Mit tegyek? Tényleg igaza van? Rossz anya lennék?
Még csak 3 hetes a babám, de anyósom folyton azzal nyaggat, hogy miért nem teszem pólyába, és veszem úgy fel a babócát.
Azt mondja, hogy egy ekkora babának kötelező a pólya, mert szeretncsétlen gyereknek biztos össze vissza nyeklik-nyalklik a feje meg a nyaka.
Úgy érzem, hogy én is, és a férjem is biztonságosan tudjuk fogni... A babámnak pedig mintha melege lenne a pólyában.. Olyan kis izzadt a fejecskéje.
Anyósom a minap a fejemhez vágta, hogy nem értek egyáltalán a babához... Meg, hogy miért nem csinálom azt, amit ő mond..
Nem értem, mit gondol...hisz az én gyerekem, tehát nem fogom követni más utasításait. Miért nem érti meg? Hogy mondjam meg neki, hogy nagyon zavaró, amit csinál?
Tényleg adjak pólyát a kicsire? Nagyon elbizonytalanít a veszekedéseivel anyósom...
Köszi előre is!
válasza: válasza: válasza:Ahogy írod, a Ti babátok, a Ti döntésetek hogy mit hogyan csináltok. Anyóst meg kell hallgatni, ez idáig ok. Tisztelettel és kedvesen meg kell azonban próbálni leállítani.
Én ezt mondtam: köszönöm a tanácsot, értem, amit mond, hiszen ez annak idején valóban úgy volt. De azóta nagyon sok minden megváltozott. Manapság nem divat a pólya, ugyanakkor kötelező az autósülés pl. Ő a fiát soha nem tette autósülésbe amikor autóval mentek. Nohát az életveszélyes, míg a babát pólya nélkül is lehet biztonságosan kézben tartani. Vigyázol a gerincére és tartod a fejét. Ennyi a lényeg. És a végén óvatosan hozzá kell tenni, hogy mindenki a saját kárán tanul, bármennyire is próbálják a szülők/anyósok stb. megvédeni. Fogadja el, hogy te így gondolod jónak. Meghallgattad őt, átgondoltad, de továbbra sem szeretnéd pólyázni és kéred, hogy ezt fogadja el. Ha rosszat teszel ezzel a babának, akkor legalább utólag majd magadat okolod. De ő hogyan érezné magát, ha most pólyába szuszakolnád, csípőficamos lenne és őt okolnád érte?
Kitartás és sok sikert Anyósod kezeléséhez! Sok boldogságot a picihez!
válasza:én egyszer megcsináltam, hogy anyósom csöngetett, nem nyitottam ajtót, hívott, nem vettem fel. persze otthon voltunk, hallotta is, hogy csörög a telefonom majd azt, hogy sír a babám.
egyszerűen elegem lett, hogy mindig szó nélkül állított be a legalkalmatlanabb időpontokban. persze kora reggel mikor még nem is mosakodtam, hosszú szopi volt amin visszaaludtunk, stb.
na azóta fel bírja venni a telefont mielőtt jön és a viszonyunk se mérgesedett el :)
helyedben sem nyitnám ki az ajtót csak ha a férjed is otthon van, hogy mondhatja, hogy nem értesz a saját babádhoz???? és ha úgy is lenne, mi köze hozzá? arra való a gyermekágy, hogy összeszokjatok, kipihenjétek magatokat és megismerkedjetek. anyósod elmehet a fenébe
válasza:Nekem egyetlen gondom van a válaszok többségével. Belegondoltatok már abba, hogy a ti gyerekeitek is felnőnek egyszer, családot alapítanak, és ti is anyósok lesztek? Gondolom erre csípőből jön a válasz, hogy ti majd máshogy... De ez nem biztos. A mostani anyósok nagy része ugyanúgy megvívta a maga harcát - sőt lehet, ha visszanézünk az előző generációra, akkor még jobban - mint ti most velük. Ez a téma örök, mint ahogy az "Ezek a mai fiatalok" is.
Szeretnétek ugyanolyan haszontalannak, kirekesztettnek érezni magatokat, mint Ők most? És nagyon erősen hiszek abban, hogy ezt a hagyományt meg kell törni.
És még mindig nem vagyok anyós:)
válasza:A válasz írója 83%-ban hasznos válaszokat ad.
A válasz megírásának időpontja: ma 11:52 vagyok
Egy szóval sem írtuk, hogy ne legyen jóban az anyósával. Én is jóban vagyok vele. Ma már három gyermekem van, nincs olyan hét, hogy ne látogatnánk meg. Nagyon egyszerű a jó kapcsolatunk titka: én nem erőltetem rá a gyereknevelési elveimet, ő sem teszi kritizál engem. Van amit a gyerekeknek ő megenged, én nem. A gyerekeim tudják, hogy nagyinál szabad, otthon nem. És valami pont fordítva, hogy otthon szabad, nagyinál nem.
