Ti is hagyjátok olykor-olykor sírni a babátokat a kiságyban? Bővebben lenn.

én soha nem hagytam sírni a babámat, igaz én a kiságyba se tettem be mikor ébren volt. ha felkelt kivettem, letettem a nappaliba a földre egy nagy pokrócra és mondjuk letörölgettem, miközben énekeltem neki. a konyhában habtapi volt leterítve, ha mosogatnom vagy főznöm kellett akkor azon feküdt, adtam neki 2 fakanalat amivel remekül leszórakoztatta magát.

tehát mindig egy helységben voltunk függetlenül attól, hogy dolgom volt-e. ha sírt mindig megvígasztaltam, mikor 10 kilós volt akkor is.

most 2 éves, nem hisztis, nincs felkapatva, remekül eljátszik akár egy órán keresztül is, szófogadó, kiegyensúlyozott kis kölök :)

Nekem nem szimpatikus a hozzáállásod. Biztosan mindenki hagyja sírni valamennyi ideig a babáját, mert nem minden házimunkát vagy testi szükségletet lehet úgy elvégezni, hogy a baba az anyukára van kötve. Amikor én valami házimunkát kellett, hogy csináljak, igyekeztem őt vinni magammal, hogy látóterében legyek, ha nem tudtam, akkor is beszéltem hozzá, hogy hallja a hangom.

Az elkapatásról szóló mondatod nem szimpi, mert egy néhány hónapos babánál a testi közelségre való vágy ugyanolyan szükségletként jelenik meg, mint amikor éhes vagy szomjas. Minden baba abba fogja hagyni a sírást, nyöszörgést előbb-utóbb. Nemcsak a nagyszülőknek kell babusgatni és szeretgetni a babát, hanem az anyukájának is.

Szóval ha épp azért kell sírni hagyni a babát, mert éppen valami mást kell csinálnod, az oké. De ha megetetted, tisztába tetted és leülsz tv-t nézni vagy olvasni, s eközben a babád szeretné ha vele foglalkoznál, de te az elkapatástól való félelmed miatt nem teszed, na az nem jó.

Egyébként nem is kell feltétlenül felvenned, ha nehéznek tartod, hogy egy 6 kilós babát cipelgess, odafekhettek egymás mellé az ágyra, és foglalkozhatsz vele. Én azzal a nézőponttal értek egyet, hogy egy pár hónapos babát nem lehet elkapatni, legalábbis nekem nem sikerült. 16 hónapos kislányom van, nagyon sokat volt kézben, ölben. Ennek ellenére egy kérdést sem kellett kiírnom hisztiről. Pedig ő is csak egy átlagos baba, és én sem vagyok szuperanya.

8-as válaszolónak: a baba tüdeje nem erősödik a sírástól. Van egy nagyon jó könyv: Margot Sunderland: Okosan nevelni tudni kell. Ott nagyon szépen le van írva, hogy hogy fejlődik az agy egészen a születéstől, és segít megérteni a kisbabák viselkedését annak fényében, hogy az éretlen agya mire teszi őt képessé és mire nem. Sokan nem tudják, de ahhoz, hogy a gyerek manipulálni tudja a szüleit, egy bizonyos agyi vegyületnek már jelen kellene lennie, de ez még egy néhány hónapos babánál nincs meg.

Ja, és ez a könyv azért szimpatikus, mert nem szubjektív véleményt fogalmaz meg, hanem kutatások eredményeit mutatja be.

Én ugyanígy csinálom, ahogy te. Most 6 hónapos a kis tökösöm :)

Nagyon sokat van ölben (+hordozókendő, mei-tai, SSC), mindennel felszerelkeztem, ami könnyítheti a dolgom :D,

de van olyan szitu, amit nem tudok úgy csinálni, hogy ölben/rajtam van. Főleg, ha vegyszerezek, nyilván ne, fogom magammal vinni.

Egyébként tökjól elvan a pléden a játékaival, csak meg kell hozni hozzá a kedvét. Amikor leteszem, gyorsan mutogatok neki ezt-azt (játék, zörgő-csörgő-zenélő-csipogó akármit:)

Megfigyeltem, hogy sokszor csak rosszul esik neki, hogy leteszem és "háborog", aztán ahogy meglát egy játékot, hasra perdül és elgagyarász elszöszöl vele.:)

Én még mondani is szoktam a magamét neki, hogy "drága egyetlen aranytökűm, hát foglald már le magad, itt vagyok veled, uh csigalom és nyugavér!!"

Szépen eljátszik, és csinálhatom a dolgom (pl.felemelő wc pucolás, fürdőtakarítás.......:S)

Tök nyugis gyerek amúgy...általában :)

Ja igen, végigolvastam a kérdést is :)

A lányom az elejétől a saját szobájában aludt, pár hétig én aludtam nála. A fiammal egy percig se aludtam együtt. A lányom már nagy, nagyon jó alvó, kiegyensúlyozott gyerek, nem ridegtartással neveltük. Ha néha velünk akar aludni, jöhet. A fiam is nagyon jól alszik.

Szerintem nem szép dolog másokat kioktatni a gyereknevelésről, ez egy nagyon érzékeny téma. Akkor se, ha speciel nekem nem tetszik. A barátnőmnél pl. egész éjjel ment a tv, ott a gyerek aludt volna, persze sokszor felébredt. Számomra egyértelmű volt, finoman meg is jegyeztem, hogy szerintem amiatt ébred fel. Szerintük nem, így annyiban hagytam, de semmiképp sem minősítettem a módszereiket.

Nem akartam kiforgatni a szavaidat, az alapján reagáltam, amit a kérdésedben leírtál. Ne haragudj, ha ezzel megbántottalak.

Nekem furcsa elképzelni egy olyan szituációt, hogy vendégek jönnek hozzánk, és a babám a kiságyában van egyedül és nyöszörög, én pedig nem veszem ki. Azt hiszem én sem tudnám megállni, hogy megkérdezzem "Nem veszed ki a kiságyból?".

Ilyen korban egyébként még nem jelenik meg náluk a hiszti, hogy manipulálni akarják a szülőket, csak a szükségleteiket jelzik. A hisztivel azért vontam párhuzamot, hogy nem feltétlenül lesz elkapatva egy gyerek, ha sokat van babakorában ölben/kézben. Az elkapatás meg azt jelenti, hogy a későbbiekben meg sem tud lenni anélkül, hogy mindenki vele foglalkozzon. És ha nem kap elég figyelmet, akkor jön a hiszti. Ezért írtam, hogy a testi közelség, a sok kézben lét nem feltétlenül vezet az elkapatáshoz.

Lehet, hogy nem ezt a nevelési irányzatot akarod követni, de van egy nagyon jó videó a gyerek fölvételéről a youtube-on, 2 perces az egész:

http://www.youtube.com/watch?v=aAMis5NOdG4