Mennyire kapattátok el kezdetben a babátokat? És hogy oldottátok meg ezt később? Meddig hagytátok sírni pár hetesen?

Mi éjjel könyörtelenek voltunk vele. Újszülött korától ha éjjel sírt és nem éhség miatt (pl.szopi után), akkor nem mentünk oda hozzá, kb.1 hét alatt megszokta, hogy sötétben alvás van. azóta még ha éhes, azt is csak nyöszörgéssel jelzi, nem sír fel, szopi utána meg alszik tovább csöndben.

Nappal igyekszem mindig a közelében lenni. Pl. mellette vasalok, teregetek, közben beszélgetünk. Ha így is nagyon nyűgös, akkor felveszem, de ha a karomban is sír, akkor leteszem aludni.

most 3 hónapos

jól látod én is igy próbáltam és sikerült

persze mindenki azt mondta hogy hideg a szivem de nem volt gáz a gyerekkel - nem lett elkapatva-

utólag mégis nekem lett igazam....

szóval:

amikor icipici volt inkább rajtam aludt el a pocakomon v. a vállamon kézben sose.

később belealudt a cicibe akkor csak felkeltem mellőle és tettem a dolgom.

sirni nem hagytam max. egy két percet amint befejeztem a dolgom.

anyósom pattant mint a nikkelbolha és később is rendszert csinált belőle hogy ha elmentünk sétálni akkor 50-100 méter után kivette a gyereket a kocsiból és karon vitte aztán megfájdult a dereka és abbahagyta.

Szerintem minden baba más, nem lehet egy receptet adni .

Ami nálunk volt, nem iztos, hogy nálatok is bejön.:

A lányom nem igazán szeretett ölben lenni, vagy ha ölben volt, akkor csak üldögéltem vele egy hintaszékben.

Nem sétáltattam, ráztam egész nap a seggét, de azért, mert nem is volt erre igénye.

Viszont mindig kellett, hogy lásson. Így már picinek is volt a konyhában egy pót kiságy, ha főztem, vittem oda is magammal.

Szerintem az nem lehet elvárás tőlük, hogy feküdjön békésen a kiságyba, amíg te mondjuk a konyhában szorgoskodsz.

Később sem tudtam egyedül hagyni, valakinek ott kellett vele lennie.

AMikor elkezdett kúszni, akkor meg már a wc-re is jött utánam.

Most 2 éves, és most max. 10 percet játszeik el úgy, hogy nem vagyok a közelben. (vagy valaki más. Apa, stb)

Sosem hagytam sírni, max. amíg a fürdőben, mosdóban voltam.

Ja, és sokáig velem aludt, és nem volt gon belőle, már okosan, ügyesen egyedül alszik.

Ismerdd meg a babád igényeid, és alkalmazkodj hozzá.

a dokink az első találkozáskor azt mondta, hogy egy babát 3 hónapos koráig nem lehet elkényeztetni!

egyébként nem tudom létezik e egyáltalán olyan hogy elkapatni, úgy értem, hogy mi elkényeztettük a babánkat, soha ! nem hagytuk sírni, felvettük ha igényelte, akkor szopott amikor akart, stb, és mégsincs elkapatva, 15 hónapos, nem hisztis, nem akar állandóan ölben lenni, stb.

én sosem hagytam sírni, se éjjel, se nappal. ha kellett, cicit kapott, ha az kellett, cipeltem a hordozókendőben.

most 8 hónapos múlt és kitűnően elvan magában. leteszem a szobájában, becsukom a babarácsot és nyugodtan ott lehet hagyni, eljátszik órákig is. persze 5-10 percenként ránézek, néha pelust kell cserélni vagy adni inni, de nem igényli, hogy ott legyek mellette. ha meg olyan dolgom van, akkor mászik utánam, egyedül a konyhába nem szeretem, ha kijön, ott sok a veszélyforrás (forró sütő, tűzhelyen a kaja fő, fiókban a kések stb.).

Szerintem egy csecsemőt nem lehet "elkapatni". Nem tudom, miért divat ettől félni mostanában.

A baba nem azért sír, mert "hisztizik" vagy a szüleit akarja bosszantani, hanem azért, megy egyszerűen csak így tud kommunikálni, így tudja közölni, hogy valami baja van: éhes, tele van a pelusa, vagy anya kell neki. Sok szülő ott követi el a hibát, hogy elvárja a csecsemő gyemekétől azt a lehetetlenséget, hogy ellegyen egyedül, elaludjon egyedül, ne akarjon fizikai közelségbe kerülni az anyjával (az ölébe), akivel pedig nemrég még egy test volt. A gyerek persze megszokja egy idő után, hogy hiába sír, az anyja a füle botját se mozdítja, tehát nem sír. De ettől még szenved, ezt stresszszintmérő vizsgálatok is igazolják.

Evolúciós ösztöne a csecsemőnek, hogy letéve, magára hagyva veszélyben van, ez nem biztonságos neki, ezért sír. A kötődő nevelés (keress rá a heten) elve alapján minél inkább megadjuk a csecsemőnek a fizikai kontaktust a kezdetektől fogva, a gyermek annál inkább biztonságban és szeretve érzi magát, és ebből a biztonságból kiindulva később annál magabiztosabb lesz, annál könnyebben, bátrabban fog elszakadni később, annál önállóbb lesz. A későbbi önállósághoz kell ez a kezdeti ősbiztonság.

Én soha egyetlen pilanatra se hagytam sírni a fiamat. Mindig azonnal megadtam neki, ami után sírt, akár tejcsi volt, akár az ölembe vágyott. Nem vártam el tőle, hogy egyedül aludjon el, sőt, az első hónapokban egy ágyban is aludtunk. Babakocsi helyett hordozom. És az eredmény: a babám nem sírós, barátságos, idegenekkel is mosolygós, érdeklődő, kíváncsi. Az altatása öt perc. Simán elmehetek vele bármilyen olyan helyre, ahol csendben kell maradnia, és képes rá (pl templom). Sokat van a szőnyegen, most már aktívan forgolódik, kúszik, elvan a játékaival, szóval nem igaz, hogy le se tehetem az ölemből, mert "elkapatom". Kifizetődött, hogy olyan sokat volt kézben eleinte. Soha senkinek eszébe nem jut, ha a famra néz, hogy el lenne "kapatva", sőt, mindenki azt mondja, hogy milyen önálló, milyen nyugodt, kiegyensúlyozott, mosolygós baba.

Biztos nem ilyen lenne, ha ki tudja, milyen megfontolásból hagytam volna sírni, hadd "tanuljon rendet"... :-(