát tehet... Annyi mindent lehet csinálni... És nem a picinek kell változnia az ügy érdekében, hanem neked, nektek.

Sok erőt ehhez!

22 hetes kismami & pszichológus

Amilyen az anya olyan a babája.

Miért ordít éjjel?

Próbáltatok már együtt aludni a gyerekkel? Lehet, akkor nem sírt volna már picibabaként sem, ha melletted alhatott volna... :( az én kislányom 4 hós koráig velünk aludt, utána egy szó nélkül kiszoktattam a saját szobájába, a saját ágyába (most 9 hónapos), ha felsír éjjel (ritkán), akkor egyből érte megyek, és viszem át magunkhoz, szopizik mellettem fekve, és úgy alszunk tovább.

Én az elejétől fogva tudatosan törekedtem arra, már akkor mikor még nem alakult ki bennem a "szerelem" a lányom iránt, hogy minél többet szeretgessem, hogy kiegyensúlyozott, boldog baba legyen belőle. És az is lett, egy tünemény, nem mondom ő is pakol, és tud hisztizni is, ha fáradt, vagy ha éhes és nem elég gyorsan jön a kaja... de hiszen gyerek, neki nincs türelme, a türelmet tanulni kell.

Az, hogy másnál ordít a gyerek, szerintem érthető! Hiszen kicsi még! Az enyémet se lehet otthagyni sehol! A wc-re nem tudok úgy elmenni, hogy ne sírna az ajtó előtt. Ha beülök a kádba hajatmosni, felkapaszkodik a kád szélére onnan nézeget, de hamar elfárad és bizony sír, egészen addig míg fel nem veszem. És én természetesen felveszem és megpuszilgatom. És nincs beszárítva a hajam, és nincs kilakkozva a körmöm, és nekem sincs magamra időm, és már epilálni sincs időm otthon (nemhogy kozmetikushoz menni), már csak borotvát használok, az a leggyorsabb.

Szóval nehogy azt hidd, hogy csak neked nehéz, mindenkinek az! És ne hidd, hogy azért vagy depis, mert nem is terveztétek! A tervezett gyerek mellett is be lehet depizni. De szeretgessétek őt sokat könyörgöm! Ha kövérnek érzed magad, akkor pedig diétázz, no szénhidrát.

Nem gondolod, hogy azért ordít, mert érzi rajtatok a feszültséget? A gyerekek mindent megéreznek..

Lehet, hogy ha kicsit másképp állnátok a dolgokhoz, és nem ilyen hülye kérdéseket tennél fel, meg nem azzal foglalkoznál, hogy magadra nincs időd, más lenne a helyzet. Ő biztosan szeret titeket, minden gyerek szereti a szüleit, még az is, akinek rosszak - már elnézést, ezt nem rátok értettem. Még az a gyerek is szereti a szüleit, akit vernek, vagy nem foglalkoznak vele. Titeket miért ne szeretne? Adtok rá okot?

Nekünk sem volt tervezett baba, kicsit korán jött. Mégis imádjuk. Tudod, én a napokban majdnem elveszítettem a kisfiam. Lehet, hogy ha a helyemben lennél, nem ilyen marhaságokon gondolkoznál, hanem összetennéd a két kezed!