Nem bírom a mártírkodó kismamákat, Ti hogy vagytok ezzel?

"Én speciel azt sem értettem soha miért szokás a gyk-n "beszéljünk ki másokat hogy mennyire hülyék" témákat indítani"

Na Kedves kérdező, ez is egy ilyen kérdés! Örülj neki, hogy neked ilyen könnyen ment? De honnan a fenéből tudod te az interneten keresztűl, hogy aki "panaszkodik" annak tényleg nem könnyű és vannak nehézségei? Vagy belátsz hozzájuk?

Első vagyok. Pont azért írtam az utolsó előtt belinkelt mondatot mert én is úgy gondolom ahogyan utolsó előtti :)

Gyerekesek a másokat szídó topikok és örülök hogy ebből nem ez lett (még ha 1-2-en próbálták is affelé terelni)

Én valahogy nem ilyen válaszokra számította a kérdés után- én nem értettelek félre, azaz értem mit akartál kérdezni.

a 17.33-as válaszolónak minden elismerésemet küldöm így ismeretlenül is, és nagyon sajánlom, hogy mindezen át kellett esnetek, de nem RÁD gondolt itt a kérdező. Neked valós indokod lett volna a panaszkodásra.

Én is ismerek anyukát, akinek bejárónője, bébiszittere - velük lakik- takarítónője van... és állandóan fáradt a gyerek miatt....

Olyat is ismerek, aki annyira nem tud mit kezdeni a gyerekeivel, hogy már 4évesen bentlakásos oviba akarja őket adni... Nem tud rájuk handolódni egyszerűen.

Az ilyesmi anyukákat annyira én sem bírom, de mindenki úgy neveli a gyerekét, ahogy ő jónak látja.

OFF..

Bocsi lányok...egy pillanatig se gondoljátok,hogy veszekedni akarok,de én meg azt viselem nehezen,amikor az anyukák előadják,hogy náluk minden szuper, remekül megy,a gyerek 1 hónaposan ír,olvas ;-)...stb.

Én beismerem,hogy vannak nagyon nehéz időszakok...és ez nem mártírkodás,csak szerintem ez is hozzá tartozik egy babához. DE!!!...akkor is azt mondom,hogy nincs ennél csodálatosabb érzés,és mindig sajnálom,mikor vége egy napnak,mert "már soha nem lesz ilyen pici"....ki akarom élvezni,de sajnos nem vagyok szuperanyuka,és vannak nehézségek,és néha panaszkodok is...(hibátlan se vagyok)

Remélem ezért nem pontoztok le :-)

17.33-as vagyok.

köszönöm az együttérző szavakat. persze az én történetem ritka(szerencsére) de én sem vállalok emiattmásik babát. viszont ha csak egy egy kérdésre reagálok (pl.szülés, hasfájás) akkor ugye annak hat hogy nekem milyen rosszvolt-és közben mégis.

persze én is ismerek olyat aki sír panaszkodik, miközben a férje (!!) mindent megcsinál otthon és attól leesett az állam amit írtak itt hogy bejárónő meg egyebek és nicns idő a gyerekre.

azt én sem szeretem mikor mondjuk megkérdik: valami baj van hogy a gyerekem 5 hónaposan már ülni akar? ...meg az ilyen és hasonló kérdések. de elolvasom és válasz nélkül tovább lépek.

s igen, sokszor én is arra gondolok hogy lassan a picibaba nagy baba lesz és még nagyobb és előttünk áll egy kész felnőtt. és sajnálom hogy többet nem lesz ebben részem.

és fura, de nekem nem nyüg ha fogzik vagy éppenb sír mert emlékszem arra hogy mikor lélegeztetőn volt és 1 (!!)millit evett kezdetnek akkor mennyire örültem volna egy kis sírásnak. kiélvezem én is minden babapercet és bevallom ha a gyerekem 9 hónaposan még nem ül, hogy csak most jött ki két foga, és ha éjszaka fel kel kelni hozzá atudom hogy az neki a legrosszabb!

szép napot, örülök hogy azért barátságos csevej volt itt.

Én voltam az első válaszoló és megmondom őszintén félreértettem a kérdezőt, nagyon aranyos dolog tőled amit leírtál, mármint hogy hogy gondltad a kérdést, így már érthetőbb.

Szerintem ez is attól függ hogy mennyire gyenge vagy kemény az illető, nálam pl. könnyen szakad a cérna és bár a szülésemre azt mondom fantasztikus volt de bevallom hogy nyüzsgő gyermekem sokszor az őrületbe kerget :)))) Mindig próbálok arra gondolni hogy ő is csak egyszer baba és hogyha felnő örökre bánni fogom hogy nem mosolyogtam még a legnagyobb hisztije közepette is és öleltem magamhoz ahelyett hogy rászóltam, de amikor épp megy a hiszti akkor én töredelmesen bevallom nehezen bírok vele. És ezt -ha mások kérdezik- el is mondom, nem szoktam elhallgatni és azt mondani hogy ó, én a babázás minden percét élvezem. Imádom a kisfiamat, de nálam meg pont az esik rosszul amikor én iszonyat módon ki vagyok fáradva, hisztizett és dacolt fél napon át, ha letettem akkor cibálta a nagdrágom és üvöltött, ha felvettem akkor rugdosta a gyomromat hogy le akart menni, ha letettem akkor megint üvöltött és rángatott aztán amikor kezébe adtam egy játékot azt eldobta és mászott ki felborítani a kukát, enni nem akart, a vizet kiverte a kezemből, stb. és esti telefonbeszélgetésnél azt mondja gyermektelen vagy gyerekes (tökmindegy) ismerősöm hogy "óóó, babázni és otthon ülni a legjobb tök könnyű neked!"

Szóval olyankor én sajna bizony rázúdítom a hölgyeményekre hogy megtudják, nem feltétlenül könnyebb gyeden lenni mint a 8-16-ig irodában csücsülős, utána csini ruhában kávézóba beülős, férjjel este mozibamenős napokat élni :)

DE: soha, soha, semmiért nem cserélném el a fiamat, mert nagyon akartam őt, várt baba volt és tervezett, azonban az tény hogy a gyermeknevelés a világ legnehezebb -ámde leghálásabb!!!-feladata :)

Jó babázást és nyugodt napokat mindenkinek!