Rossz anya vagyok, ugye?

Együtt érzek veled, de nyugi: nem vagy rossz anya, csak most ez egy új helyzet, ami nem könnyű!

Lányommal nagyon nehéz volt, mert hasfájós, refluxos, nyűgös, ordítós gyerek volt 6-7 hónapig!

Azt hittem megőrülök a helyzettől, és a hátamra sem kívántam az anyaságot! S hogy miért? Mert tehetetlennek éreztem magam! Nem tudtam rajta segíteni, és a dokik sem. Ő meg csak sírt...és én is! Kegyetlen időszak volt.

Most 1 éves. Egy tündér. Bújós, kedves kislány, megannyi mosollyal és szeretettel. El sem hiszem, hogy egy ilyen fantasztikusan aranyos, vidám kislány lett belőle.

S hogy mi éreztem én?

0-6 hónapig: roncs vagyok, szar vagyok, tehetetlen vagyok, hiba volt a gyerekvállalás, nem kell a gyerek, a világ romokban hever.

6-12 hónapig: nem is vagyok olyan rossz, egész aranyos ez a kis izé ebben a rugdalózóban, a világ mégsem omlott volna össze?

12 hónapos korától: ahh, mekkora dolog ez az anyaság! Nem is kívánhatnék jobbat! Szeretem és ő is szeret. Mikor megsimogatja arcodat a pici kis kezecske, és ezzel a lelkedet is simogatja...A világ szép.

Kitartás és türelem!!!

Nem vagy egyedül az érzéseiddel. Most ezt túl kell élned. Soha ne gondold, hogy rossz anya vagy. Soha!!! Neki te vagy a legjobb, imádni fog türelmedért és gondoskodásodért.

Dehogy vagy rossz anya,csak még nem ismertétek ki egymást. Azt,hogy nem tudtad,hogy ilyen nehéz az nem a te hibád,ezzel nem nagyon dicsekednek az anyák,hogy időnként beleszakadnak a dolgokba.Igenis nehéz gyereket nevelni!! DE mindent vissza kapsz tőle amikor a szemedbe néz,vagy megfogja az ujjad.Később még nehezebb és még szebb dolgok várnak rád.

Ha ennyire nincs segítséged akkor beszélj az orvossal vagy a védőnővel.Nem lehet,hogy kevés a tejed?

Életem, nem vagy rossz anya!!

Ezt felejtsd el sürgősen!!

A "rossz" anya nem törődik az iylesmivel, Te igen. Fáradt vagy, a baba ellátása egy teljesen új dimenzió az életedben, és hát igen... kell vagy 2-3 hónap mire a szakavatott anyai fül is megérti , miért is sír a baba?

Egyébként nálam is volt ilyen, az elején sosem tudtam mi baja: éhes? szomjas? pisi? kaki?

Egyszer-emlékszem- sírt evés után és már nagyon teli volt a pelusa, hát kicseréltem.

Rá negyed órával újra bömbölt. Apával vagy 5 percig elmélkedtünk , mi lehet ez? Tippelgettünk. Éhes? Nem, most etettem meg. Szomjas? Dehogy is, a tejcsivel vizet is kap. Sokat pisilt? Neeem, hát már kicseréltem!

Töprengünk tovább, egyszercsak apa: Te és nem kakilhatott be??:))

Akkor fejemre csaptam és mentem befelé, és hát igen, ott volt a kis motyóka, amiatt sírt.

Bocs hogy ilyen bő lére engedtem, csak vigasztalni szeretnélek, hogy nem vagy egyedül ezzel.

A tejed pedig apadhat amiatt, hogy 1. nem eszel rendesen 2. stresszeled magad ezekkel a dolgokkal.

Ne tedd! A tested tudja mi a dolga, egyél szépen, igyál sokat és lesz tejcsi.

De ha meg mégse, akkor ott a tápszer, ami- nem kell hinni a nyavalygóknak- nem mumus, régen is felnőttek rajta babák, pedig feleannyira nem voltak jók, mint a mostaniak!

Szóval fel a fejjel, mindenre van megoldás!

És jobb lesz ez, főleg mikor rendeződik a kis napirendje és még jobban összeszoktok! :)

Szia!

