Akik sétálva ringatva tudta csak elaltatni babáját, azoknál később hogyan alakult az alvás?

Ha ilyen jó baba, akkor próbáld meg, hogy felhúzol neki egy kis zenélőt és ütögeted a popsiját. Biztos sírni fog.

Az időt mindenképp nézzed, mert ami hosszú időnek tűnik, nem biztos, hogy az. :)

Nekünk minimum 5, max 15 perc kell az elalváshoz. Jól gondolod, hogy nem jó így ringatgatni. Könnyen megtanulja bármelyiket, amit rászoktatsz. Nem baj, ha sír elalvás előtt, de azt Te tudod, hogy épp melyik fokozaton. :)

Nekünk kb. 4 fokozat van sírásból. Amíg a kettesen vagy talán a hármason sír nem veszem ki és ezt ne vedd úgy, hogy kínzás. A védőnőm se mondta, hogy vegyem ilyenkor ki, hanem ő így altatja el magát.

Mindenképp próbáld ki, mert nem normális egy egy éves gyereket ringatva, vagy mellé feküdve elaltatni. És mások lepontozhatnak, de nem én találtam ki, hanem szakemberek, de ha belegondolsz a hibás altatásoknak egyéb vonzatai is lehetnek később.

Anyukám csecsemőgondozó, így talán megbízható a forrásaim egyike is. :)

Gondoltam, hogy ez lesz. :)

Akkor szar anya vagyok...

A sírás jön magától, nem csak alváskor, az anyák így tudják, ismerik meg a különféle fokozatokat.

Egyébként köztudottan sok hülye védőnő van.

És biztos azért vidám, nevetgélő a 8 hónapos babám, mert halálra kínzom. Szabályok voltak, vannak, lesznek és akkor lesz jó ember a gyerekből, ha így neveljük.

Az ilyen elkényeztető, mártír gondolkodásból lesznek az ilyen tinédzserek, akikről manapság hallani lehet. Nem az a szeretet, ha mindent megadunk a gyereknek és úgy táncolunk, ahogy ő fütyül.

Biztos szarul csinálom, azért alussza át az éjszakát és azért alszik naponta 2-szer 2 órákat, mert szarul altatom el.

Kedves kérdező, nem győzködlek, Te döntöd el kinek hiszel. Igen, minden gyermek más és más, de épp úgy, ahogy egy baba, gyermek és ember természetét a genetika és a társaság alakítja, úgy a nevelés is.

Fiam kezdettől fogva úgy aludt el, hogy járkáltunk vele, amikor kiesett a szájából a keze, akkor raktuk csak be az ágyba. Nekünk ez nem volt teher, gondoltuk, úgysem fog örökké tartani:)

És láss csodát, kb 7-8 hónapos lehetett, amikor szokás szerint felvettem, hogy sétálgassunk, erre rámutatott a mi ágyunkra, Nem igazán értettem, de leraktam. erre néhány perc forgolódás után már aludt is! és ez azóta is így van. Persze most lehet azt mondani, hogy de még mindig nem egyedül a saját ágyában alszik el, hanem melléfekszünk, de nem hiszem, hogy ez gond lenne. Én vallom, és hiszek abban, hogy az első hetek hónapok, évek nagyon fontosak egy gyermek életében, és egy gyermek-szülő kapcsolatban. Fontos, hogy amíg a gyermek igényli a szülő jelenletét az elalváshoz (mert megbízik benne, hogy amíg ő alszik, addig ott van vele a szülő, és vigyáz rá, nem érheti baj), addig szerintem egy jó szülőnek ott a helye mellette. A gyermek úgyis jelzi majd, ha önállósodni akar, mint ahogy számtalan más dologban is!

DE persze minden szülő más, mindenki más elv szerint neveli, szoktatja a saját gyermekét, és nincs is ezzel probléma. Szerintem mint minden kérdésben ebben sincs 100%os összhang!