Örökbefogadó szülőkben mikor alakul ki az anyai/apai ösztön, érzés, gondoskodás? Felháborodtam, többi lent

Ismerős pár nemrég örökbefogadott egy újszülött gyermeket. Apuka egy hónaposan azon zsörtölődött, hogy nincs kialakult napirendje a gyereknek. Hiába mondtam neki, hogy van hogy 3-4-6 hónaposnak sincs még állandó, az nem baj... Amúgy elég fafejű a srác, szabályok vannak, ami szerint kell élni. Ilyen a mentalitása. Most meg, a legújabb infóm az, hogy a másfél hónapost, aki éjszaka egy ideig alszik, majd felébred, eszik, sír hosszasan, szóval most le akarják szoktatni az éjszakai kelésről a nem egész két hónapos gyermeket! Gondolom azért, hogy ők, mint szülők tudjanak aludni. Normálisak ezek??? Vagy csak nálam verte ez ki a biztit? Egyébként apuka átment kezdetektől a másik szobába aludni. Ezt se nagyon értem ám. Ja és nem veszik éjszaka maguk mellé, még csak kipróbálni sem, hogy attól megnyugodna-e a pici, mert nem akarják, hogy odaszokjon. És igazából nem nagyon próbálkoznak semmivel, hogy kitalálják mi lehet a baj, általában álomba sírja magát a csöppség. Úgy sajnálom, de nem lehet velük beszélni, mennek a saját fejük után (anyuka még talán rendben lenne, ha nem lenne apuka ennyire akaratos) Lehet azért ilyenek, mert nem a sajátjuk és új a szitu, meg hirtelen jött? Szerintetek változni fog ez? Vagy egy hónap alatt már ki kellett volna alakuljon bennük az ésszerű szülői gondoskodás? Ti mit tennétek?