Mindkét szülő lemondana a betegen született gyermekről?

Tönkretette az egész családját. ""

Az komoly kijelentés. Egy gyerekről beszélsz ember. De ha még tovább megyek is egy fogyatékos felnőttről. Nem az ő hibája, hogy világrajött!!!

A kérdés nehéz. Akkor mondanék le ha tudnám jobb helye lesz más mellett, vagy épp ha lenne egy megbízható korrekt intézmény ahol szintén nagyon jó helye lenne. De a mai világot látva inkább szenvednék én és nevelném.

Egyébként a Dr csont című sorozatban volt egy olyan rész , amiben a fogyatékos gyereket megmérgezik, a nyomozás végén pedig kiderül hogy a saját anyja volt az, mert azt hitte meg fog halni és nem akarta hogy a gyereke egyedül maradjon, mert tudta mi várna rá ilyen állapotban.

Maga a gyerekvállalás is egy nehéz téma. Nekem legfőképp az aggódás miatt, egyre több minden lát napvilágot és egyre jobban bizonytalanít el, nehogy a gyermekem kerüljön olyan helyzetbe (pedofília, erőszak, bántalmazás, elrablás, zsarolás, stbstbstb)

Kicsit elkanyarodtam a témától, de jó volt kiírni.(:

Könnyű az egészséges gyermeket szeretni de sokan őróluk is lemondanak meg rosszul bánnak vele.

Én sokat gondolkoztam rajta mi lenne ha....

Ha beraknám akkor se lenne könnyebb a lelkem nem lenne nyugodt.

Valószínűleg vállalnám a nehéz utat amit a sors adott és imádkoznék, hogy én halljak meg utána mert akkor utána nyugodtan tudnék meghalni

"Persze, hogy joga van a saját életét élni a szülőnek."

Persze hogy joga van: dönthet mielőtt gyereket vállal. Ha vállal, azzal vállalja a beteg gyerek kockázatát is.

Én se tudtam előre, hogy beteg gyerekem lesz.

"Én speciális intézetbe adnám és járnék látogatni"

Ahogy Móricka képzeli.

NINCS ma Magyarországon olyan intézmény, ami ezt nyújtaná.

Még az idősek ellátása se megoldott, pedig róluk jóval kevesebb ideig kell már csak gondoskodniuk.

Az a nagy büdös helyzet, hogy aki ma a mai Magyarországon "lemond" a fogyatékos gyerekéről, az a legsötétebb sorsot szánja neki.

Ha ettől könnyebb lesz a lelkiismerete? Akkor akár kukába is dobhatta volna.

Mi ezt a lehetőséget a férjemmel a gyerekvállalás idején átbeszéltük. Ha olyan a betegség, ami már terhesség alatt látszik és kimutatható, akkor fájdalom, nem tartottuk volna meg. Pont a fentiek miatt, mert igazából senkinek sem jó egy betegségekkel, fájdalommal, lemondásokkal teli élet. Ha nem látszik terhesség alatt már, csak utána, ha olyan jellegű a fogyatékosság, akkor annak mértékétől függően keresnénk segítséget, bentlakásos intézményt, ahol látogatnánk. De az örökbeadás nem merült fel bennünk, elméletben sem. Gondold el, ha egy gyereket, akit akartak alapból és terveztek, a betegségei/fogyatékosságai miatt nem vállalnak a saját, vér szerinti szülei, akkor majd az örökbefogadó szülők elfogadják így?

És most lehet lepontozni, nyilván a gyerekvállalásnál ez is benne van a pakliban, de gyereket nevelni éppen elég nehéz teljesen neurotipikus, tökéletesen egészséges gyerekek esetében is, nem mindenkiben van meg az erő, elhivatottság, kitartás, stb, egy beteg vagy fogyatékos gyerek neveléséhez.

