Szerencsés vagyok, vagy túl sok a mártírkodó anyuka?

Nem olvastam végig minden választ, úgyhogy csak a saját véleményemet írom le!

Annó 1 gyerekkel, pláne mikor 1 éves volt, semmi gondom nem volt, éltem, mint hal a vízben, megcsináltam mindent, mindenre volt időm, pedig nagyon rossz alvó volt. Most már kettő van, a nagy 3,5 éves a kicsi 10 hónapos! Na most kezdem érezni néha, hogy semmire nincs időm, szalad a ház én meg hulla fáradt vagyok! És nem szeretek mártírkodni... DE a férjem reggel 6-tól este 8-9-ig házon kívül van, van, hogy hétvégén is, segítségem nincs, minden nagyi 250 km-re lakik, így minden rám marad a háztartás, és egy rohadt nagy udvar (nyáron fűnyírás, kertészkedés stb) Reggel 6-kor kelek készítem a kajákat, 8-ra puccba vágom a kölyköket, irány az ovi, mire onnan haza érek a kicsi éhes álmos, mire őt legyűröm már 10 óra van, ilyenkor van időm délig mindent megcsinálni, főzés, takarítás minden egyéb, délben irány az ovi, mire mindkettő lerendezem miután hazaértünk már 2 óra van és utána meg már nincs nyugalom,a nagy nem alszik, a kicsi is max 1 órát. 6-kor már vacsizás van, előtte még udvarra kell menni, 7-kor fürdés, és jobb eseteben 9-kor alszik mindkettő, rosszabb esetben csak 10-kor. És mindezt csinálom úgy, hogy 1 kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor aludtam 3-4 óránál többet az elmúlt 4 évben. Ja és azt még kihagytam, hogy én járok nagybevásárolni, orvoshoz, ügyeket intézni, gyakorlatilag egyedülálló anyuka vagyok. :~

Hát aki ezt bírja mindenféle panaszkodás nélkül az előtt le a kalappal, nem vagyok nyafogós típus, nem is szoktam nyafogni, de néha nagyon besokallok és sírva fakadok apánk vállán! :)

Nekem is annyi segítségem van,és úgy vagyok,mint az előző,két gyermekes anyuka,de én szeretem ezt a pörgő életet :-)

Persze nekem olyankor sok,amikor úgy esik,hogy mind a 3-nak van valami baja,amiért úgy érzik,hogy sírni kell...

Üdv:a 3lányos

Én is szeretem, sőt kifejezettem utálom sz állóvizet, de néha nagyon sok. Főleg, hogy nekem a nagy kriminális gyerek, már kisbabának is az volt, most sem jobb, mindenért nyekereg, csak nyüszítve tudja elmondani, ha valamit szeretne, és most nagyon rossz, hogy a kicsi is játszana, de a nagy nem engedi, folyton sírás a vége. Bőg mind a kettő nekem meg a hajam égnek áll! Komolyan néha elsüllyednék a föld alá, hogy ne halljak semmit.

Utolsó minden elismerésem a 3 csemetével. Én is gondolkozom harmadikon, de tuti, hogy nem most, max 4-5 év múlva! :)

Utolsó előtt voltam

Úgy vagyok mint a 23as válaszoló amikor csak 1 gyerekem volt ment minden rendben, de nem is nyavajogtam sose:)

Most 3 van a legnagyobbnak sajnos kiderült hogy tartós betegsége van ami miatt MOST kell fejlesztésre hordani és itthon is foglalkozni vele. A középsőm 2 éves, nagyon anyás és épp tombol a dackorszak.

A legkisebb 3 hónapos rossz alvó, hasfájós stb.

Nem nyafogok, tudom hogy lesz jobb is, de most nem egyszerű hogy mind3nak megfeleljek és még a háztartás is oké legyen...természetesen a háztartási dolgokból engedek az esetek 95%ban.

Ha a "hibákról" van szó:

A legnagyobb is szereti sírva mondani,ha valami nem kerek,a középső meg egyenesen ébredési-düh rohamot kap: ordítva csapkod,a déli alvás után. Nálunk a két nagy szokott néha úgy visítani,mint akit nyúznak... szeretnek veszekedni mostanság,a nagyobb (4,5 éves) feszt szekálja a kicsit (2 éves),amiért a kicsi bömböl,így a legkisebb (12-én lesz 3 hónapos) is ordítani kezd ha szeretne elaludni...

Egy kicsit elkanyarodok,mert úgy érzem,ezt le kell írni,mert aranyos dolog: a középső kiabálva védi meg a nővérét: a minap csiklandoztam a nagyot,aki sikított,erre a középső rám förmedt,hogy "hagyd békén Szisszitét!!" (Trixikét így mondja) Rengeteg örömet hoztak az életembe,talán ezért is érzem könnyűnek az anyaságot- és a háztartás vezetését (kivéve azt a fránya fájó portölrést)! :-)

Üdv: a 3 lányos