Vállalnátok úgy babát, hogy a legnagyobb részt a férjetek nélkül kell vinnetek a gondozásban, nevelésben?
Egy ideje már érzem, hogy vágyom kisbabára. Az utóbbi félévben ez már odáig nőtt, hogy úgy vagyok vele, ha ma kiderülne, terhes vagyok, azt is későnek érezném, mert azonnal babáznék.
A férjemben nincs ekkora vágy (egyelőre), de azt mondja, hogy ha én ennyire szeretném, januártól próbálkozzunk. Viszont, azt tartsam szem előtt, hogy a babával kapcsolatos teendőkbe nem fog tudni úgy és annyit beletenni, mint én. Anyagilag megad mindent, ha szeretném, lesz állandó segítségem itthon, akár a nap 24 órájában, ha kell, de ne várjam el tőle, hogy ha hazaesik éppen este 10-kor, akkor ő majd éjféltől hajnalig járkál a babával, mert éppen fáj a hasa, fél 6-kor pedig csörög az órája és kezdi a napot. Vagy, hogy minden nap pontban 4-kor itthon lesz, csinálja az esti fürdetéseket. Rossz belegondolni, hogy lesz, mikor külön vagyunk, vagy épp nem is fogja ébren látni aznap a saját gyerekét, mert mikor elindul, még alszik, mire hazaér, már alszik.
Kérdeztem, hogy az megoldás lenne-e, ha visszább venne a munkából, de mondta, ezt ne kérjem tőle. Fontos neki az egzisztencia, a pozíciói és tudja, hogy nem lesz ez így örökre, nem fiatal már (közelebb van az 50-hez, mint a 40-hez). De még 8-10 évig szeretne a pályán lenni, utána teljesen az enyém lesz.
Ő ezt már nem a megélhetésért, a pénzért teszi, hanem azért, mert karrierista, imádja a munkáját és azt, ahol tart. Ez fáj valahol, mert van annyi pénzünk, hogy hátradőlhessünk, hogy nyugodt családi életünk legyen. Olyan, aminek ő is a szerves része.
Én úgy nőttem fel, hogy apukám ott volt a mindennapokban, a mai napig nagyon jó a kapcsolatunk, bármikor hívhatom, nem tudok lehetetlent kérni tőle. Ha kellett, sütött-főzött, vigyázott rám, mikor beteg voltam, az első fesztiválomra is elkísért (ő volt az a jófej szülő, aki 4 13 éves lánnyal hajlandó volt kimenni a Szigetre).
Én 10 évet nem akarok várni. 1-2 év még talán, de 8-10 nem. Csak így kicsit azt érzem, nem nekünk lesz gyerekünk, hanem nekem.
Az a baj, hogy az ölebes példa pont nem volt jó, mert a kutyánkhoz ugyanígy állt anno. Legyen, ha szeretném, de ő biztos nem fogja sétáltatni, nem fog vele iskolába járni, nem viszi oltásokra, kozmetikába, minden az én gondom lesz.
Ennek ellenére azért kel fel 6 helyett fél 6-kor, hogy elmenjen vele sétálni, mielőtt dolgozni indul. Az első 2 évben hétvégente szorgalmasan járt vele trénerhez.
Az, hogy "csak anya" legyek, szerintem nálam nem opció.
Ne értsen félre senki, nagyon szeretnék anya lenni, de nem gondolom, hogy az számít jó anyának, aki mindent felad a gyerek miatt és nem érezheti jól magát gyerek nélkül, nem lehet hobbija, felnőtt társasága... Szerintem a boldog babához szükséges egy boldog anyuka is.
Foltos holmikban sem járnék, az anyaság nem egyenlő azzal, hogy rögtön igénytelen leszek magamra, és elfelejtek tükörbe nézni.
válasza:#9-nek: átlagon felüli, vállalkozó családban nőttem fel, minden pénzt a gyerekért elv alapján. Annyi külön órát fizettek, hogy sose voltam otthon 7 éves koromtól és mindig tudtam, épp miért túlórázik apa meg anya. Aztán kiderült, hogy nincs is rá szükség, de a munkahelyen jól érezték magukat, a szakmai siker volt a boldogság alapja. 15 évesen kezdtek utánam kapkodni, hogy ismerkedjünk, mert mindkettő a saját pályájára szánt továbbtanulás vonalon, de fogalmuk se volt, én mit akarok.