De még ilyenkor az elején kell a gondokat tisztázni, mert ennél csak nagyobb bajaik lesznek. Ha anyós nem tartja tiszteletben a menyét, akkor talán nincs miről beszélni. A jó kapcsolat alapja a kölcsönös tisztelet.
válasza: válasza:Azért van 30%-on a válaszod, mert erősen azt sugallja, hogy a meny mindenben rendelje alá magát anyósnak. Mintha szerinted nem lennének egyenrangú felek, és a menynek mindent el kéne fogadnia úgy, ahogy anyós gondolja!
A kérdező írta, hogy anyós szerint nem ért a babájához. Ezt talán mosolyogva kellene tűrni, és helyeselni, hogy "Igen mama igaza van, maga biztosan jobban tudja, mint én... Nekem abszolút nem való gyerek, én egy sz@r anya vagyok!"
Mégis hogy ismerje ki egymást kérdező és gyermeke, ha ilyen elnyomás alatt tartja őt kedves anyósa? Soha nem lesz magabiztos, talpra esett anya, ha mindig úgy táncol, ahogy a mama fütyül.
válasza:Még mindig 15:12!
Azért írtam az erőfitogtatást, mert úgy érzem, e mögött a kérdés mögött sokszor az áll, hogy melyik nőé az erősebb akarat, hogy ki az, aki be tudja törni a másikat. Ez sokszor zsarolás. Mert minek lehet nevezni azt a hozzáállást, amikor feltételekhez kötjük a találkozást az unokával, vagy megalázó módon távolságot tartunk vele?
Nyilván nem kötelező betartani, amit mond. De ezt normálisan, kulturáltan is el lehet intézni.
Köszönöm az eddig rengeteg választ :)
A válasz írója 83%-ban hasznos válaszokat ad.
A válasz megírásának időpontja: ma 12:46
Nagyon egyet értek veled! Tudjátok, az a fő probléma, hogy anyósommal nem lehet beszélgetni. Gondoljátok, hogy nem próbáltam még? Egyik fülén be, másikon ki... Hajtogatja a saját igazát..meg h ő csak segíteni akar.
Az a fő gond, hogy vele sosem volt jó a kapcsolatom.
Mindig ki voltam éhezve arra, hogy kedveljen, de csak a kritikát kaptam tőle...minden téren. Nagyon sokszor bántott meg (lehet nem tudatosan) s akkor elhatároztam, hogy láthatóan haragudni fogok rá(mert soha nem szálltam vele vitába, soha nem szóltam neki vissza), hogy lássa megsértett. De! Ahogy szólt hozzám egy jó szót, máris elszállt a dühöm.. Örültem neki, hogy éppen akkor ott jófej velem.
Nem lakunk egy városban, de már ingyen utazik a kora miatt, így csak felpattan a vonatra és már nálunk is van. (sokszor bejelentés nélkül)..
Szóval, biztos vagyok benne, hogy nem szeret engem.. Vagyis, talán lehet nem a személyemmel van a baja, hanem azzal, hogy "elvettem" tőle az egyetlen gyermekét. Ugyanis anyósom szerint miattam költözött el a férjem abba a városba, ahol most lakunk.. Ő pedig azt akarta, hogy inkább költözzünk hozzájuk egy lakásba. (Ez a férjem se és én se akartam)
Tényleg próbáltam már vele megbeszélni, de valahogy mindig az lesz a beszélgetés vége, hogy ő cseppet sem érzi magát hibásnak, vagy tolakodónak, én pedig hálátlan vagyok, mert ő csak segíteni akar, én pedig nem fogadom a segítségét... Úgyhogy már nagyjából belefáradtam abba, hogy beszélgessek vele. :(
A másik az, hogy pl neki nem túl jó a kapcsolata a férjemmel, ez az őrült ragaszkodása miatt. (ami abból áll, hogy minden kicsi részletről tudni akar, ami az életünkkel vagy a házasságunkkal kapcsolatos, s ennek érdekében meg is tesz mindent. Pl. titokban kutat az otthonunkban, mikor eljön.)
Nekem pedig itt van a közelben anyukám, aki szintén ad tanácsokat a babával kapcsolatban... de a lényeg, hogy TANÁCSOKAT..nem pedig utasításokat. Nem sértődik meg, ha azt mondom, hogy "én nem így szeretném"..hanem elfogadja, és hagy érvényesülni anyaként.
Az anyósomtól is ennyit várnék. Adhat tanácsot, de ne utasítson, ne oktasson, ne legyen erőszakos.
Ezt viszont hiába mondom neki, jön rá a válasz : De én nem is utasítok, én csak jót akarok. (Utána pedig rendszerint folytatja az oktatást)
Tanácstalan vagyok... Lehet tényleg csak úgy tudom leállítani, ha kerek perec megmondom neki, hogy ne osztogassa a tanácsait. A másik variáció, hogy nyelek egy nagyot, és követem az utasításait. (az utóbbit pedig nem szeretném)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!