Elmennétek a babátok nélkül nyaralni?

Utolsónak üzenném, én a 12:oo-ás válaszoló vagyok:

nagyon sok igazság van abban, amit írtál, megértelek.

A dolgokat sokféle oldalról meg lehet közelíteni. Akik lazább szülők, bevállalósabb nagyik, ott gyakorlatilag semmi nem lehet akadály. Őszintén? Picit irigylem is azokat, akik megtehetik, akiknek elvállalják akár csak 24 órára is a gyerekeiket nagyik, dédik. Tegye össze a két kezét és adjon ezért hálát a sorsnak mindenki. Sajnos nem mindenhol vannak ilyen segítőkész rokonok:S

10:35-ös vagyok.

Nem akartam senkit megbotránkoztatni, megbántani. Nálunk ez a módszer bevált. Nem, nem nyűg egyik gyerekem se, de néggyel itthon lenni igenis fárasztó, és igenis jólesik kimozdulni a párommal úgy, hogy nem kell ötpercenként kisautót megragasztani, babafejet visszarakni, rajzot dicsérni, kisfiamneugráljazágyon-t kiáltani. Imádjuk ezeket a perceket is, de néha kell az, hogy én nő legyek, a párom férfi legyen, és ne anya és apa legyünk egy kis időre.

De ha ti ezt úgy akarjátok elképzelni, hogy én 1 hétig rájuk sem gondolok, akkor mondhatok bármit, ti úgy fogjátok elképzelni.

Anyósomékra 1000%-osan rá merem bízni őket, bírnak velük, tudják őket kezelni, a gyerekek jól érzik magukat náluk, ráadásul mindketten jónevű orvosok, akiknél jobb gyerekcsőszt keresve sem találhatnék. És örömmel vállalják, nem betegesek, fiatalosak, energikusak. És természetesen ha szoptatnék, nem mennék el napokra, gondoltam ez egyértelmű...