Mit tegyek? Tényleg igaza van? Rossz anya lennék?

Hidegvérrel. Ne húzd fel magad. Ha valami hülyeségre akar rábeszélni, egyszerűen közöld vele, hogy te pedig másképp gondolod, ezért másképp csinálod. Kész. Ha nem tetszik neki, hát nem tetszik. Ha megsértődik ezen, az az ő baja.

Ha nem mész bele a vitákba, elunja majd, és nem fog többet próbálkozni( pont mint a dackorszak:)!

Fentiek alapján, szerintem meggyőzni ne próbáld, nem érdemes. Ez csak újabb vitákat szülne.

Ha egyszer leszögezed, hogy a te gyereked és úgy csinálod, ahogy neked tetszik, maximum akkor egyszer megsértődik, viszont utána valószínű nem lesz vele több ilyen gondod. Szerintem egy sértődést megér, hogy ne ezt hallgasd egy életen át.

Én a lányomat 4,5 éve plyáztam, mert nem mertem megfogni se, néha olyan ügyetlennek éreztem magam. Utána olvastam, hogy a pólyázás káros lehet a babának, mert nem tud szabadon mozogni a lába, így csípőficamos is lehet. A fiamat egyből kivettem a pólyából, mikor kihozták a kórházban (erre biztattak a gondozók is), nem is volt rajta soha.

Itt egy cikk ezzel kapcsolatban, mutasd meg anyósodnak, hátha megnyugszik, és belátja, hogy csak jót akarsz, és értesz a dolgodhoz:))

[link]

nekem is ezt mondta, csak nem dirketbe, hanem valahogy így "manapság csak így fogják a babát, semmi pólya..."

ilyenkor minden nagymama újra akarja élni az anyaságot, nem bírják ki "tanácsok" nélkül. finoman le kell őket állítani.

Ha anyósgyalázást vársz, inkább ne is olvad tovább:)

Azzal kezdeném, hogy igazad van, a pici a ti babátok, a ti elveitek szerint kell Őt ellátni, nevelni. De... Egy baba születése a legmegfelelőbb időpont az anyós-meny kapcsolat elrontására. Az pedig több okból sem szerencsés. Jól jöhet még a segítsége, amikor a gyerkőc már nagyobb lesz, dolgoznod kell, és nem tudsz vele otthon maradni, ha beteg. Időnként a sok butaság között valóban hasznos, néha életmentő tanácsokat tud adni. És ami talán még fontosabb, Ő a párod édesanyja, a babád nagymamája. És lehet, hogy a párod melléd áll ezekben a vitákban, de biztosan fáj neki, hogy nem jöttök ki egymással. A gyerkőc is megérzi egy idő után az ellenséges légkört.

Nem mondom azt, hogy hallgass rá, vagy rendeld alá magad neki. Inkább igyekezz vele baráti viszonyt kialakítani, mint anya az anyával. Nehéz, de megéri. Beszélgessetek a változásokról, vidd el magaddal a védőnőhöz. Kérd ki a tanácsát, de finoman éreztesd vele, hogy bár szeretnéd, hogy része legyen az életeteknek, de a végső döntés a tiétek. Gondold bele magad a helyébe. Úgy érzi, Ő mindent jól csinált a fia körül, amikor az kicsi volt. Te most mindent másként akarsz, és ez olyan, mintha azt mondanád, Ő annak idején rossza anya volt. Értesd meg vele, hogy most mások az irányelvek, de ettől Ő nagyon jó anya volt, hiszen remek embert nevelt a férjedből.

Amit most leírtam tapasztalat. Mielőtt feltételeznéd, nem vagyok anyós, csak van anyósom. Nekünk is nehezen indult ez az időszak, de most már töretlen a viszonyunk.

Ne rakd pólyába!

Anyósnak mond meg ha nem tetszik neki akkor nem kell átmennie,vagy ti ne menjetek!

A TE babád!!

12.11

Jó dolgokat írtál, egyetértek. Fontos, hogy ha lehetséges, normális viszony alakuljon ki anyós és meny közt.

De vajon lehetséges-e ez ott, ahol "Anyósom a minap a fejemhez vágta, hogy nem értek egyáltalán a babához."

Nekem jó a viszonyom anyósommal. De ha valaha elhangzott volna a fenti vagy hasonló kijelentés, azzal megbántott volna annyira, hogy soha többé ne tudjak pozitívan viszonyulni hozzá.