A lelki dolgokat a matek tanárommal beszéltem meg, az önbizalmi gondjaimat a zenetanárral, és alig vártam a tánc órákat, amikor legálisan maradhattam késő éjjelig a városban. Órákat sétáltam egyedül és senki nem keresett.
#7 voltam
válasza:A szomszédom anyukámmal egyidős, ő kerek 50 évesen lett apa, nekem pedig abban az évben született a 2. gyerekem, szóval már 50 évesen (előbb is!) nagypapa korú az ember... És ő is teljesen olyan a fiának...
Így meg, hogy előre kijelenti a dolgokat meg sem fordulna a fejemben, hogy tőle legyen gyerekem! Egy gyereknek kell egy rendes apa, nem csak valaki aki finanszírozza a dolgait, hiába, hogy annyian felnőnek nélküle, nem az a normális.
Bejárónő? Dada? Persze, csodás, de meg sem közelíti az apa jelenlétét és segítségét!
Nem tudom írtad-e valahol a korodat, de ezzel az emberrel ez a hajó nem szimplán elment, korábban sem lett volna szabad vállalni - de ha neked jó kb egyedülálló anyának lenni akkor sok szerencsét, csak nehogy megbánd! Teljesen várt gyerek tökéletes korban vállalva is tönkreteheti az ember életét...
válasza:“ hogy én elvagyok itthon a gyerekkel, eljárok vele ide-oda”
Van neked reális képes, hogy egy gyerek mivel jár - főleg az első 3 évben, majd a következő 15-20ban???
Mert ez az “elvagyok itthon a gyerekkel míg apa dolgozik”, azt sugallja, hogy f!ngod sincs… úgy beszűkül a világod - akarva-akaratlanul, hogyha ő ebben nem akar részt venni aktívan, akkor kikerülhetetlen lesz az eltávolodás. Egy gyerek nem 8 órás munka, az első 1-2 évben (segítségtől függően) 24, huszonnégy órás. Nincs kávészünet, nincs munkaidő vége.
válasza:12
Senki nem úgy tervezi, hanem úgy alakul. Amikor már hetek óta nem alszol. És a férjed a gyerek sírást sem fogja bírni. Főleg éjjel. Igen ritkán lesznek meghitt órák, kettesben töltött idő. Egyébként is, de ha előre kijelenti, hogy semmiben nem akar részt venni, akkor még inkább.
És a gyerek szemszögéből is nagyon kedvezőtlen a felállás, hogy az apja nem foglalkozik vele, nem is akarta
válasza:Nálam úgy volt megígérte eltart amíg otthon vagyok a kicsivel, és segít amikor otthon van. Ez a lelkesedés tartott fél évig, utána már 0-24ben enyém volt a gyerek, a házimunka és minden is, és egy év múlva már pénzt sem akaródzott hazahozni. Bolond vagyok hogy csak 2 év múlva raktam ki a szűrét. Sokkal könnyebb ketten egy gyerekkel, mint egy nyominger pasit is eltartani, ês eltűrni hogy "te vagy otthon, csináld te".
Szóval a kérdésedre a válasz, ha génállománynak jó az ilyen pasi hajrá, legyen gyerek, de készülj rá hogy ki fogsz égni ha vele maradsz és kuss lesz a neved.
válasza:Ez a kérdés már vagy 5ször volt, pont ugyanezek a paranéterek, gond, ugyanez a stílus.
Nem megy valami újat kitalálni? Izgat ez a témw?
válasza:Egy házasságban nincs olyan, hogy az ő pénze, meg az én pénzem. Közös a vagyonunk. Nem kell rám költenie, mert minden számlánkhoz ugyanúgy hozzáférek én is, mint ő.
Ezt csak az eltartottak szeretik mondani, vagy azok akik tized annyit se keresnek mint a párjuk :-D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!