Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Vállalnátok úgy babát, hogy a...

Vállalnátok úgy babát, hogy a legnagyobb részt a férjetek nélkül kell vinnetek a gondozásban, nevelésben?

Figyelt kérdés

Egy ideje már érzem, hogy vágyom kisbabára. Az utóbbi félévben ez már odáig nőtt, hogy úgy vagyok vele, ha ma kiderülne, terhes vagyok, azt is későnek érezném, mert azonnal babáznék.

A férjemben nincs ekkora vágy (egyelőre), de azt mondja, hogy ha én ennyire szeretném, januártól próbálkozzunk. Viszont, azt tartsam szem előtt, hogy a babával kapcsolatos teendőkbe nem fog tudni úgy és annyit beletenni, mint én. Anyagilag megad mindent, ha szeretném, lesz állandó segítségem itthon, akár a nap 24 órájában, ha kell, de ne várjam el tőle, hogy ha hazaesik éppen este 10-kor, akkor ő majd éjféltől hajnalig járkál a babával, mert éppen fáj a hasa, fél 6-kor pedig csörög az órája és kezdi a napot. Vagy, hogy minden nap pontban 4-kor itthon lesz, csinálja az esti fürdetéseket. Rossz belegondolni, hogy lesz, mikor külön vagyunk, vagy épp nem is fogja ébren látni aznap a saját gyerekét, mert mikor elindul, még alszik, mire hazaér, már alszik.


Kérdeztem, hogy az megoldás lenne-e, ha visszább venne a munkából, de mondta, ezt ne kérjem tőle. Fontos neki az egzisztencia, a pozíciói és tudja, hogy nem lesz ez így örökre, nem fiatal már (közelebb van az 50-hez, mint a 40-hez). De még 8-10 évig szeretne a pályán lenni, utána teljesen az enyém lesz.

Ő ezt már nem a megélhetésért, a pénzért teszi, hanem azért, mert karrierista, imádja a munkáját és azt, ahol tart. Ez fáj valahol, mert van annyi pénzünk, hogy hátradőlhessünk, hogy nyugodt családi életünk legyen. Olyan, aminek ő is a szerves része.

Én úgy nőttem fel, hogy apukám ott volt a mindennapokban, a mai napig nagyon jó a kapcsolatunk, bármikor hívhatom, nem tudok lehetetlent kérni tőle. Ha kellett, sütött-főzött, vigyázott rám, mikor beteg voltam, az első fesztiválomra is elkísért (ő volt az a jófej szülő, aki 4 13 éves lánnyal hajlandó volt kimenni a Szigetre).

Én 10 évet nem akarok várni. 1-2 év még talán, de 8-10 nem. Csak így kicsit azt érzem, nem nekünk lesz gyerekünk, hanem nekem.


tegnapelőtt 23:15
1 2 3 4
 31/35 A kérdező kommentje:

32. válaszoló, köszönöm a válaszodat.

Nincs semmi eldöntve, pont amiatt íródott a kérdés.

tegnap 11:44
 32/35 anonim ***** válasza:
31 menj már anyádba vissza a hülyeségeiddel.
tegnap 12:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 33/35 anonim ***** válasza:
43%

En voltam az első válaszoló, akkor is megírtam hogy ez egy troll, ne etessétek már három oldalon keresztül.

Két hetente felteszi ezt a kérdést.

tegnap 12:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 34/35 anonim ***** válasza:
100%

Szerintem itt nem az a kérdés, hogy úgy érdemes-e gyereket vállalni, hogy neked nem lesz segítséged, társad a férjed a mindennapok nehézségeiben, hiszen az valahol minden családban természetes, hogy anyukára több teher hárul, hiszen ő van otthon a gyerekkel. Aki erre azt mondja 50-50, az vagy hülye, vagy hazudik... Mindent ki lehet bírni, meg lehet fizetni segítséget, ez van. Ha akarod, megy. Egyedülálló anyáknak is megy.

A nagyobb probléma az, hogy a gyereknek előre tudottan nem lesz apja. Vagyis biológiailag persze lesz, aki árnyékként jön megy a kisgyermek éveiben, de szerető, odaforduló apja, aki az oviból hazafelé menet beugrik vele a játszótérre, vagy csak fociznak az udvaron egy-egy órácskát, biztosan nem. Ilyen formán pedig én inkább azt a kérdést tenném fel, hogy vállaljak-e úgy gyereket, hogy ő ""apa nélkül"" fog felnőni és ilyen mintát fog kapni/látni a családi életről!? Szerintem nem egészséges úgy felnőni, hogy apámnak csak a pénz hajkurászása a fontos, mert igen, én is szeretem a szakmámat, a hivatásom, kvázi hobbi munkába járnom, de mivel szeretem a gyerekeimet és szeretek időt tölteni velük, sosem tudnék úgy létezni, hogy "alszanak, amikor eljövök és alszanak mire hazaérek". Szerintem ez nagyon gáz. Az embernek lehet az életében sokminden fontos, de a szeretteinél szerintem semmi... és ha fontosabb valakinek rendszeresen a munkája mint az a totyogó kis csillogó szempár, aki áhítattal várja haza, azzal nem tudok mit kezdeni. Ilyen ember az én életembe nem férne bele. Szóval a kérdésre a válaszom, hogy én így nem vállalnék. Amíg csak vágytam gyerekre, valószínű nem ezt mondtam volna. Amióta van, nagyon sokmindent átértékeltem.

tegnap 13:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 35/35 anonim válasza:
71%
én csak a gyereket sajnálom
tegnap 13:58
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!