Csak én vagyok ennyire aggódós? Hogyan győzzem le?

Ha jól el van a bébicsőszével (unokatesó) akkor két órára nyugodtan rá lehet hagyni 3 hónaposan. Az a baj azzal,ha nagyon magadhoz szoktatod, hogy később- amikor már valóban simán rá lehetne hagyni másra- akkor sem fogod tudni. Barátnőm ezt csinálta, most másfél éves a gyerek és majdnem egy órára sem tudna elmenni nélküle sehova,mert mindenkinél ordít a pici.

Nem azt mondom,hogy mindig le kell passzolni, de egy hónapban, egy-két órára már ott lehet hagyni olyannal, akit ismer. Meg jobb esetben egy 3 hónapos simán végigalszik két órát!

Kb 3 hónapos volt a kisfiam amikor először hagytam nővéremre /keresztanyjára/Bankba kellett mennem,tiszta ideg voltam.2 órát voltam távol és fél óránként hívtam őket.

Az én hasfájós,sírós,anyás kisfiam olyan jól érezte magát,hogy csak mosolygott ez idő alatt.Nővérem és a kislánya nagyon élvezték a dolgot,én pedig "kikapcsolódtam",elvégeztem a hivatalos ügyeket.

Már tudom,hogy feleslegesen aggódtam!

Nyugodtan mozduljatok ki a párotokkal,használjátok ki a felkínált lehetőséget!

Nem lesz semmi gond,a babának is jó ha egy kicsit nem csak anyával van :)

igen, most simán megszokja, hogy van olyan is, hogy mással játszik! és akkor később is sokkal jobban veszi az akadályokat!

de szerintem elsőre alvás közben bízd másra, de a délelőtti nyugisabb időszak is jó lehet.

mondták házasságra felékszítésen, hogy férjünkkel kettesben "kötelező" időt tölteni, ah nem akarjuk, hogy elszürküljön a kapcsolat, ez min.heti 1 óra, havi 1 nap, évi 1 hét, amit csak kettesben "kell" tölteni.

természetesen baba óta mi sem tudjuk így megvalósítani, de ha van alakalom arra, akkor 1 órára elmegyünk sétálni. pl.barátaink jönnek látogatóba, akkor megkérjük, hogy 1 órával hosszabb időre jöjjenek, és amikor alszik, hadd menjünk el sétálni.

Az én kisfiam kb. 4 hetes volt mikor pár órára a nagyival hagytam. Nem aggódtam, teljesen megbízok anyukámban, hiszen nem kezdő, felnevelt engem is. Aztán persze mentem fodrászhoz, ügyet intézni, akkor is ő vigyázott rá. Közben szülés után két héttel újra mentem angolozni heti két este, akkor a férjem vigyázott rá. Jól elvoltak, mindkettejük számára élmény volt. Azóta így van minden héten, sőt mivel apukám kórházba került két hétig itthon sem voltam esténként, így a férjem etette, fürdette, altatta, játszott vele, sétáltak és még csak 5 hónapos sincs. Két hete pedig esküvőre mentünk, akkor aludt először a nagyinál. Otthagytuk szombat délután és vasárnap délután mentünk érte. Én is aggódtam, de mikor oda értem és láttam, hogy kacarászva forgolódik az ágyon és játszik a nagyival rájöttem, hogy jobb helyen nem is hagyhattam volna. El is határoztunk, hogy havi 1 alkalommal bevezetjük ezt. Jó a babának, mert újabb ingerek érik, jó mert, ha nagyobb lesz, akkor nem kell megküzdeni azért, hogy nem akar ott maradni és persze jó a nagyinak is és nem utolsó sorban nekünk a férjemmel.

Mi így csináljuk, szerintem nem szabad magadhoz növeszteni, hiszen amúgy is napjai 90%-ában veled van, nem árt, ha lát mást is, foglalkozik vele más.

Uszodába mentünk, amikor 3hónapos volt a fiam. Szopi, és anyós őrködött az álma felett. Mikor hazamentünk szopi, vigyorgás.

Azóta párszor már szabadultam meg a fiamtól, ha szerettem volna NYUGODTAN takarítani, nem a bömbölését hallgatni, mert unja magát. Imádja a nonnat és a nonnot:) jól elvannak.

Aggódtam, amíg lekötött az úszás, a mozgás, és a férjem, addig nem, de az az 5-5perc amíg oda vissza mentünk, na addig tövig rágtam a körmöm, mi lesz a gyerekkel.

Viszont kivirultam, és a kicsi is jobban viselt engem.

még annyi előnye is van, ha más foglalkozik vele pár órát, hogy kiderülnek olyan dolgok, amiket eddig nem is tudtam.

pl.barátnőm ültette először az ölében úgy, hogy nem fogta oldalról, kiderült, hogy tud ülni, anyósom fogta úgy, hogy tudott lépegetni, én nem is gondoltam, hogy már tud ilyet, anyukám itatta először úgy pohárból, hogy a 9,5 hós babám fogta a poharat és döntötte, anyu csak tartotta.

más perspektívából látod utána.