Anyukák nálatok mi volt a legdurvább reakció, amikor éjjel felébredt az 5 hós babátok és nem tudtátok mi a baja?

Ugyanez mint nálad. 16 hónapos, de időnként még mindig teljesen kész tudok lenni, amikor éjjel felébred. Egyszerűen ez van. Van aki könnyebben kel, van aki nem. Én két dolgot viselek nehezen, ha siettetnek az evéssel és ha nem hagynak aludni. Na ez a kettő, ha baba van, tuti, hogy teljesül. :-)

Mostanra már annyit javult a helyzet, hogy jobban megszoktam az éjszakai ébredéseket. De azért nehéz tudatosnak lenni, amikor épp akkor kelt fel a lányom, amikor átlépnék a mélyalvásba.

Azt mondom, ez legyen a legnagyobb bajunk az életben. :-) Fel a fejjel!

Én értem miről beszélsz!Nekem is mondták, hogy napközben aludjak a gyerekkel, de én napközben csak akkor tudok aludni, ha előtte 24 órát fent voltam!Szóval elég felejtős, hogy én napközben pihenjek.

A legdurvább az volt, mikor a babám szobájáig szencségeltem, de mikor benyitottam, vettem nagyon sok mély levegőt és mindent leellenőriztem amit ilyenkor kell.Pelus, szomj, fog,éhség.

Arra rájöttem, hogy amíg fel vagyok zaklatva, addig a babám sem nyugszik meg.Nehéz volt, de megtanultam kezelni a dühömet ilyenkor.

Egyértelmű, hogy az ember éjjel pihenni szeretne, főleg, mert jobb esetben egy anya pörög egész nap!De a babának szüksége van ránk.

Most már nagyon ritkán kel éjjel a lányom (most lesz 1 éves), így én is kisimultabb vagyok! :)

Kitartás!!

Első válaszolóval egyetértek. Én nem tudom, h lehet "szentségelve" meg mérgesen meg csapkodva közelíteni a babához. Úgy meg depláne nem, ha van extra segítséged is! Van aki teljesen egyedül csinálja végig! Külső segítség nélkül (szülők) v a férje nélkül (mert külföldön dolgozik), és mégis teljesen nyugodtan kel fel akár hajnali 3kor is.

Az meg elég furcsa, h már 5 hós a babád és még mindig nem tudatosult benned, h először ő legyen rendben!

Ezt nem is értem.

Nekem csak pocaklakó még, de tudom, h ha éjjelente fel fog kelteni, abszolút nem azzal leszek elfoglalva, h "jaj már megint fel kell kelnem". Hiszen ő az ÉN gyerekem!

Hanem azzal, h gyorsan megkeressem a probléma forrását és a lehető legkényelmesebb és legmegnyugtatóbb helyzetet megteremtsem neki!

35 h km

(lehet lepontozni és "utálkozó" válaszokat írni, h majd meglátom, ha én is ott leszek. De úgy gondolom, ezek a normális anyai ösztönök)

Előző vagyok csak előbb elküldtem...

Az esetek 99%-ában nem zavar különösebben, de volt már hogy borzasztó fáradt voltam és amikor már kb. tizedszer ébredt, akkor kifakadtam, hogy nem vagyok a rabszolgája. (páromnak mondtam). Hát tulajdonképpen dehogyisnem :-DDD De ez csak hirtelen felindulásból történt, de még ezt is megbántam, hogy ennyit mondtam.

Az elején én is így voltam :-( Mostanra már sokkal jobb, a szervezetem hozzászokott (3 hós a lányom).

Arra én is rájöttem, sajnos saját tapasztalatból, hogy ha én ideges vagyok, ő sem lesz nyugodt. Fürdő, arcmosás hideg vízzel, vissza a babához.

Az pedig teljesen evidens, hogy ő az első :-))) Párom simán alszik babasírás mellett is, én minden apró neszre felébredek még most is.

Kismama válaszoló: én is így gondoltam, mikor még terhes voltam :-)

-es igazad van de véleményt ne mondj olyanról amiben nem vagy benne.Én is sok mindent elképzeltem hogy milyen lesz a gyerek nevelés és bizony vannak dolgok amik teljesen másként történnek mint ahogyan én azt elképzeltem.Bizony vannak olyan helyzetek amikor az ember már annyira fáradt hogy olyat mond amit persze utána megbán.Az a baj hogy sok anyuka rózsaszín ködben él és fogalma sincs arról mivel is jár egy kisbaba.Csak akkor jön rá amikor ott a baba és csodálkozik,hogy ő nem így képzelte.

Kedves kérdező szerintem azért most már itt az idő,hogy rájöjj nem te vagy az első hanem a babád,mert ő nem számíthat másra csak rád!!!

Én azért boldog babázást kívánok neked!

3 gyermekes anyuka

ma 10:33

Én nem pontozlak le!Nem is szokásom!

De tényleg el sem hiszed, hogy mennyi mindent gondoltam amikor még terhes voltam!Rózsaszín köd, az álmaimban minden nyugodt volt és tökéletes.Tudod mi teljesült belőle?SEMMI!!!

Mikor megszültem tele voltam hormonnal, állandóan sírni akartam, kiizzadva ébredtem éjjel a lányomhoz, remegtem mint valami ázott kutya!Akkor ott volt a szoptatás..a lányom nagyon hisztisen szopizott(3 hónapos el is ment a tejem), repedt a mellbimbóm, szoptatásokat az elején átsírtam, és amikor a lányom a szájába vette a cicim volt mikor hangosan, de általában halkan ordítottam.Állandóan sírt szinte, nem volt olyan pisilésem amit nem ordított végig!Egész nap mellette kellett lennem amikor fent volt, vittem magammal főzni, ugráltam neki, egész nap magyaráztam.Nagyon kifáradtam hónapokon keresztül.Plusz még a 6. héttől jött a hasfájás.Rendszeresen este 7-től 10-ig tökmindegy mit csináltam ordított.Párom 3kor kel dolgozni, ő sem volt toppon akkoriban!

De mind ezek ellenére imádom a lányomat!Borzasztó nehéz volt az első fél év, de túléltem!És szerintem ennyi minden mellett egy kis bosszankodás az éjjeli felkelésnél bele fér!Senki nem mondja, hogy könnyű!Ja és nálunk mindenki messze van, nem tudok segítségért a szomszédba ugrani.Párom 5re jár dolgozni, és volt olyan, hogy az esti híradóra sem ért haza!

Irigylem a nyugodt babás anyukákat, ill. irigyeltem, mert meghozta gyümölcsét ez a sok bosszankodás, mert most már nagyon össze szoktunk a kisasszonnyal, és nagyon értelmes okos bébi!Messze a korosztályánál előrébb jár!!