Mit csináltatok az első 6 hétben?

Azért kicsit többről van szó, mint hozzáállásról meg hogy elhagyja-e magát valaki, vagy sem.

Ez pont olyan degradáló szöveg, mint hogy szoptatni mindenki tud, csak akarni kell.

Fogadjuk el, hogy valakinek könnyebb, valakinek nehezebb, és ehhez a hozzáálláson kívül még nagyon sok dolog kell. (a baba természete, esetleges segítség, a szülők viszonya stb.)

Nagyon klassz, hogy valaki a kisujjából kirázza a babázást, tegye fel szépen a babérkoszorút, de valljuk be, ők a kisebbség.

"Azért kicsit többről van szó, mint hozzáállásról meg hogy elhagyja-e magát valaki, vagy sem.

Ez pont olyan degradáló szöveg, mint hogy szoptatni mindenki tud, csak akarni kell.

Fogadjuk el, hogy valakinek könnyebb, valakinek nehezebb, és ehhez a hozzáálláson kívül még nagyon sok dolog kell. (a baba természete, esetleges segítség, a szülők viszonya stb.)

Nagyon klassz, hogy valaki a kisujjából kirázza a babázást, tegye fel szépen a babérkoszorút, de valljuk be, ők a kisebbség."

15:53 vagyok

Mi a fenének kell már megint ezt a rohadt rosszindulatot feltételezni valakiről? Szerintem sem én, sem az utánam szólók nem azért írtunk, hogy magunkat fényezzük, meg hogy degradáljuk, lenézzük, akiknél nem így van, hanem hogy nem feltétlenül kell, hogy a "túlélésről" szóljon az első 6 hét (meg a többi) a babánkkal. Az én hozzászólásomig szinte mindenki csak azt írta, hogy iszonyat nehéz volt (Amit természetesen átérzek és így is van, mert az első 2 gyerekemnél azért nekem sem volt ilyen mákom.). Gondoltam, leírom a mi pozitív példánkat, hogy nem feltétlenül kell, hogy így legyen. Szegény kérdezőnek szerettem volna egy kis reményt adni, hogy lehet így is. Persze ehhez szükséges egy nyugodt, nem sírós kisbaba is. Amit a válaszomban ki is hangsúlyoztam!!!!!!!!!!!!!

Némileg azért szerepet játszik a hozzáállás is. Engem se hordozott a tenyerén a családom. Mi vállaltuk a 3 gyereket, ergo nekünk kell megoldani. Persze minden segítséget, ami van, el kell fogadni. De azzal se mentem volna sokra, ha sajnáltatom magam, hogy pl.: Jaj, hogy jutnak el a gyerekek oviba? Meg kell oldani, és kész. Én így tudtam.

Szóval a véleményem továbbra is az, hogy nem feltétlenül kell, hogy a túlélésről szóljanak az első hetek. Amihez elsősorban egy nyugodt kisbaba szükségeltetik. Nekem harmadjára megadatott. Tudom milyen, ezért is kívántam a kérdezőnek és mindenkinek nyugodt, nem sírós kisbabát!

"Nagyon klassz, hogy valaki a kisujjából kirázza a babázást,"

Ez nem babázás kisujjból kirázás kérdése. Akinek sok energiája van, természetes hogy jobban bírja, ezért nem kellene bántani azt akinek jobban ment a babázás első 6 hete.

Vannak akik 8 óra munka után hazamennek megcsinálják a háztartást és kidőlnek 9-kor, más meg (akinek ugyanolyan kemény a munkája mint előzőnek) ugyanúgy megcsinálja a házimunkát, de 9-kor nem kidől hanem felöltözik és indul a barátokkal beülni. Ez természetes hogy nem vagyunk egyformák, nyilván aki energikusabb típus az jobban bírja a gyermekágyas heteket is, nem kell ezért senkit sem bántani.....(meg persze ellenkezőért sem)

Én is mindig olyan voltam hogy két percet nem bírtam ülni a fenekemen.

Kisbabám első 6 hétben olyan volt hogy ha ébren volt sírt, nekem rohadtul fájt a gátsebem, ki voltam mint a liba, de egyszerűen NEM bírtam ledőlni ha ő aludt, folyamatosan csináltam valamit, ha felébredt, mentünk sétálni, Ligetbe, 3-4 hetes korától mindennapos volt a séta, egy percre sem hagytam el magam, mert bár kemény volt, de mindig is örökmozgó voltam, ez meglátszott a gyermekágyas időszakomon is, bármennyire is tapasztalatlan és kimerült voltam. Van aki ilyen, van aki nem, egyik sem rosszabb vagy jobb, csak más hiszen mások vagyunk.

