Akik sétálva ringatva tudta csak elaltatni babáját, azoknál később hogyan alakult az alvás?

Tegnapi 21:33-as, ezt írtad:

"ha belegondolsz a hibás altatásoknak egyéb vonzatai is lehetnek később. "

Ezt azért kifejtenéd bővebben, mert nagyon érdekelne:))

Én vagyok a renittens altató... :)

Azok a kedevs szülők akik mindenhol és mindenhogy elaltatják a babájukat és ezáltal verik a mellüket, hogy ők milyen jó anyukák és ilyen olyan közelség, belegondolnak, hogy a magzat nem úgy jön a világra, hogy tudja, hogy van olyan altatás, hogy ringatnak, babakocsiba tesznek, elvisznek kocsikázni? Véleményem szerint, ezeket a lehetőségeket azok a szülők mutatják meg a babáknak, akik kétségbe esnek 5-10 perc sírás után - akár azért is, mert nem nézik az időt és így fél órának tűnik - és ezért szépen megmutogatják a babájuknak az egyéb (nem helyes) alvási verziókat is. Nem hülyék a babák!!! Persze, hogy az a legszimpibb nekik, ha ringatják őket, vagy melléjük feküdnek. Ez a modern világ egyre inkább arra tendál, hogy a babák sokkal okosabbak a szüleiknél. De mondhatok akármit, úgy is le leszek hurrogva, mert körmötök szakadtáig ragaszkodtok a saját hülyeségeitekhez.

Amire nem is gondoltam, de az egyik előző válaszoló felhozta az óvodát, meg ha tesó is van. És mi van, ha már bölcsibe is be kell adni, mert a kevés pénz miatt az anyának is dolgoznia kell menni? A bölcsis néni végigringatja az egész csoportot? De ne nézzük a bölcsis, vagy óvónénit! A gyereknek is sokkal rosszabb lesz ott átállni.

Igazatok van, leszokhat magától is, de túlnyomó részt (és nem kevés példám van, mivel ugye ilyen környezetben mozgok) több éves korig tarthat. De tovább megyek, amit valószínű úgy sem hisztek el: 12 évesen a szülői ágyban aludt! Persze ez nem fordul elő sok helyen, de van ilyen is! Ő is azt mondaná magáról, hogy semmi baja. (Most 22 éves.) Persze nem kell a pszichiátrián kezelni, de igen is van baja.

De tényleg nem hiszem el, hogy normálisnak tartjátok, hogy 10-15 kilós, több éves gyerekeket ringattok vagy beültök az autóba kocsikázni, mikor itt az alvásidő!

Egyébként valóban a Ti dolgotok, én csak a kérdezőnek szerettem volna segíteni.

Kedves Utolsó!

Csak azt mondd el nekem: szerinted a népi altatódalok is a modern kor agyszüleményei? És a bölcső, amiben évezredeken keresztül ringatták a babákat? Szerinted az elmúlt évtizedekig mindenki hibásan altatta a gyerekét, amíg a szakemberek rá nem jöttek, hogy a legjobb módszer hányásig bömböltetni? (Spock, Ferber, az ő nyomán meg Aludj jól gyermekem.)

Remélem, olvasod még, mert tényleg érdekel erről a véleményed.

Azt hiszem leírtam mindent amit kell. Az már más kérdés, hogy kiforgatjátok a szavaimat.

És úgy felhúzzátok magatokat, hogy mire a végére értek, teljesen más marad meg. Ha elolvassátok még egyszer, akkor nem kéne úgy leírni, hogy kínzom a gyerekem, hiszen ott van, hogy én is ütögetem a popóját, de azt hiszem pont ezekben a napokban tart ott, hogy kezdi megtanulni a módit, ugyanis egy mukkanás nélkül alszik el... Ennyit a hülye szisztémámról... Bár biztos azért mert halálra kínoztam.

Nagyon ki tudtok borulni dolgokon, de közben nem veszitek észre, hogy Ti milyen sértőek vagytok.

Továbbá nem azért teszem így, mert szakkönyvek így írják, mert nem is olvasok olyanokat. A Spock megvan, de azt sem olvastam ki.

A bölcső szerintem nem egyenlő a szülő karjával. Az ellen semmi kifogásom, de ha jól tudom, nincsenek akkora bölcsők, amikbe több éves gyerekek beleférnek...