Nemrégiben volt egy cikk a telexen egy anyukáról, aki kb bölcsibe hordja a már lassan 40 éves fiát. Az apuka régóta lelépett, a "gyerekkel" mi lesz, mikor az anyja meghal? Ki fogja őt szeretni és gondozni? Anyaként ezzel a teherrel nem tudnék együttélni.

"Gondold el, ha egy gyereket, akit akartak alapból és terveztek, a betegségei/fogyatékosságai miatt nem vállalnak a saját, vér szerinti szülei, akkor majd az örökbefogadó szülők elfogadják így?"

Vannak, akik pl kifejezetten Down kóros gyereket akarnak orokbefogadni, vagy törpe növésűt, egyéb súlyos testi fogyatekossaggal élőt - igaz, ez többnyire az USA-ban élőkre jellemző.

Én le tudnék mondani róla.

3 közvetlen példa is van az életemben.

A szülői házunk szomszédjában ikrek születtek, 40évesek (igaz én 32vagyok)

Az egyikük totál egészséges, jó élete van.

A másik 40éve egy test... Nem tud beszélni, nem tud ülni, enni is csak pépeket. Anyukája tolókocsivsl tologatja. Viszi udvarra, eteti, pelenkázza. Én gyerekkoromban féltem tőle.

Anyuka dolgozni sosem tudott mellette. Apuka amíg élt, tartotta el a családot, szerény körülmények közt éltek.

Apuka 3éve meghalt. Azóta gyakorlatilag a rokonok, az utca tartja el őket. Anyuka 2x próbált már azóta öngyilkos lenni.

Másik példa, barátnőm férje. A tesója betegen született. A szülei bevállalták. Ez addig volt szép, míg barátnőm férje 18 volt, a húga 16. Meghaltak a szüleik.

Azóta barátnőm férje a gyámja. Ő magát úgy ahogy ellátja. De nem lehet fél órára sem magára hagyni. Multkor 1órára ugrottak el otthonról, mire hszaértek a lakás úszott a vízben. A tesó bedugta a csapban a dugót, megnyitotta a csapot. Ömlött a víz... És ez csak 1 példa.

3.példa itt a jelenlegi lakhelyünkön. 30éves a srác. Ő egyedül lakik. De nem tud dolgozni, kb én is alig értem amit mond. Az anyukája tartotta el, ő nevelte, de 2 éve meghalt. Azóta a srác vergődik. Tesója kitartott mellette, de nem tudta azt az életet élni. Elköltözött. Az apja le se tojja magasról. Így kb a falu tartja el őt.

Én nem tudnék így elni. Nem lennék képes ezt végigcsinálni.

Akármennyire szeretném, tudnám az én gyerekem, nem menne.

Pont hidegen hagyna más meg mit gondol erről. Senki sem tökéletes, mindenkiben lehet hibát találni. Bennem pl ebben (is).

"Aki elítéli az ilyen szülőt, az ugye semmi terhesség alatti szűrővizsgálatot nem vett igénybe"

A te fejedben mégis hogy képes ez a két dolog így összemosódni, amikor PONT azért végez el az ember a lehető legtöbb szűrővizsgálatot, mert csak ADDIG van tényleges döntési lehetősége, amíg nem született meg!

Ha már megszületett, BIZTOS szenvedni fog attól, ha elhagyod és nem azért mert lemarad az "anyai szeretetről", hanem mert NINCS OLYAN ELLÁTÓ egység, ami többet és jobbat tudna nyújtani a gyereknek, mint a szülei. Magyarországon nincs.

Ez csak a romantikus fejekeben létezik!

A sötét valóság, hogy még normális nappali ellátó is csak elvétve van, de azokról is sorra derül ki az "éheztették, verték, erőszakolták".

Tényleg, micsoda élet!

Oxigénhiánnyal született autistat nevelek. Ezt még csak szűrni se lehet.

14-es voltam.

#19 azért mert neked megy, elbirod, más nem biztos, hogy képes erre

Én is lemondanek róla.

Aztán hogy ki mit gondol az már az ő saját problémája.