Hogy szeressem meg a lassan egy éves gyerekemet?

Ez szörnyű érzés lehet. Neki is (a kislányodnak) és neked is. :-(

Nem tudom mit javasolhatnék, egy élőlénynek nincs annál rosszabb, minthogy ne érezze a szeretetet maga körül. Talán tényleg szakemberrel kellene erről beszélgetned, hogy ne legyenek súlyosabb következményei és lelkileg egészséges, kiegyensúlyozott, boldog gyerek, majd felnőtt lehessen a kisbabátokból.

Talán az is segítene, ha szakirodalmat olvasnál, mert akkor tudnád, hogy milyen életkorban mit várhatsz el a kisbabádtól. A karmolás ugyanis teljesen normális dolog ennyi idősen, nem azt jelenti, hogy kis ördögfiókátok van. A kisbabák ilyen korban csíphetnek, üthetnek, karmolhatnak, semmi rendellenes nincs ebben. Ilyenkor szépen elmondod neki, hogy anyának/apának ez fáj, és nem szabad ilyet csinálni. Ne felejtsd el, hogy te vagy aki megtanítja őt mindenre.

Szerintem te is nagyon rosszul éreznéd magad, ha rólad írna így valaki, ahogy te a babádról, és mindenképpen megoldást kell találnotok, mert lassan öntudatra ébred, és hidd el, érezni és tudni fogja kimondott szavak nélkül is, hogy nem vártátok őt és nem örültök annak, hogy a világon van. És ezt megélni kisgyerekként borzalmas lehet, hiszen ő nem tehet semmiről. Kérj orvosi segítséget.

Hát igazából te szereted a lányod, csak a férjed és kedves családja nem.

Hát ez elég szomorú. :(

Nálunk sem tervezett a lányunk, de apa úgy oda van érte, hogy csak ne. Pedig még 16 hetesen is azon sírt, hogy vetessük el.

Lehet, inkább apukával kéne beszélni, hogy mi baja a kislánnyal.

Ha nekem ilyen érzéseim gondolataim lennének a gyerekeimmel kapcsolatban(4)akkor odaménnék hozzá megpuszilnám a kis buksiját és azt mondanám:bocsánat kicsim,Anya nagyon szeret!

Nem érdekelne mások véleménye.

[link]

FELTÉTLENÜL NÉZD MEG!!!

1. nem Őt nem szereted, hanem a helyzetet

2. minden anyukától szinte csak azt hallani, milyen szuper az anyaság, stb. Persze, az, imádom. De tudod hányszor tudtam volna megfojtani őket egy kanál vízben??? csak erről senki nem beszél sajnos...

3. az első babát, bár akartuk, de hamar összejött, nem voltam rá kiéhezve... és csak néztem az anyukákat, hogy mennyire türelmesek az egész napos gügyögéshez, és mennyire elég ez nekik, kielégíti őket csak az anyaság.

egyszer megráztam éjszaka a babát, mert már sokadjára keltünk, és nem aludtunk hónapok óta... Na, 2 napig nem mosolygott rám.

Ha gondolod írj privit, és megpróbálok segíteni, hogyan éltem túl a nehezebb időket.

Tegnap 22:10-es vagyok

Még az elején leírtad egy közös napotokat, viszont nem látni sehol se azt hogy játszanál vele egy kicsit. Néha ülj le vele egy kicsit, nézegessetek meg egy szép képes mesekönyvet, vagy esetleg egy olyat amibe állatok vannak és mond neki hogy ez: kutyus. Mit mond a kutyus?? Vau-vau. Ezek jó kis dolgok. És hidd el hamar adna végre egy puszit is a törődésért cserébe.

Az én kislányom most 8 hónapos, nálunk sincsenek elragadtatva a családtagok hogy gyerekünk született. Főleg apa részéről, mert engem nem szeret az ő anyukája, de ezzel nem kell foglalkozni, a lényeg hogy ti szeretitek egymást és a gyereket is. Én nagyon sokat játszok a kicsivel, fetrengek vele a földön, mondókákkal nevettetem meg. Én is megcsinálok minden nap minden házimunkát, estére majd összeesek a fáradtságtól, de megéri. Már most értékeli a sok törődést, sokat bújik hozzánk és rengeteget mosolyog.

Kitartás

megint 21:39

Lemaradt, hogy sajnos a kislányommal se törődnek a családtagok, nem csak velem, de vagyok neki én és van neki apa. Nálunk több szeretetek úgyse adhatna neki senki.

Szeressétek ti is nagyon a gyerkőcöt!!!!

21:39 vagyok

Már ez is egy nagy lépés hogy odabújt hozzád. Viszont itt lehet nem is veled van a gond hanem apával. Ő miért löki el magától? Lehet te is csak azért viselkedsz így a kicsivel és azért érzel így iránta, mert apa ezt akarja látni.

Ha nyűg ha nem nyűg a nyakatokon ő a tietek és igenis hogy foglalkozást is igényel nem csak ételt.

Én úgy szoktam kikapcsolódni, hogy elmegyek egyedül vásárolgatni vagy akár csak sétálni egy nagyot és addig a kicsi apával van itthon. Nálatok is be kéne szállni apának a dolgokba, mert így be fogsz csavarodni. Viszont én közös programokat is csinálok a lányommal, rengeteget sétálunk kettesbe és járok vele babajógára is. Ott csak anyukák+babák vannak, nagyon jó dolog mert te is ismerkedsz és a gyereked is más gyerekek közelébe van. Hatalmasakat szoktak kacagni a kis lurkók közbe.......... :)