Ha nagyon őszinték akarunk lenni, miért nem fogadjuk be a 4- nél több gyerekes Anyukákat?

Nekem egy gyerekem van, így alapvetően az egyke anyukája szemüvegén keresztül látom a dolgokat.

De egyszer bevállaltam két barátném két-két csemetéjét is a magamé mellé egy hónapig (bölcsi és az ovi nyári leállása idejére). Így kaptam képet arról, hogy hogyan is néznek egy 5 gyerekesnek vélt anyukára...

A játszótéren speciel nem volt gond, mert ott hamar tisztázódott, hogy nem én vagyok az 5 csemete szülőanyja. De mindenhol máshol ahol megfordultunk éreztem némi ellenségességet. Nem voltak olyan kedvesek sem velem, sem a gyerekekkel, mint amikor csak egy gyerekkel mozogtam.

Tényleg tanulságos...érdekesek az emberek.

Úgy írok, hogy nem olvastam a válaszokat.

Én szimplán irigy vagyok, mert kezdetben én is 5-öt akartam. Irigy vagyok arra, aki megteheti idegileg és anyagilag is.

Nem tudok válaszolni a kérdésedre,és találgatni sem akarok, hogy miért, mert akkor ugyanazt tenném amit az általad említett emberek.

Nekem 6 testvérem van és szerencsére gyerekkoromban nem tapasztaltunk sem mi, sem a szüleink utálkozást, kirekesztést emiatt.

Nekünk azonban van olyan ismerősünk aki amikor megtudta, hogy a 2. gyermekünket várjuk, lazán közölte, hogy nem vagyunk normálisak, hogy ebbe a világba merünk 1-nél több gyereket vállalni.

Megértem az itt leírt indokaitokat, de ezek nem feltétlenül csak a 3 vagy több gyermekes, roma, vagy vallásos családokra igazak. Ugyanúgy el lehet hanyagolva, élhet lelki vagy fizikai bántalmazásban, szeretet nélkül,nagyon rossz körülmények között egy gyermek ha nincs is testvére vagy csak ketten vannak.

Mit kellene tenni, megtiltani az ilyen embereknek, hogy gyereket vállaljanak?

Ha kirekesztik, elítélik őket akkor az változtat valamin ?

"Mindenki csak annyi gyereket vállaljon amennyit fel is tud nevelni" Írjátok.Ehhez nem ártana jövőbelátó képességekkel rendelkezni. Honnan tudhatom előre, hogy hogyan fog alakulni az életem 5-10-20 év múlva?

Tegyük fel, hogy most biztosnak hitt munkahelyem van, ahol jól is keresek, férjem úgyszintén, elhatározzuk, hogy 4 gyereket szeretnénk, mert ilyen körülmények között fel is tudjuk őket nevelni, aztán az élet úgy hozza, hogy elveszíti valamelyikünk az állását, esetleg mindketten, vagy ami még rosszabb meghal, vagy tartósan beteg lesz egyikünk, és máris azzal szembesülünk, hogy nem tudjuk eltartani a gyermekeinket, segítségre szorulunk. Joga van bárkinek is ítélkezni felettünk, lenézni, kiközösíteni?

Tudom, hogy van sok ellenpélda is, de abban az esetben sincs jogunk ítélkezni senki fölött.

"Ne ítélkezz felettem, ha még nem jártad végig az utamat..

Láthatod a mosolyom... de nem látod mögötte a fájdalmat

Ne dobálj kövekkel.. ha nem tudod... mit miért tettem

Láthatod a hibáim.. de nem látod az összetört szívem

Léptem én is rossz útra... volt, hogy más ember voltam..

De csak boldog lenni! Ezen kívül semmi mást nem akartam

Ne bánts szavakkal.. ha valójában nem tudod, hogy ki vagyok

Láthatod a tetteim de nem látod, mikor pofonokat kapok..

Minden embernek meg vannak a magában hordozott sebek

Melyek soha el nem múlnak.. hiába telnek gyorsan az évek

Ezért mielőtt valakiről rosszat mondanál.. vedd fel a cipőjét

S meglátod.. ha felveszed.. Te leszel ki letörli majd a könnyét."

Szerintem azért elutasítóak, mert a buta gondolkodásmódot feltételezik a szülőkről. Hiszen lehetnek akármilyen gazdagok, ha egyáltalán nem kell dolgozniuk, akkor sem tudnak egy délután folyamán úgy törődni, foglalkozni a gyerekekkel, mintha csak kettő lenne.

Hárommal még úgy-ahogy el lehet boldogulni, hogy ne szenvedjenek hiányt a gyerekek, de néggyel, pláne még többel...

Nem jut rájuk annyi figyelem, és ez látszik is a gyerekeken, illetve a szülők és a gyerek kapcsolatán.

Pláne, ha még mindkét szülő dolgozik is. Bár az anyuka szerintem ebben az esetben háztartásbeli, de ennek meg az a következménye legtöbbször, hogy az apa éjt nappallá téve dolgozik, magánélet nuku, a gyerekek nem is ismerik az apjukat.