A népdalokat is lehet úgy énekelni, hogy a baba az ágyában fekszik...

Szerintem pont a régi világban nem volt idő babusgatni, de biztos rosszul gondolom.

Na mindegy, nem írok többet, mert a lényeget, már többször leírtam.

A lényeg, hogy Ti tudjátok jól...

Nekem 5 perc sírni hagyás is sok lenne, nem beszélve 10 percről, a fél órát meg ne is említsük.

Kedves Kérdező, ahogy nőnek változnak, erre készülj fel. Vagy könnyebb, vagy számunkra nehezebb irányba és ki kell találni, kísérletezni, nekik hogy jó, hogy akarják, amíg nem tudnak beszélni.

Kedves kérdező azt, hogy szakemberként írok semmit nem jelent, mert azok sem minden esetben tudják a legjobbat.

Két felnőtt egészséges, boldog,kiegyensúlyozott gyermekem van.

Ezt csak azért írom mert úgy gondolom én már letettem valamit az asztalra.

A babát a saját ágyába tesszük, mellé ülünk és simogatjuk a kis hátát, vagy ütögetjük finoman a popóját.

Erre azért van szükség mert így tudja, hogy anya mellette van és biztonságban van.

Ilyenkor lehet csendesen énekelgetni neki. Annak idején én is énekeltem. Igenis sírhat. Előttem itt nagyon okosan írja az anyuka akinek a véleményét nem fogadjátok el, később vissza üt, hogy azt látja ezzel mindent elér. Senki nem azt írta, hogy hányásig ordíttatni. Sajnos amikor kikerül az anya mellől akkor döbben rá az úgymond elkényeztetett baba, hogy nem mindenhol pattognak neki és ilyenkor érik a lelki traumák.

Ezzel a módszerrel nevelünk a toleranciára,türelemre és a fokozatos "bölcsis v. ovissá válásra" nem azzal, hogy ringatunk, és magunk mellett fektetjük, altatjuk.

És természetesen minden baba más mint minden anyuka is. Aki ringatni szereti a babát azt is tartsuk tiszteleben, aki nem azt is. A következményeket úgyis csak a jövő mutatja meg.

Gondolom ezek a babák vannak etetve az áru kifizetése előtt a bevásárló központban kiflivel, mert ugye sírnak ha nem adja oda az anyuka azt ami a baba szeretne.Pedig erre is a szülők szoktatják mint szinte mindenre, mert ők nagyon-nagyon OKOSAK.

Az utolsó mondatom, hogy érthető legyen. A babákra írtam,

hogy OKOSAK !!!

Kedves Szakember!

Soha nem hagyom egyedül sírni a babámat, de attól még, képzeld, nem úgy ugrálunk, ahogy ő fütyül, nem etetem fizetés előtt kiflivel, (de mindig van nálunk innivaló és pár szem keksz, de ritkán van rá szükség), és mily meglepő, szabályok is vannak a családban, amit mi, a szülei alakítotunk ki, az ő igényeinek maximális figyelembevételével.

Ha tényleg szakember vagy, ismerned kéne Spockot és Ferbert, akik írnak hányásig síratásról! Hadd idézzem erről Spoctot:

"Némelyik csecsemő és kisgyerek könnyen hány mérgében. A szülőt felizgatja a hányás ténye, és ennek jelét is adja: aggodalmasan néz, sietve takarítja fel a hányás nyomait, nagyobb együttérzéssel bánik a babával, hamarabb odasiet a legközelebbi sírásra. (...) Szerintem jobb, ha a szülők megpróbálják megkeményíteni a szívüket, ha a csecsemő a hányást arra használja, hogy hason rájuk. (...) Tartsunk ki elhatározásunk mellett, és ne menjünk be! A piszkot később is feltakaríthatjuk, ha a gyerek már elaludt."

Spock fia egyébként öngyilkos lett. Valahogy nem jöttek be az apja nevelési módszerei.

Egyébként nem tudom, Te milyen szakember vagy, én inkább a Ranschburg Jenőre hallgatok ezügyben, számomra az ő szava többet nyom, mint valami névtelen, fórumokra írkáló "szakemberé".