Nem bírom a mártírkodó kismamákat, Ti hogy vagytok ezzel?

Még annyit hogy nekem is van egy babám, és néha hősnek érzem magam, néha mártírnak, néha eszement boldog vagyok, néha természetesnek érzem hogy gyermeekm van és a feladataimat is, magyarán nem gondolom hogy valaki mindig csak mártír de azt sem hogy mindig szélesen mosolygó szuperanyuci aki soha nem borult még ki idegileg a gyereknevelés árnyékos oldalától, mert van, ez tagadhatatlan. Csak épp valakinek elég az egészsélghez, kiegyensúlyozottsághoz pl. 5 óra alvás, valakinek egész egyszerűen nem. Valaki örökmozgó maga is ezért nem okozott változást az életében hogy folyton rohanásban van az izgő-motgó 2 évese miatt, valaki meg lustibb típus volt.

Az anyaságra soha nem lehet eléggé felkészülni, mert első babás nem tudhatja hogy mit fog NEKI MAGÁNAK jelenteni a gyerekes minennapok egymásutánja. Soha nem néznék le vagy beszélnék ki valakit akinek nehezebben megy.

Hát én sem tudtam igazán örülni a babás hónapoknak, pedig sokat küzdöttem hogy megszülessen, vetélések előzték meg.

A fiam nagyon rossz alvó volt, nem szeretett csak kézben lenni, nem szeretett babakocsiban sétálni.Nehezen ment a hozzátáplálás, azzal is sokat kinlódtunk.A mai napig rossz evő és nem túl jó alvó, két éves lesz.Akaratos, mindenben benne van, mondhatom hogy két emberes gyerek.

Szerencsére mikor kicsi volt, volt segítségem, most meg már lényegesen könnyebb.

Szóval nekem is nehezen ment, főleg az eleje, nem egy eszik-alszik babám volt.De én nem mártírkodtam, ha kérdezték hogy milyen baba, azt mondtam hogy vannak jobb és rosszabb napjai.

Kicsit én is "irigyeltem" azokat akik vígan sétáltak órákat a babájukkal, én meg csak szaladtam egy kört, vagy akiknek jól aludt a babájuk, én meg majdnem összeestem.

De tény hogy hamar elszaladt a babás időszak, és nem tudtam igazán "kiélvezni", de így is imádtam.

Nem vagy tisztában a mártír fogalmával.

Amúgy nekem semmi bajom a kismamákkal, akik panaszkodnak, az oldal ezért van, az emberek bajai érdekelnek, próbálok segíteni, ennyi.

Miért kéne minden embernek befogni a száját, ha baja van, és csak a jót mesélni? Amúgy szerintem attól, hogy fárasztó a terhesség, a szülés, és ami utána jön, nem hiszem, hogy ne örülnének. Szóval ez is hülyeség.

"egy csomóan mennyire nem készülnek fel lélekben a nehézségekre és mást sem bírnak csinálni, csak szenvedni..."

Szia!Valahogy ezzel a kijelentéseddel nem értek egyet.Úgy gondolom, hogy egy első gyermekes anyuka nemigazán tud felkészülni az anyaságra, hiszen hiába látja maga körül esetleg a babás anyukákat, hiába hallja a jótanácsokat, akkor is, csak akkor tapasztalunk, ha már ott van a baba.

Előtte egyszerűen nem lehet felkészülni az örökös sírásra, mondjuk a hasfájás miatt, vagy a fogzás miatt, esetleg ott vannak az átalvatlan éjszakák...

Ezekre nem lehet előre készülni.

"...Az ő terhességük volt a legnehezebb, a szülésbe majd' belehaltak, az ő gyerekük a leghasfájósabb, egyetlen percet sem tudnak aludni..."

és honnan tudod hogy ez nem így van?

