Vállalnátok úgy babát, hogy a legnagyobb részt a férjetek nélkül kell vinnetek a gondozásban, nevelésben?

En voltam az első válaszoló, akkor is megírtam hogy ez egy troll, ne etessétek már három oldalon keresztül.

Két hetente felteszi ezt a kérdést.

Szerintem itt nem az a kérdés, hogy úgy érdemes-e gyereket vállalni, hogy neked nem lesz segítséged, társad a férjed a mindennapok nehézségeiben, hiszen az valahol minden családban természetes, hogy anyukára több teher hárul, hiszen ő van otthon a gyerekkel. Aki erre azt mondja 50-50, az vagy hülye, vagy hazudik... Mindent ki lehet bírni, meg lehet fizetni segítséget, ez van. Ha akarod, megy. Egyedülálló anyáknak is megy.

A nagyobb probléma az, hogy a gyereknek előre tudottan nem lesz apja. Vagyis biológiailag persze lesz, aki árnyékként jön megy a kisgyermek éveiben, de szerető, odaforduló apja, aki az oviból hazafelé menet beugrik vele a játszótérre, vagy csak fociznak az udvaron egy-egy órácskát, biztosan nem. Ilyen formán pedig én inkább azt a kérdést tenném fel, hogy vállaljak-e úgy gyereket, hogy ő ""apa nélkül"" fog felnőni és ilyen mintát fog kapni/látni a családi életről!? Szerintem nem egészséges úgy felnőni, hogy apámnak csak a pénz hajkurászása a fontos, mert igen, én is szeretem a szakmámat, a hivatásom, kvázi hobbi munkába járnom, de mivel szeretem a gyerekeimet és szeretek időt tölteni velük, sosem tudnék úgy létezni, hogy "alszanak, amikor eljövök és alszanak mire hazaérek". Szerintem ez nagyon gáz. Az embernek lehet az életében sokminden fontos, de a szeretteinél szerintem semmi... és ha fontosabb valakinek rendszeresen a munkája mint az a totyogó kis csillogó szempár, aki áhítattal várja haza, azzal nem tudok mit kezdeni. Ilyen ember az én életembe nem férne bele. Szóval a kérdésre a válaszom, hogy én így nem vállalnék. Amíg csak vágytam gyerekre, valószínű nem ezt mondtam volna. Amióta van, nagyon sokmindent átértékeltem.

#34:

Persze ez mind szép és jó, ilyennek kéne lennie egy ideális világban.

És mi a magyar valóság az átlag családoknál?

Nem hiszem, hogy egy így megvlaósuló családdal, a kérdező kilógna a sorból. Sőt...

Szerintem az alszanak mikor az apuka elmegy és hazajön, még mindig jobb mint egy mérgező bántalmazó, vagy aki alkoholmámorban megy el és jön haza.

Ha az első házasságok 60%-a válással végződik, akkor annyira nem lehet rózsás a helyzet a magyar családokban. És van aki el sem válik, csak szenved... a gyerekkel együtt.

Az a jó, hogy itt a többség úgy ad lelkesen tanácsot, mintha a magyar családok legtöbbsége egy tökéletes, ideális családban élne. És csakis a tökéletesség lenne az elfogadható... Kicsit olyan képmutatás az egész.

(Tisztelet a kivételnek.)

36# Én nem gondolom, hogy mindenki tökéletes családban élne és azt sem, hogy nem elfogadható, ha apuka mondjuk műszakozik, vagy tudomisén. Az is előfordul, hogy egy házasság idő közben tönkremegy, igen.

De aki úgy vállal gyereket valakivel, hogy előre tudja, hogy valami difi van a helyzetben, azt nem tudom sajnálni utána amikor beüt a krach. Benne van hogy valami félremegy, persze, de itt már előre tudni lehet, hogy apuka mennyit hajlandó ebbe beletenni és miért kéne beérni azzal, hogy ez még mindig jobb, minthogy alkoholista, bántalmazó, sz*r alak valahol az apa? Oké. Megint máshol viszont munkát vált, hogy közelebb legyen, hamarabb hazaérjen, zokszó nélkül viszi a gyerekeket oviba, focimeccsre, meg úszóversenyre és magától eszébe jut, hogy elmehetnének hétvégén együtt a vadasparkba. Most mondtam valamit, de érted. Miért a sz*rabb a mérce? Miért nem lehet a jobb az?

Részemről nem mindegy, hogy valami elfogadható, jó alap, csak idő közben sz*aródik el, mert úgy hozza az élet, vagy valami alapból sz*r, de majd lesz valami elven belemegyünk és reméljük, hogy mi leszünk az a 0,5%, ahol csoda történik. A kérdezőnél nincs meg a jó alap, hiszen ő maga sem biztos abban, hogy ezt így akarja. "Majd lesz valahogy" elven meg nem egy gyereken kísérleteznék. Lehet, hogy csodás módon apuka pálfordul, ha már ott lesz a gyerek, de mivan ha mégsem!?

#37:

Akkor mondhatjuk nyugodtan azt, hogy egy álom párkapcsolat kapcsolat és egy sérült kapcsolat esetén sem tudjuk eldönteni, hogy a gyerekvállalás után mi lesz.

#38:

Az még a tökéletesnek induló párkapcsolatokban is sokszor így van. Amit pedig írsz, az nem 100% bizos.

39

Éppen ez az. Még tökéletesen induló gyerekvállalás esetén is benne van a pakliban, az esélye pedig többszöröse lesz, ha a pasi előre kijelenti, hogy ő gyerekkel kapcsolatban semmit nem fog csinálni, nem érdekli.

Azért hozzáteszem:

Abban az esetben elfogadható, ha mindkét félnek megvan a szerepe:

- Apuka mindent biztosít, anyagiak, lakhatás, biztonság, problémák megoldása

- Anyuka meg nem dolgozik hagyományos értelemben, de gyereket nevel, ellátja a háztartási feladatok jelentős résztét.

Nyilván értem a negatívra értékelőket, hogy a mai emancipált világban egy elavult családdmodell. De évezredekig jól működött. Hiszen mindkét fél beleteszi azt, amire a legnagyobb szüksége van a családnak. És ez is müködhet.