Én is csak azt tudom mondani, hogy minden rendben lesz, mert valóban így lesz. Próbálj időt adni magadnak, mert nem vagy rossz anya csak tapasztalatlan -mint minden első gyerekes anyuka és ez így a jó-. A "cukormáznak" ne higgy, amit látsz magad körül. Az ismerősök, a rokonok soha nem fogják bevallani, hogy ez egy pokolian nehéz időszak. Mindenki mosolyog és ontja magából a kedvességet és a derűt, holott ez koránt sincs így. 2 éve szültem a lányom és nem akart megindulni a tejem. Bejött egy nővér és úgy megnyomorgatta a mellem, hogy azt hittem belehalok a fájdalomba. Otthon meg aztán kész katasztrófa volt az egész. A lányom az istennek nem akart szopizni. Fejtem én kétségbeesetten, de elapadt így tápszeres babám lett. Én sem így képzeltem el azt az időszakot. Ordított egész nap ráadásul semmit nem aludt (lehet, hogy Ő nem olvasta miszerint az újszülöttek 16-18 órát alszanak egy nap). Kimerült voltam és kétségbeesett. Szegény férjem segített be rengetegszer aztán 2 órás alvás után ment is dolgozni (úgy, hogy napi 4 órát ingázott). Aztán megbékéltem azzal, hogy nem kell a lányomnak a cici és tápszeres lesz. Így szépen el is kezdődtek rendeződni a dolgok. A nem alvásokat azzal orvosoltuk, hogy köztünk aludt. Volt, hogy azt hittük, hogy baja van mert lehúzott egyhuzamban 6 órát felébredés nélkül. Minden a helyére került és összecsiszolódtunk. Mert hiába a gyerekünk és 9 hónapig hordtuk a szívünk alatt ez nem feltétlen garancia a zökkenőmentes kapcsolatra. Gondolj arra, hogy a pároddal is össze kellett csiszolódnotok, nos ugyan ez a gyermekeddel is (csak Ő még nem hagyja szana - szét a koszos zoknikat. Össze kell csiszolódnotok és minden ha nem is olajozottan, de működni fog. Tudom nem sokat segít az én storym, de én azért voltam pánikban mert most kifiam lesz és fogalmam sem volt hogyan kell egy kisfiúval bánni. Ugye ott a kuki kérdés, nekem soha nem volt, a 2. tesóm lány lett és ugye a lányom is nunis így el nem tudtam képzelni, hogyan fogom bepelenkázni. Majd a barátnőm kezembe nyomta a fiát és nekem kellett tisztába raknom, persze felügyelettel. Szerencsére túlélte.

Remélem rendeződik minden és ne higgy azoknak akik csupa boldogságot és légiességet sugároznak kívülre. Általában az ilyen helyeken rohadnak belülről a legjobban a dolgok!

Sok erőt és kitartást!

Egy gyönyörű 2 éves kislány és egy 27 hetes magzat anyukája

Hány hasonló kérdést tettem fel annak idején... :D

És nem vagyok rossz anya, ahogyan te sem!!!

Nagyon nehéz időszak a nagyon hasfájós babáknál mind anyának, mind babának (még apukának is) baromi megterhelő. Nekünk ráadásul még tartott a hasfájás, mikor elindult a foga, na az katasztrófa volt, tényleg nem tudtam, hogy mit adjak neki, mi a fenéért sír már megint?!

Aztán lassan kiismertük egymást, elmúlt a hasfájás, kibújtak az első fogak. Maga a Mennyország volt 3 napig, aztán elindultak a felső fogak...

De közben sokat változott ő is, én is, megismertük egymást, mosolyog, röhög, kacag, imádom. Most épp 2 és fél órát sírt, nem tudtam megnyugtatni semmivel, de már nem érzem rossz anyának emiatt magam, mert hány ilyen lesz még...

Kitartás!!! Hidd el, hamarosan el fogod kezdeni élvezni az anyaságot, talán napok, hetek, de lehet, hogy hónapok kérdése.

Ne stresszelj a tejeden, minél jobban stresszelsz, annál esélyesebb az apadás, gondolj arra, te mindent megteszel, ennél többre nem vagy képes, ha ennyi van, akkor ennyi van. A tápszer sem méreg!

ÓÓ átérzem teljesen amit írsz és hidd el rengetegen vagyunk/voltunk így az első hetekben hónapokban, aztán van aki bevallja van aki nem...

Nem tudok én se mást mondani, csak hogy HIDD EL KÖNNYEBB LESZ!!! Még igen kevés ideje vagytok "együtt" a kisbabáddal, nem csoda hogy nem értitek egymást még:)

Hidd el, pár hét (de inkább hónap) múlva nem is fogod érteni miért gondoltad hogy nem kellett volna talán mégsem gyerek.

Az én kisfiam is sokat sírt, hasfájós volt, még felvéve kézben is üvöltött, fáradt voltam kimerült, tejért is nagyon megszenvedtünk, de túléltük:) 3 hós korától mintha elvágták volna a szenvedést:)) és onnantól végre én is élveztem hogy anya vagyok és ez azóta is töretlen:)

KITARTÁS!!!!