Nem kell egymást bántani,csak annyi,hogy tegyünk különbséget első és harmadik gyerek között...A 3 gyerekes anyuka emlékezzen vissza,milyen volt,mikor az első gyermekével bénázott,és azt se tudta,hogy fogja meg,akinek meg első gondoljon arra,hogy ez csak egy állapot és a következővel majd már minden egyszerűbbnek fog tűnni.

Egyébként szerintem a túlélést sem úgy kell venni,hogy utálta,aki "túlélte". Én is nehezen éltem meg,azt írtam,hogy túléltem,de mi is ugyanúgy álltunk a baba ágya felett csodálva,hogy milyen meseszép...Akkor elfelejtettük az előtte lévő 3 órás üvöltést,de arra azért készüljön fel,hogy nem feltétlenül leányálom,nem azért mert nem szereti valaki a babáját,vagy rossz anyuka lenne,egyszerűen új a szitu.

Nem rosszindulatot feltételeztem, de ez a "sokan elhagyják magukat" kicsit bántja a szemem.

Szerintem főleg az első 6 hétben a legtöbb anyuka majd megszakad, főleg az első gyereknél, hogy mindent jól csináljon, de nem mindig megy.

Nekem 15 hónapos a fiam, ha most visszatekerném az időt, nem stresszelném magam annyit, pedig a babám kifejezetten jó baba volt, nyugodt, nem sírós. A szoptatással megszívtuk, de amúgy viszonylag könnyű volt vele, mégis kellett a 6 hét, mégis volt, hogy délben jutott eszembe, hogy nem voltam még pisilni. És nem hiszem, hogy azért, mert elhagytam volna magam.

Most várom a másodikat, feltételezem, hogy vele már gördülékenyebben mennek majd a dolgok, de aki előttem írta, annak van igaza, a 3 gyerekes anyuka is emlékezzen már vissza, milyen volt hazavinni az első gyereket, és állni felette, hogy na most mit csináljak.

A 3 gyerekes anyuka vagyok

Ti értelmezitek egyáltalán azt, amit olvastok???? A második hozzászólásomban ott van, hogy az első két gyerekemnél azért egyáltalán nem volt ilyen mákom, mint most. Szerintem ebben azért sokminden benne van. Tehát, igenis sírós volt az első kettő, a nagylányom felcserélte a nappalt az éjszakával és hasonlók. Sokszor én se tudtam, hogy most épp miért sír. Azaz emlékszek rá, bár már csak haloványan, mert ez valahogy nekem olyan, mint a szülési fájdalom, hogy visszatekintve nem is tűnik olyan szörnyűnek. Egyáltalán nem fényeztem magam, és nem mondtam, hogy egyesek elhagyják magukat. Csupán a jószándék vezérelt, hogy ellenpéldát is hozzak fel.

Bocs, hogy a mostani pozitív példámmal akartam egy kis erőt adni a kérdezőnek...

En annyira boldog voltam csaszar utan, hogy repultem a babamhoz. Csupa pozitív gondolattal. Elso nap orankent sirt, orankent szoptattam, emiatt sebes lett a mellem, fajt, de hagytam , hadd szopjon. Masnap jobb volt, 2 orankent ehezett, igy volt ideje gyogyulni a sebeknek. Mire hazaengedtek, profin szoptattam.elso 6 het szuper volt! Csak evett, aludt. Sot.23.00 utolso szopi, aztan mar csak reggel 6.00. Es visszaaludt, 9ig:) en 6kor kipihenve ebredtem, kipattantam az agybol a csaszaros sebemmel, szopi, es 3 ora alatt mindent elvegeztem. Ettem, feltettem a kajat, zuhany.

A mennyorszag 6 het utan mult el. Hasfajos lett, 5 hosan Mire majdnem elmult, jott a hozzataplalas, attol fajt a hasa, szoptatni mar nem tudtam annyiszor, es jottek a fogak...nem aludt se ejjel, se nappal, siros rosszkedvu babam volt...

Most 10 hós, talan ujra elvezhetem az anyasagot, ha majd ejjel 2 oranal tobbet alszom, stb.

Szoval nekem a 6 het edes volt. Visszasirom.