Rossz anya vagyok, ugye?

3 hete született meg a babám, de napról-napra egyre inkább úgy érzem, hogy nem bírom tovább... Eleve kevesebb a tejem, mint amennyi kellene, bár amit csak lehet mindent megteszek azért, hogy több legyen! A szoptatások egyre katasztrófálisabbak. Hörög, morog közben, majd elkezd tekeregni rajtam (valószínűleg a hasfájása miatt) és még mohóbban szívja a mellemet, majd hirtelen keservesen sír, és már enni sem kér. Aztán a büfiztetésnél az utóbbi 2 napban elég sokat visszabukik. Ma hajnalban még az orrán is jött vissza tej. Én meg csak sírok minden nap, alig van étvágyam... Segítségem meg a férjemen kívül (aki csak azt tudja mondani, hogy nincsen semmi baj) sajnos nincs... Tudom, a kisbabám nem tehet semmiről, de mostanában arra gondolok, hogy kár volt gyereket vállalni, mert képtelen vagyok megfejteni, hogy mikor miért sír, mi a baj. Úgy érzem alkalmatlan vagyok anyának lenni, pedig terhesen annyira szépnek képzeltem el ezt az időszakot. Nem tudtam, hogy ennyire nehéz lesz...