Anyukák nálatok mi volt a legdurvább reakció, amikor éjjel felébredt az 5 hós babátok és nem tudtátok mi a baja?

Kedves Ibolya, nem élek rózsaszín ködben, fel vagyok rá készülve, h az első pár hónap (elvileg csak az első pár hónap, bár inkább azt mondanám hogy az első pár év) nagyon kemény és nehéz lesz! És biztos lesz olyan, h nem fogok tudni aludni még 3-4 órát sem. De én úgy tartom, h mindenki aki bevállalja a babát, ezt is bevállalja. Meg sokat számít, h mondjuk a férj is felkel a babához.. például. Mert kettőnk felelősége a bébink.. mi legalábbis így vagyunk vele.

Itt semmiféle rózsaszín ködről nincs szó. Egy gyerek nem abból áll, h babázunk vele és prüntyögünk neki, aztán estére meg félretesszük, mert anyuka álmos. És majd reggel 10 óra körül esetleg felébred. Ezt inkább a kérdező felé kéne irányítani, hiszen az 5 hós babája felé még mindig nem tudatosult, h ő az első.

Szóval én úgy érzem, h ez inkább személyfüggő, h ki hogyan kezeli ezt. Én felkészítettem magam már lelkileg arra, h lesznek olyan esték, amikor nem is nagyon fogok magamtól aludni, mert minden lélegzetét is figyelni fogom. Mert én ilyen vagyok... :)

kedves 10-es válaszoló!

Az én férjem is 5-re jár dolgozni és sokszor csak este ér haza, sötétedéskor... tudom mire gondolsz ;)

Kedves Nulli,

én is ilyen vagyok :-) Az első hetekben ha már 4-5 órát aludt, ideges voltam hogy éhenhal, fekszik a pisiben stb. Ennek ellenére emberből vagyok, néha elfáradok. De ilyenkor sosem a babára haragszok! És ha valaki kérdezi, hogy kel-e éjszaka, mindig azt válaszolom: persze, kisbaba, ez a dolga!

Kedves Kérdező,

a kisfiad csak rád számíthat, feltétel nélkül, tiszta szívből szeret téged. Ösztönösen tudja, hogy ha bármi baja van, te azt megoldod.

Fogd fel ezeket esti randiknak, ami csak rólatok szól, csak a tiétek.

És ha tényleg nincs házimunka, aludj kicsit nappal.

Kedves Nulli, neked a stílusodon kéne változtatni. Majd ha már te is úgy írsz ide a babák témakörbe, hogy ott lesz a kisbabád melletted, akkor jobban meg fogod érteni azokat is, akik ilyen kérdést írnak ki, mint a kérdező. Rendben van, ha neked más a nézőpontod, de ide segítségért, tanácsért, tapasztalatért fordul az ember, nem azért, hogy ilyen kioktató választ kapjon, mint amit te is írtál az első hozzászólásodban. Nem túl kedves dolog ilyen stílusban fogalmazni valamiről, amiről még nincs konkrét tapasztalatod.

2. voltam

Kedves noemikusz!

Na igen! Ez teljesen más, h sír a babád, felkelsz, dünnyögsz kicsit, h "fáradt vagyok, pont most helyezkedtem be a legjobban, stb", de felállsz és mire odaérsz a kicsihez, ezek elszállnak és olyan "anyásan" felveszed! :) Ez persze, teljesen normális reakció! De az, amikor valakinek tényleg csak annyi a dolga, h este felkeljen és megetesse a babáját (mert különben más dolga nincs mert sokan besegítenek neki) és mindezek ellenére puffog és mérges és egyéb anyai ösztönök nem alakulnak ki benne, na ez az amit nem értek!

Én ezekre írtam, h egy baba nem ennyiből áll, h csak akkor cuki, mikor "minden rendben van vele".

szóval nekem inkább erre irányult ez a megjegyzésem! :)

Kedves 15-ös válaszoló!

Nálam csak az volt furcsa, h egy 5 hónapos baba anyukája, hogy kérdezhet ilyet? "nálatok mi volt a legdurvább reakció, amikor éjjel felébredt az 5 hós babátok és nem tudtátok mi a baja?"

Én nem oktatok ki senkit, csak elég nagy gáz, h valakiben nem alakultak ki még az anyai ösztönök ennyi idő után sem!

Inkább a kérdezőnek kéne elgondolkodnia azon, h normális e az ő reakciója, h így érez a babája iránt. És nem azt mondogatni neki, hogy "jaj majd kialakul az érzés benned, ez természetes, ne félj"

hát ez elég gáz, ha valakiben már a terhesség alatt nem alakul ki... vagy azután még 5 hónappal sem! Nyilván más érzés, mikor már ott van a baba és nem csak pocaklakó, persze. De bizonyos ösztönök, akkor is automatikusan kialakulnak normális esetben egy nőben ilyenkor.

Csak felmerült bennem a kérdés, ha tényleg mindenki besegít neki és neki semmi dolga sincs, akkor mégis miért esik nehezére az, h az este fel kell kelnie? Mert ha egész nap minimális segítséggel (vagy anélkül) magára lenne utalva, azt mondom, oké, kimerül. (bár ismerek olyat, aki még ennek ellenére sem duzzogna)

De így?

Én nem akartam kioktatni senkit, de nekem akkor is furcsa ez a szitu. Sorry!

Kedves Nulli!

Elmentem a kérdést, és majd pár hónap múlva megkérdezem, hogy mi újság, hogy bírod? :D

Kedves Kérdező!

Nagyon is tudom , hogy miről beszélsz, és hidd el, nem vagy vele egyedül. Nekem is volt pár hangosabb, idegesebb reakcióm, főleg az első gyereknél, aki hasfájós is volt. Most a másik babám sokkal nyugodtabb, alig sír, mégis nehéz hozzá felkelnem. De persze muszáj, és én is rájöttem, hogy ha nyugodtabb vagyok (valahogy intézd el ezt magadban), akkor a gyerek is hamarabb visszaalszik.

Most ne utálj, de ha éjszaka felébred, gyorsan megetetem, 2 perc alatt megbüfiztetem, és már vissza is alszik- legtöbbször.. A nagyobbikkal meg 1-2 órát járkálgattam... Egyébként találj ki valamit, hogy amíg éjszaka a kicsit altatod, esetleg vele járkálsz, addig tanulj idegen nyelven szavakat. gondolom van egy kis félhomály. Írj ki egy lapra szavakat, nyelvtani szabályokat, és minden éjszaka memorizáld :D Meg amikor már hallod, hogy fel kell kelni, akkor állítsd át az agyad az éber állapotra, hogy most MUSZÁJ! Jobb, ha elfogadod a helyzetet, mintha tiltakoznál magadban!

Meg hát majd jön a fogzás is. Persze lehetsz szerencsés is, de ha nem , na akkor nagyon meg kell edzened magad!

Gondolj arra is, hogy a kicsike tényleg csak rád számíthat.

Szép lassan programozd át magad, és meglátod, x idő múlva már egyáltalán nem fog nehezedre esni felkelni!!!

A lehúzó válaszolókkal meg ne törődj sokáig!

Ez az oldal azért van, hogy egymáson segítsünk, és itt ki merjük írni azokat a kérdéseket, amikről ált. tabu / ciki/ kellemetlen beszélni...

Van egy kis ellentmondás a válaszomban, kijavítom én, még mielőtt más megteszi. Szóval nehezemre esik felkelni, persze, de közel sem annyira , mint az. 1 gyereknél.

Meg hát a más hozzáállás a kulcsszó!!