Ti ehhez mit szóltok?

Ezt velük kell megértetni! Próbáld meg a pároddal ezt megbeszélni alap hangnemben, hogy téged mi bánt, és próbáljatok meg együtt érte tenni. Ne Ő és ne csak te, hanem együtt ketten.

Az is megérthető, hogy a párod "védi" a családját, hisz főleg egy fiúnak nehéz elszakadni otthonról, amikor az anyukája pici fia volt. Próbáljatok meg együtt megoldást találni e problémá(k)ra.

Nálunk nem tud bejönni senki sem, mert zárva a kapu, zárva az ajtó. Úgyhogy nem ér meglepetés. El tudom képzelni, hogy mit éltél át, de azt ott abban a pillanatban kellett volna megjegyezned, hogy "Mama, nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb pillanat volt erre, hogy most házbemutatót tartson!" Én biztos, hogy odamondtam volna neki, ha még csak súgtam volna is...

Szívből örülök, hogy sikerült tisztázni!

Tudod a gyermeknek is az a legcélszerűbb, ha családban nő fel...! Szép napot nektek!

Végig olvastam a kommenteidet!

Sok mindenben nem értek veled egyet!De ez nem is lényeg, mert a te babád (meg párodé is!!), és te szeretnéd nevelni!ÉS egyértelmű elvárás az is, hogy úgy viselkedjenek a babáddal ahogy azt te elvárod!100%-ig igazad van.Mindenki másként neveli, ápolja és vigyáz a saját gyerekére, és ezt illik tiszteletben tartani mindenkinek.Elsősorban párodnak, és utána az egész rokonságnak!

Én elég makacs és önfejű vagyok.Bármikor leugatok bárkit, aki nem úgy viselkedik a gyerekemmel.(Tegnap múlt 1 éves!! :) ) Én a helyedben az egész rokonságot összehívnám, és közölném, hogy ha mostantól nem hajlandók tiszteletben tartani a kéréseimet, akkor el is felejthetik a gyereket!!!Ezt mind halál komolyan.Ne hagyd magad!!!

Biztos, hogy nem leszek szimpatikus, de akkor is leírom, hogy én mit látok kívülállóként ebből az egészből.

A) Egyáltalán nem tudod, nem akarod elfogadni a párod családját. Igen, van hibájuk, nem kevés. Neked nincs hibád? Anyukádnak nincs hibája? Nem belekötni és puffogni kell a hibákon, hanem próbálni rajta segíteni, ha pedig nem lehet, akkor elfogadni.

B) Úgy viselkedsz, mint egy gyerek. Ne csodálkozz, ha úgy is kezelnek. "Mondtam a páromnak, hogy szóljon a családjára, hogy mossanak kezet..." Neked nincs szád? Nem tudsz beszélni? Miért a párod háta mögé bújsz? Szerinted neki milyen érzés, állandóan két tűz között lennie? Amikor gyerekek voltunk, anyukámnak volt egy nagyon jó mondása: akármelyik ujjamat harapom meg, mindegyik fáj. Gondolkozz el rajta.

C) Anyós-após. A párod szülei. Tekints rájuk így.

Egyébként tudom, miről beszélsz, az én férjem családja dettó ilyen. Volt. Anyukám egy napig nagytakarított nálunk, mielőtt hazajöttünk volna a kórházból az újszülöttel. Anyósom/apósom cipővel betrappolt a lakásba és mentek a babához. Kézmosás? Nuku. Tudod mit csináltam? Megkérdeztem tőlük, hogy hoztak-e papucsot. Nem? Adok vendégpapucsot, az előszobában le tudtok ülni átvenni. Raktam ki tiszta kéztörlőt, a fehér az, azt tudjátok használni. Nem kértem, nem utasítottam, hanem terelgettem őket.

Nálunk is van reszkető kezű/instabil állású rokon. Felveheti a gyereket? Nem. Üljön le, odaadom neki a gyereket. Így elkerülöd a "rángatást".

Nem akarod, hogy jöjjön rokon? Igen, vannak olyan rokonok (tök mindegy, hogy kinek a rokona), akikkel egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Akkor felhívom az illetőt és átszervezem a programot olyan időpontra, amikor biztos, hogy otthon lesz a férjem. Nem kifogásokat sorolok fel a férjemnek, hanem én intézkedek. Gondolj bele a párod helyébe: ő szereti a keresztanyját, hogyan mondja meg neki, hogy te a hátad közepére sem kívánod? Se most se máskor?

Eleinte én is harcoltam a férjem családjával. Jó sokszor én is a fejéhez vágtam, hogy fontosabbak ők, mint mi. Aztán rájöttem egy nap: nem fontosabbak, de fontosak. Nem hibátlanok, én sem vagyok az. Igen, az én gyerekemet is meg akarták kóstoltatni olyan étellel, amihez még kicsi. De gondolj bele: ők egy másik generációban nőttek fel, ahol tök normális volt, ha a pár hetes csecsemővel megkóstoltatják a töltött káposztát.

És tudod mi lett a vége? Anyósom ma már, ha akar valamit, engem hív, tőlem kérdez, velem beszél meg. Nem a férjemmel, nem kezd egyéni akciókba. Kiegyensúlyozott kapcsolatunk van, a férjem nem őrlődik az anyja és a szerelme között. És ez így van jól.