Tehát véleményem szerint három még okés, ha nem szenvednek hiányt sem időben, sem anyagiakban, de annál több nem.

Na, meg a szülőkön is látszik, hogy lestrapáltak, elhanyagoltak, mert magukra már nem jut idő, van amelyik három mellett is idegbeteg, nem még ha több lenne.

Én nem tapasztalok kirekesztést.

Viszont van egy 7!! gyerekes barátnőm, mind egy apától, és tervezett.

Na őket egyben nem tudjuk vendégül látni, mert 9 embert nem bírunk sem anyagilag, sem idegileg, egy pici panellakásban.

De mindig mikor jönnek, akkor max 3 gyerkőcöt hoznak :)

Én nagyon tisztelem őket.

Nekem csak 1 van.

Az emberekben rengeteg rosszindulat van meg a vájkálás más életében, meg azzal való aktív foglalkozás, találgatás.

Ez míg világ a világ így lesz.

Én is ezt tapasztalom hogy az ilyen családoknál ahol 4-5 gyerek van főleg mondjuk sorban és egy szülőtől-ott arra gondolnak mások amit már írt vki az elején hogy nem védekeznek szóval nem is tervezik a gyerekeket hanem ahogy esik úgy puffan.

Illetve hogy felelőtlenek.

Lehet úgy is neveletlen rossz gyerek vki hogy 2en vannak testvérek nem kell ahhoz 4-en 5-en lenni.

Nekem 3 van. Szívem szerint vállalnék majd évek múlva még egyet de nem fogok, mert így is elég sok negatívumot tapasztalok, pedig egy forintot nem kértünk még senkitől nincsenek nagyszülők és még dolgozok is (nem nagy szám nem azért mondom) csak nekem még szerencsés mert tudok hol dolgozni. Másutt a 3 kicsi gyerekes anyát fel se vennék vagy az első lenne akit leépítenek. (ismerek nem egy ilyet).

Segítség témakör is olyan hogy van aki 1-2 gyerek mellett is segítségre szorul másoktól, azt persze senki se nézi le.

És nem is magamat nem akarom ennek kitenni a furcsa nézéseknek meg a beszólásoknak hanem a gyerekeimet.

És a másik dolog meg hogy vannak akik irigyek hogyha normálisan éltek és meg tudtok adni a gyerekeknek dolgokat (direkt nem írom hogy MINDENT mert kinek mi a MINDEN) akkor azt mondják hogy persze neked könnyű mert jól álltok így megteheted hogy 3at vállalsz (vagy 4 et vagy akármennyit) akkor az a bajuk. Ha viszonylag jól megvagytok, akkor az a gond hogy nem ugyanúgy gondolkodsz mint ő és az embereknek ez valamiért rohadtul zavaró ha vki nem úgy gondolkodik dolgokról mint ők (talán bizonytalanok abban hogy ők vajon jól döntöttek e?? nem tudom).

4 gyerekünk van

Nem élünk nagy lábon DE minden nap van főtt étel az asztalon és mindenki tisztességes ruhákban jár.Lehet nem márkás adidas meg stb de tisztességes ruha.Páron nem dolgozik éjjel nappal, nem sokat van itthon de a gyerekek ismerik és tisztelik az apjukat.Van időm magamra és a gyerekekre is szeretem Őket és semmiért nem cserélném el ezt a családot más olyan egy gyerekes családra ahol adidas ruhában jár a gyerek oviba.Nem vagyunk elmaradva a számlákkal és nem is szoktunk kölcsön kérni senkitől.

Viszont amit a kérdező leírt már én is tapasztaltam.Ha csak a két nagyobbal megyek valahová akkor mindig mindenki kedves de ha az ikrek is velünk vannak akkor már kevésbé fogadnak minket be.Falun élünk és borzasztóan érzem magam mióta itt lakunk mert nem fogadnak minket be eddig csak egy valakivel ismerkedtünk meg nekik két gyerekük van, de a többiek kirekesztenek bennünket a gyerekek száma miatt.

Rajtuk kívül nem igazán tudok más anyukákkal beszélgetni mert nincs kivel.

Ha sétálunk akkor csak pusmognak mögöttünk pedig mindenki tudja (mivel falun élünk)hogy nem kapunk segélyt, fizetjük az ovit.Szóval kedves kérdező én sem igazán értem kinek mi baja a nagycsaládosokkal?

Ja ez csak az én tapasztalatom de remélem vannak olyan nagycsaládosok is akiknek pozitiv tapasztalatai vannak.

Szerintem azért, mert más mint a többi, eltér az átlagtól.

Mindenben megfigyelhető a jelenség. Az iskolában, munkahelyen, ha valaki pl. visszahúzódóbb, zárkózottabb, ezáltal kilóg a sorból, vagy a külseje egyedi, máris kevesebb a barátja. Ő a furcsa lány/fiú.

Nincs ez másképp a normától eltérő gyerekszám esetén sem.

Ők a furcsa család. Más a gondolkodásmódjuk, mint a többségnek.