Akik sétálva ringatva tudta csak elaltatni babáját, azoknál később hogyan alakult az alvás?

"A babát a saját ágyába tesszük, mellé ülünk és simogatjuk a kis hátát, vagy ütögetjük finoman a popóját." Én ezt egy könyvben is olvastam, azt hiszem a Suttogóban, de nem vált be, semmi megnyugvást nem váltott ki a babámból, hogy simiztem, vagy ütögettem a popóját, maradt a ringatás. Én nem tudtam soha elviselni, hogy sírjon.

Egyébként, ahogy visszagondolok iskolás éveimre, az elkényeztetettnek titulált gyerekeknek több volt az önbizalmuk, ők álltak a társaság középpontjában, a tanárok jobban kedvelték őket, szóval én maradok a ringatásnál, hátha bejön. :)