Vállalnátok úgy babát, hogy a legnagyobb részt a férjetek nélkül kell vinnetek a gondozásban, nevelésben?
Egy ideje már érzem, hogy vágyom kisbabára. Az utóbbi félévben ez már odáig nőtt, hogy úgy vagyok vele, ha ma kiderülne, terhes vagyok, azt is későnek érezném, mert azonnal babáznék.
A férjemben nincs ekkora vágy (egyelőre), de azt mondja, hogy ha én ennyire szeretném, januártól próbálkozzunk. Viszont, azt tartsam szem előtt, hogy a babával kapcsolatos teendőkbe nem fog tudni úgy és annyit beletenni, mint én. Anyagilag megad mindent, ha szeretném, lesz állandó segítségem itthon, akár a nap 24 órájában, ha kell, de ne várjam el tőle, hogy ha hazaesik éppen este 10-kor, akkor ő majd éjféltől hajnalig járkál a babával, mert éppen fáj a hasa, fél 6-kor pedig csörög az órája és kezdi a napot. Vagy, hogy minden nap pontban 4-kor itthon lesz, csinálja az esti fürdetéseket. Rossz belegondolni, hogy lesz, mikor külön vagyunk, vagy épp nem is fogja ébren látni aznap a saját gyerekét, mert mikor elindul, még alszik, mire hazaér, már alszik.
Kérdeztem, hogy az megoldás lenne-e, ha visszább venne a munkából, de mondta, ezt ne kérjem tőle. Fontos neki az egzisztencia, a pozíciói és tudja, hogy nem lesz ez így örökre, nem fiatal már (közelebb van az 50-hez, mint a 40-hez). De még 8-10 évig szeretne a pályán lenni, utána teljesen az enyém lesz.
Ő ezt már nem a megélhetésért, a pénzért teszi, hanem azért, mert karrierista, imádja a munkáját és azt, ahol tart. Ez fáj valahol, mert van annyi pénzünk, hogy hátradőlhessünk, hogy nyugodt családi életünk legyen. Olyan, aminek ő is a szerves része.
Én úgy nőttem fel, hogy apukám ott volt a mindennapokban, a mai napig nagyon jó a kapcsolatunk, bármikor hívhatom, nem tudok lehetetlent kérni tőle. Ha kellett, sütött-főzött, vigyázott rám, mikor beteg voltam, az első fesztiválomra is elkísért (ő volt az a jófej szülő, aki 4 13 éves lánnyal hajlandó volt kimenni a Szigetre).
Én 10 évet nem akarok várni. 1-2 év még talán, de 8-10 nem. Csak így kicsit azt érzem, nem nekünk lesz gyerekünk, hanem nekem.
válasza:Nem, ilyennek ne szülj, szerintem keress egy hozzádvalót mert ha o 50 neked még még van 10 éved szülni akkor apád lehetne.
De valószínűleg ez csak a szokásos tiniregény folytatása.
válasza:Ha nem vállalod be most (mostanában), később meg fogod bánni. Tapasztalatból mondom.
Az meg hogy valaki "biztosra" megy (azaz a legoptimálisabb pillanatra vár), csak reménykedés, semmi több. Egy elképzelt, tökéletes jövőben állapot összehasonlítása a valós, jelenkori álapottal. Nincs sok értelme...
Egy párkapcsolatban, de még egy ember életében sem lehet tudni mit hoz a követhező év, hónap, hét vagy nap.
Szóval hiába várnál, nem lehet megmondani, hogy 10 év múlva jobb, vagy rosszabb lesz-e a helyzet. Így túl e tekintetben nem is igen lehet mit mérlegelni.
És ha 10 év múlva sem lesz jobb a helyzet? Na és ha igen? Még csak azt sem lehet megsaccolni, hogy melyiknek van nagyobb esélye.
Hány család/nő marad gyerek nékül, mert mindig az elképzelt jobb "időszakra" vár...
Hány nő és férfi marad egyedül, mert mindig a jobbra, a tökéletesebbre vár..
Aztán szépen mindenki kfut az időből.. mert az az egy ami nem vár a döntésre.
Húha, kicsit meglepett ez így.
Házasok vagyunk, szeretjük egymást, eszembe sem jutna elválni tőle. Jobban szeretem őt, mint annak a gondolatát, hogy anya legyek. Vagy tőle lesz gyerekem, vagy senki mástól.
Tini sem vagyok már (sajnos/szerencsére), a gyanúsítást nem értem. Amiért a te életedben ilyesmi nincs, az nem jelenti, hogy másnál sem fordul elő.
Nekem a 10 év az az ő korából adódóan is sok. Örülnék, ha látná felnőni a saját gyerekét...
Azzal kapcsolatban, hogy kevésbé számíthatnék rá most a mindennapokban, kicsit az nyugtat, hogy rengetegen vannak így.