én magamról tudom: 34 évesen lettem terhes. 10hetes kortól a kórházat jártam. 18 hetes kortól folyamatos 24órán (!!) át zsibbadtak az újjaim és fájtak. Panadol volt nekem a minden, nélküle nem léteztem. nem tudtam felöltözni, szinte még enni is, mert alig tudtam fogni.Az orvosok félrekezelték a vérnyomásomat az elején, a súlyos kalciumhiányomat nem ismerték fel. Azt hittem beleőrülök a fájdalomba,a zsibabdásba pedig ez előjele volt a toxémiámnak ami 32 hetesen végződött császárral. lányom lélegeztetőn, oxigénen, s 22 nap után hozhattuk haza.3 héten keresztül éjszaka 2-3 órát aludtam, hajnal 3,30-kor már indultam hozzá, este tízkor értem haza, utána a netet bújtam hogy mi vár ránk. egyébként az őrzőben hozzám orvost kellett hívni mert még az eszméletemet is elvesztettem, nem tudták lehúzni a vérnyomásomat. 21 órát voltam az őrzőben. mikor hazahoztuk a lányomat egy hétre rá kezdődtek a gondok, 3,5hónapos koráig MINDEN(!!) egyes éjszaka este hattól hajnal kettőig üvöltött. a férjemet többször kellett éjszakai műszakról hazahívnom, ügyeleten is többször jártunk.ugye a lányom korababa volt, 3 antibiotikumot kapott, a kis gyomra sem volt felkészülve a táplálásra. 7 hetesen emiatt ismét kórház, kiderült súlyos vérszegény, vért kapott. azt mondták végbélszűkülete van, jártunk kezelésre. 11 hetesen másik városban kiderült semmiféle végbélszűkülete nincsen, pedig itt már műteni akarták. akkor ismét kórházi kivizsgálás várt ránk. decembertől hordjuk gyógytornára most már hetente kétszer, kéthavonta vérvétel, 3 hetente védőnő és 2-3 hetente gyerekorvos. 4 havonta utógondozó. Az izületeim a toxémia miatt tönkrementek 25 kiló víz jött fel rám (le is ment pár héten belül), egy hónapja cataflammal kezdem a reggelt, nemsokára megyek a reumára. szoptatni a sok ideg miatt januártól nem tudok, azaz csak fejni tudtam mert a lányom sosem tanult meg szopizni.

nos ha olvasol lehet mártirkodásnak hangzik ha csak egy egy mondatot ír le az ember...de azt mondom: le a kalappal aki ezt utánam csinálja!!!......SOSEM fortattam más válaszát, hiszen magamból kiindúlva feltételeztem hogy tényleg úgy van ahogy mondja! Sőt!! az ember úgy is érzi, mártírkodás nélkül. minden embernek más a temperamentuma, érzékelés.

Én személy szerint azt a fajta mártírkodást nem bírom, amikor személyesen ismerem az anyukát, tudom,hogy zsákszámra:) áll nekik otthon a pénz, étteremből hozatják a kaját, bébiszittere van, a házat anyós takarítja, az udvart xy gondozza, és neki mégsincs ideje a gyerekére. Mert ő nagyon elfoglalt. Persze a gyerekneveléssel kapcsolatos tanácsokat tudja osztogatni mindenkinek. Csak azt nem veszi észre,hogy egy szeretethiányos, elmaradott gyereket nevel, aki a többi hasonkorú gyerekektől megrémül,aki a közelében van, dühvel neki megy, "megveri" 2,5 évesen nem tud mást a mutagatáson kívül, még annyit sem mond,hogy apa. És ez az anya a fáradt, kialvatlan, a meggyötört, a stb

Na ez mártírkodás!!!

Sziasztok, én sem panaszkodom pl. senkinek, pedig első gyerekem, és nekem se minta "eszem-alszom" gyerekem van, de azt én is utálom pl. amikor egy anyuka nem mártír, hanem nagyzoló. Pl. ha az én gyerekem 6 hósan ült, az övé mászott, ha az enyémnek 1 foga volt, az övének 3, ha az én fiam felállt az övé már ment, az én fiamnak egy játékot veszek, ő hármat vett és márkásabbat, stb. A mártíroknál ez engem sokkal jobban zavar.

Az első v. második válaszolóval pedig egyetértek, mert ha sok kérdésnek nem adnának helyt a gyk-n, sokkal több anyuka járna ide, vagy ide vissza. Gondolok itt a tipikus "miért vesz a másik anyuka márkás cipőt a gyerekének, miért nem kínait" "miért jobb a drága játék, mint az olcsó", "miért nem otthon készítik egyes lusta disznók a bébiételt, miért vesznek üvegeset" kérdésekre gondolok itt nagyon vastagon! - az offért pedig elnézésedet kérem utólagosan.