Mindkét szülő lemondana a betegen született gyermekről?
Adott, hogy egy házaspárnak gyermeke születiky aki testi és szellemi fogyatékosságal látja meg a napvilágot.
Ha a "szülők" azt mondják, hogy köszönik, ebből nem kérnek, és bent hagyják a kórházban, esetleg örökbeadják, mennyire elítélendő?
Van joguk a "szülőnek" egy új életet kezdeni gyerek nélkül?
Ha a lelkiismeretük engedné ezt a lépést, megkönnyítenék a saját életüket ezzel?
A kérdés eleve nem életszerű. Aki lemondana róla, hogy érti? Otthagyná a kórházban? Mert elárulom, újszülött korban a legtöbb esetben nem látszik semmi. Pont olyan, mint a többi újszülött. Alapesetben az ember várja a gyerekét, megszenved vele a szülésnél, majd az összes hormon meg minden azon dolgozik, hogy ő azt a gyereket ellássa. Egy tökéletesen egészségesnek látszó gyereket, akit alig várt, hogy hazavihessen. Mást se lát maga körül, csak hogy mindenki csodálja, eteti, fotózza körülötte a szintén egészségesnek látszó saját csecsemőjét. És akkor ő egyszerűen felöltözik és hazasétál? Lehet, már ő is etette, a "hír" előtt még úgy csodálta, mint mások? Aztán egyik percről a masikea ott hagyja, mint egy csomagot? Hogy?
És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy sok esetben ha em csak nem látszik, nem is tudható előre. Pl.: egy születéskori agyvérzésnél valószínűsíthető, hogy lesz valami következménye, de nincs az az orvos, aki pontosan meg tudja mondani, milyen mértékű.
Szerintem ez egy nagyon nehéz kérdés. Mindig mindenre van válaszom és forgatókönyvem, de mindkét terhességem végefelé voltak olyan gondolataim, hogy mi lenne, ha súlyos veleszületett betegsége lenne valamelyiknek, ami az értelmi képességekre is kihat (olyanra gondolok, amivel élete végéig ápolásra és segítségre szorulna). Nem tudtam rá választ találni és őszintén reméltem, hogy soha nem is kell majd ezen komolyan elgondolkoznom.
Én kimerem mondani, hogyha a szívemre teszem a kezem, hogy nem tudnám feladni az életünket és szívvel-lélekkel gondozni egy súlyosan sérült gyermeket. Már a kötődés kialakulásával is lennének problémáim valószínűleg. Ilyen formán egyszerűen képtelen lennék elfogadni, hogy nekem ez lesz az életem, de azt is látom, hogy ilyen gyereket senki nem fog örökbefogadni és a rendszerben sincs igazán jó helye. Szóval nem tudok erre jó megoldást és választ sem. Nem tartom elítélendőnek, ha valaki ezzel nem akar együttélni, de valahol mégis, ha sorsára hagynak egy gyereket. Nem leszek népszerű, de én ilyen esetben bizonyos sérülési szint felett szakértők véleménye mellett engedélyezném az eutanáziát. Sajnos. Szerintem ilyen helyzetben borzasztó, de ez a legjobb mindenkinek.
#28, 29
Életkeptelen? Ez alatt mit ertetek? Mert a szűrővizsgalatok nagy resze olyan betegsegre szűr, mint pl. a Down szindroma, ami nem jelent eletkeptelent közel sem.
Az életképtelenne tevő agyi sérülesek gyakran pont születesi komplikaciokbol, sulyos oxigenhianyból fakadnak. Aminek a mertéke gyakran kesőbb derül ki.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!