Milyen érzés, hogy anya vagy?

Nekem egy éves a lányom, és még most így úgy vagyok az anyasággal, hogy jééé, tényleg anya vagyok??? :)

Tudom, hogy az vagyok, teszem a dolgom, de egyszerűen hihetetlen, hogy itt járkál egy kis picurka ember, aki az én vérem!

Nekem az első időszak nehéz volt, mert sírt sokat a lányom, hasfájás és reflux miatt. Tehetetlennek éreztem magam. Ezt nehéz volt leküzdeni. Most pedig már maga a csoda az anyaság, szerencsére most már minden szépen alakul.

Az egyik kérdésre adott válaszomat bemásolom, abban benne van minden érzésem:

"Lányommal nagyon nehéz volt, mert hasfájós, refluxos, nyűgös, ordítós gyerek volt 6-7 hónapig!

Azt hittem megőrülök a helyzettől, és a hátamra sem kívántam az anyaságot! S hogy miért? Mert tehetetlennek éreztem magam! Nem tudtam rajta segíteni, és a dokik sem. Ő meg csak sírt...és én is! Kegyetlen időszak volt.

Most 1 éves. Egy tündér. Bújós, kedves kislány, megannyi mosollyal és szeretettel. El sem hiszem, hogy egy ilyen fantasztikusan aranyos, vidám kislány lett belőle.

S hogy mi éreztem én?

0-6 hónapig: roncs vagyok, szar vagyok, tehetetlen vagyok, hiba volt a gyerekvállalás, nem kell a gyerek, a világ romokban hever.

6-12 hónapig: nem is vagyok olyan rossz, egész aranyos ez a kis izé ebben a rugdalózóban, a világ mégsem omlott volna össze?

12 hónapos korától: ahh, mekkora dolog ez az anyaság! Nem is kívánhatnék jobbat! Szeretem és ő is szeret. Mikor megsimogatja arcodat a pici kis kezecske, és ezzel a lelkedet is simogatja...A világ szép."

Hihetetlenül jó érzés, hogy létezik valaki, aki szinte a semmiből lett, aztán kibújik belőled és egyszer csak ott van veled.

A születése egy csoda, amit sosem felejtesz és onnantól kezdődik a féltés, aggódás, a felelősség édesen rád nehezedő terhe, amit egyáltalán nem bánsz.

S bár néha bosszant a gyerkőc és kihoz a sodrodból, mégis tudod, hogy te vagy neki a példa, te tanítod mindenre és tőled tanulja a hülyeséget is, így itt megint előjön, hogy felelősen kell gondolkodnok a jövőjéről, hiszen részben (és amíg pici a legnagyobb részben)te alakítod azt és rajtad múlik elsősorban, hogy milyen emberré válik.

Két élményt írnék le:

Az egyik legszebb élményem az volt, amikor a kislányom először jött rá, hogy hogyan kell előrefelé mászni, majd elindult és közben fülig érő mosollyal konstatálta nekem, hogy:"Nézd any, látod milyen ügyes vagyok?!" :)

Sok mindent fel tudnék sorolni, mert egy nap legalább 3-4 ilyen pillanat van, amit nem lehet elfelejteni.

És egy rossz:

Orrszívás közben úgy behergelte magát a lányom, hogy hüppögve kezdett sírni úgy, hogy alig kapott levegőt és már vörösödött a feje!Aztán lilulni kezdett a szája és én rmeegő térdekkel futottam ki vele a friss levegőre, hogy végre megnyugodjon!Rémes rettegést éreztem akkor, szavakkal nem kifejezhető aggodalmat, amit mibndig érzek, valahányszor fájdalom éri, vagy megüti magát.De közben tudom, hogy igazából csak én vagyok az aki segíteni tudok rajta és ez megnyugtató, hioszen mindig mellettem van!

Remélem nem voltam túl hosszú és kielégítettem a kíváncsiságodat is valamennyire, kedves kérdező!:)

9,5 hónapos a lánykám és első baba

Tegnap sélután a bölcsiből hazafele menet álltunk a liftben a kislányommal. Felnézett rám, elmosolyodott és szorosan átölelte a térdemet. Mindenzt csak így spontán, minden előzmény nélkül.

A melegség és túláradó szeretet leírhatatlan, amit akkor éreztem. Én így élem meg az anyaságot :)

Fárasztó testileg és lekileg is

nem vagyok az akit kielégít az, hogy csak anya legyek, az éeltben van még más dolog, ami érdekel

majdnem 12 éve űzöm az ipart, néha jó lenn csak tök egyedül kóbórolni a világban, vagy felettt lábbal hetekig ülni a tv előtt, meg ilyenek

Nekem teljesen természetes h anya vagyok,sosem merengtem el rajta,hogy jééé,mi történt velem.Pedig előtte abszolút úgy voltam,h nem vagyok anyatipus,és nekem nem is lesznek gyerekeim.Viszont én így voltam:

0-6 hónapos korig:ez csodálatos,én vagyok a világ legboldogabb embere,végre családom van,gyönyörűek és egészségesek a gyerekeim,az otthonunk pedig a nyugalom szigete.

6-12 hóig:nagyjából ugyanez

1-2 éves korig:A lakásunk minden,csak nem a nyugalom szigete,én kócosan,fürdetlenül támolygok egész nap,a gyerekeim pedig éppen a csilláron lógaszkodnak.Néha besokallok az egésztől,és alig várom,hogy vki elvigye őket,vagy én elmenjek egy kicsit,és magammal vagy a háztartással foglalkozhassak.Tegnap este 1 kor még főztem..Persze az nagyon jó érzés,ha megölelnek,szeretnek,olyankor beájulok,de én már nagyon el vagyok fáradva..

Olyan, amit szerintem bárki irigyelhet. sosem csinálnám vissza, sosem éltem át ennyi boldogságot, szeretet, mint ebben az elmúlt 3 évben. És már ketten vannak :)) Nekem olyan,mint egy drog, ha megtehetnénk, 5-en lennének.

Én is van,hogy nyúzott vagyok, nem alszom, kidőlök, de soha, egy percre sem csinálnám vissza. Nagyon jó érzés.

Szia!

Én sajnos még az 1. és a 8. válaszoló "cipőjében" érzem magam. (Idézet: "0-6 hónapig: roncs vagyok, szar vagyok, tehetetlen vagyok, hiba volt a gyerekvállalás, nem kell a gyerek, a világ romokban hever.

Nekem nem jó. Nehezen bírkózom meg a feladattal, a felelőség nyomaszt. Nem mondom, hogy "visszacsinálnám" de néha napján eszembe jut a régi életem, és akkor rettenetesen rossz a jelenem.")

Most a 6 hós fordulót (sokan mondják, hogy van ilyen) várom NAGYON. (Remélem nem csalódom.) Még van 2,5 hónap addig...