Van más is akinek sok már az otthonlét és ki van fáradva? Ki van égve? Mivel dobjam fel a napunkat?

Ha ez vigasztal (bár gondolom nem...), nem vagy egyedül! Az én fiam is 1 éves múlt. Még főzni se lehet tőle nyugodtan, mert jön a konyhába utánam, és csimpaszkodik fel a nadrágomon. Ráadásul ő még nem tud egyedül felállni, csak kapaszkodva, így mindig attól rettegek, hogy kicsúszik a nadrágom a kezéből, és már el is terül a konyhakövön. Az nem működik, hogy beleteszem az etetőszékbe, és nézi mit csinálok, mert akkora mozgás igénye van, hogy hihetetlen. Kajálást leszámítva nem bír pár percnél többet egy helyben ülni. Mindenhol felállni próbál, de visszaülni még nem tud, 2 percre nem lehet magára hagyni, mert tuti, hogy történik vele valami. Sokszor a házimunkát sem tudom elvégezni úgy ahogy én szeretném, nemhogy még elruccanjak valahova csavarogni. (a házimunkáról jut eszembe: a hétvégén nagyon jót aludt a teraszon babakocsiban, kb 2 órát. Ez alatt lemostam az ablakokat, kimostam a függönyt. A legdurvább, hogy már ez kikapcsolódásnak számított, úgy éreztem, mintha egész nap azt csináltam volna, amit én akarok. Attól hogy nyugodtan le tudtam mosni az ablakot... És gyerek előtt meg mindig mentünk valahova: kirándulni, moziba, vacsorázni, csak úgy vásárolgatni vagy nézelődni...)

És igen, mint ahogy már írták, már a séta is monoton. Már szinte kívülről tudom, hogy milyen autók parkolnak az utcában, néhánynak már a rendszámát is fejből tudom...

Én emailen tartottam a kapcsolatot nagyon sok anyukával, de már kb 3 hete senkinek nem tudtam válaszolni, mert nappal nincs rá időm, este meg örülök, ha visítás nélkül sikerült lerakni, megyek fürdeni, és bedőlök az ágyba.

Nagyszülők 200 km-re, apa este 6 óra fele ér haza, akkor már ugyan hova menjek??? Ismerős nincs a közelbe, szóval csak ketten vagyunk egész nap 42 m2-en. És nagyon nagyon imádom, egyre okosabb, ügyesebb, de úgy érzem, hogy ahogy ő fejlődik, én úgy "fejlődök visszafele"!

Sziasztok! Az első válaszoló vagyok, a kutyás. Nem akarom szétoffolni a témát, de ha már meg lettem szólítva, szeretnék válaszolni. A spánielünk jobb mellső lábán szilánkosra tört a könyökízület. Nem volt vicces, mert szegény állatka ha mozdult is sírdogált, nagy fájdalmai voltak. Megműtötték, de nem akartuk, hogy baj legyen, egyedül lépcsőzzön vagy le fel ugráljon a kanapéról, így 24 órás felügyelet alatt van november közepe óta. És a pech, hogy a törés egy rész elmozdult és karácsony előtt újra műteni kellett. Most már jár 4 lábon, de még biceg sokszor. Lassan épül fel. Mivel a kertes ház emeletén lakunk, a lépcső miatt sem akartuk magára hagyni.

Bocs a hosszú offért.

További szép estét Nektek.