Vagy azért, mert külföldön dolgozik a férj, vagy, mert ingázik mondjuk vidékről Pestre, vagy olyan a munkája (pl. legjobb barátnőm férje orvos, mellette még az egyetemen is tanít).
De ott a másik oldal, az, ahogyan én felnőttem és amilyen családot magamnak is szeretnék. Hogy nem rám vár minden, nem egyedül vagyok itthon pl. a hasfájós, nem alvó babával. Vagy nem nekem kell veszekedni a gyerekkel a mateklecke felett. Szóval kicsit olyan, mintha úgy lennék egyedülálló anya, hogy amúgy van egy férjem.
válasza:#4:
Ha meg eldöntötted, és ennyire szeretitek egymást a korkülönbség nem számít. Ha nagyon akarsz gyereket, de CSAKIS tőle, akkor meg felesleges a kérdés is.
De ha mindketten nyitottak vagytok, teljesen felesleges várni 10 évet. Ha felmerült, minnél fiatalabban, annál jobb.
Sőt... Ha Ő 50 év körüli, ne halogassátok már amíg tényleg nagypapa korú lesz.
Egyébként meg úgy is fog segíteni. Nem hiszem ha ilyen véleménnyel vagy róla, akkor egy olyan ember lenne, akit hidegen hagyna a gyereknevelés.
Bár nyilván arra készülnöd kell, hogy tevőlegesen neked lesz nagyobb teher. Bár ez a legtöbb családban így van...
válasza:Ha tőle akarsz gyereket, akkor hajrá. De vedd számításba, hogy akinek ennyire számít a karrier, az egzisztencia, az nem fog elkísérni könnyezve nézni az ultrahang képet; bababútort se fog válogatni veled; szüléskor miattad lesz ott, de a baba valószínűleg alig fogja érdekelni (bírni fogod ezt az érzelmi terhet?); meg fogja követelni a kávéját akkor is, amikor hetek óta kialvatlanul gondozod a babát; kéri este a megszokott időben a vacsorát, hiába lesz a gyereknek ovis program (ami miatt nem tudsz főzni); és amikor járóképtelenre lebetegszel, nem fogja elvinni helyetted a külön órára a közös gyereket, inkább fizet egy idegent.
Lehetséges, hogy rád szívesen költ, és talán a gyerekre is fog, de ugyanannyira lesz neki fontos, mintha az ölebednek vennél új kutyaruhát. Lehet, hogy nem is fogja fedezni, ha szükséged lesz több pénzre.
Ezeket meg tudod oldani nélküle, a pénze nélkül? Ha belevágsz
Egy házasságban nincs olyan, hogy az ő pénze, meg az én pénzem. Közös a vagyonunk. Nem kell rám költenie, mert minden számlánkhoz ugyanúgy hozzáférek én is, mint ő.
Én is félek attól, hogy a pici majd nem érdekelné, nem lenne annyira fontos neki, mint nekem. Hiszen alig látná, ha a jelenlegi életritmusát nézem. Főleg az elején, mikor még pici, a kötődés nem egyik percről a másikra alakul ki... Nem akarom, hogy a boldog család ötletből az legyen, hogy én elvagyok itthon a gyerekkel, eljárok vele ide-oda, ő pedig teljesen más életet él, külön tőlünk.
válasza:#7: Jaj istenem, ez igen hülye hasonlat: "ugyanannyira lesz neki fontos, mintha az ölebednek vennél új kutyaruhát."
Idehordtál egy csomó, pusztán találgatáson alapuló dolgot, ráadásul negatívakat.
Pont ugyanez, minden alap nélkül, forídtva is lehet:
Mi van ha amúgy a jó egzisztencia miatt, ha nem is lesz aktív a gyereknevelésben, de besegít a párjának egy jó bejárónővel a házimunkába, vagy bébiszitterrel? A legjobb sulikba tudja beiratni majd a gyerkőcöt, és 25 éves korára vesz egy lakást is a gyerekének.
Nem egy lecsúszott, átlag magyar családból kell kiindulni, ahol a fater alkoholista, rendszeresen veri a feleségét és a gyerekeit. És az anya teremt elő mindent, hogy eltartsa a munkanélküli férjét is.
válasza:Pedig ez pontosan így szokott lezajlani, ha munkamániás a férj, vagy csak megbánta a gyerekvállalást a váratlan terhek miatt. Nincs ideje, idege a gyerekre, a felesége átváltozik csak anyává, kevés a szex, a kiszámítható kényelem kiesik, a csinos asszonyka inkább a babára költ és foltos holmikban jár. Végül ő is érdektelen lesz és a férj egyre többet dolgozik. Végül önigazolást talál a hisztis, lelakott felesége miatt az eltávolodásra.
Ezekre egyetlen megoldás van, ha elkezd a gyerek körül segíteni, kötődik hozzá és megérti, miért áldoz annyit a felesége a babára és a gondozás terhét megosztják, így társulva jóban és rosszban. Ha ez sikerül, akkor olyan boldog család lehettek, amire vágysz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!