Nagyon rossz anya vagyok azért, mert legszívesebben visszacsinálnám az egészet?

Ha nem mondod ki a gyerekednek soha szemtől szemben, hogy igazából én téged sosem akartalak, igazából el akartalak vetetni, és miután megszülettél tönkretetted az életemet, attól ez még hat rá.

Bizonyított tény, hogy a nem akart, nem várt gyerekek azzal a hátránnyal indulnak neki az életnek, hogy saját maguk a saját létezésüket is megkérdőjelezik. Ezáltal ha valakit nem akartak, nem kívántak, mégis megszületik, annak egész életében dolga lesz azzal, hogy ő vajon megérdemli-e az életet. Rendre felteszi a kérdést, hogy joga van-e a világon lenni, érdemes-e az emberek elfogadására, szeretetére.

„Nagyon mély, zsigeri érzések ezek, és sok esetben állandósul a tudattalan törekvés arra, hogy akkor én majd megmutatom, hogy igenis kellek erre a világra, igenis érek valamit, és állandósulhat annak a belső szándéka is, hogy megszolgálja mások figyelmét, törődését, és reménykedik, hogy érvényesítik, igazolják a létjogosultságát. De a mély belső kétely ott marad, bárhogy is próbálkozik az illető, hacsak nem tesz valamit azért, hogy ezt a törést feldolgozza” – mondja dr. Eigner Bernadett.

"Orvos Tóth Noémi híresen sokat foglalkozik a családi mintázatokkal és az öröklődő traumákkal. Munkássága során több olyan páciens is megfordult nála, akiknél érzékelhető volt a nem várt gyermek szindróma. Ezek a személyek gyakran nincsenek jóban magukkal, nem tudják gyakorolni az önszeretetet, sőt a pszichológus egyik betege a dicséret befogadására is teljesen képtelen volt. Bennük a szülők bizonytalansága úgy rögzül, hogy ők nem jók, vagy hiba van bennük, hiszen még a saját szüleik is meg akartak válni tőlük. Gyakori esetükben az a jelenség, hogy folyamatosan meg akarnak felelni nem csak a szüleiknek, hanem az életük minden terén, a létező összes kapcsolatukban, legyen szó romantikus értelmezésről vagy barátokról. Ez pedig nagyon megnehezíti az egészséges kötelékek megvalósítását. Sokszor a nem várt gyermekek alárendeltekké válnak felnőttként, és túlzó módon lesik párjuk minden kívánságát, hiszen beléjük van kódolva, hogy a szeretetért meg kell küzdeniük. Ezáltal pedig a biztonságérzetük szinte folyamatosan labilis lábakon áll."

"Szülőként két fontos feladatunk van, ha a gyerekünkkel kapcsolatban a terhesség során felmerült az abortusz kérdése, de végül megtartottuk a magzatot. Egyrészt bármennyire is nehéz beszélni erről az egészről, tegyük meg, mert ez hatalmas segítséget nyújthat gyermekünknek, és a jövőjét elképesztő módon könnyítheti, ha tudja, mivel kell dolgoznia. Másrészt pedig ne éljünk haraggal, mert az nem lesz hasznunkra, se nekünk, se a gyermekünknek."

“ biztos van akire igaz”

Az egyéni megélések irrelevánsak a kutatásokkal és statisztikával szemben. Statisztikailag a te gyerekedre inkább igazak lesznek ezek.

“ Azzal lennék elégedett, ha boldognak érezhetném magamat attól függetlenül, hogy megszületett a gyerekem.”

De mitől érzed magad boldognak? Régen mitől érezted magad boldognak? Ezt amíg nem tudod megfogalmazni, csak körbe körbe mész. Mert attól hogy dolgozol gyerek mellett nem vagy boldog, sőt azt mondod nyűgnek érzed, attól hogy van segítséged nem vagy az. Hobbid nincs, sportolni nem sportolsz. Ezekben lehetne flow élményt megélni, ami hozzásegítene ahhoz, hogy többször tudj boldog pillanatokat megélni. Nincs olyan hogy konstans boldogság. És amíg ezt hajkurászod, nem tudsz előrelépni olyanban ami hozzád adna és amitől több kerüljön az elégedett/boldog serpenyőbe.

A gyereket már nem csinálhatod vissza, bármennyire szeretnéd. Ám hogy ez ne mérgezze tovább a lelketeket (a tiedet és a babáét) próbáld meg átkeretezni a helyzetedet. Mert te most csak a hiányokra koncentrálsz.

Ezen kívül gyászold el az előző életedet. Ahogy egy családtagot. Az már sosem jön vissza. Ha kell a gyászfolyamatban kérj segítséget szakembertől. Add meg a külsőséges módjait: búcsúzz el tőle, temesd el stb. És ugyanúgy végig kell menned a stációkon. Te egyelőre a dühnél tartasz. Tudatosítsd ezt is!

"próbálok keresni valamit, ami boldoggá tenne. Nagyon rajta vagyok, de jelenleg kilátástalan."

Nekem ebből az jön le, hogy nincs hobbid - ugyanis a hobbi valami olyan dolog, ami kikapcsol, flow élményt ad, kiszakít a mindanapokból, amíg azt csinálod, csak a jelenben vagy. Nekem így azt jelenti, hogy nincs hobbid.

Miket próbáltál? Vannak felnőtt színezők, menj el falat mászni, egy jó kis crossfit óra, lovaglás, ahol nem hazudhatsz a lónak, kerámiázz, fess, önkénteskedj (olvass fel hangoskönyvet vakoknak, menj állatmenhelyre, hospice házba, segíts tanulni hátrányos helyzetű gyerekeknek, segíts alapanyagot vágni a BikeMaffia ételfőzéseihez, ezer és egy lehetőség van, ha ebbe az irányba mennél), íjászkodj, járj el táncolni, újíts fel régi bútorokat, járj teljesítménytúrákra, kezdj el vívni, kajakozni, úszni, síelni, próbálj ki olyat amit gyerekként ki akartál, de sosem engedték/nem volt rá lehetőség... Nehéz elhinni, hogy semmi nem érdekel.

A gyász meg nem egy pár hónapos folyamat...

"ha már nekem sosem lesz. Igyekszem nagyon pozitív lenni."

A kettőt nem érzed ellentmondásosnak?

"Egész nap csak idegeskedek és gyomorgörcsöm van a következő naptól"

Miért, mi lesz következő nap?

Milyen gyász dolgot próbáltal?... Azt nem lehet "próbalni". Az idő kérdése. 1-2 év, mire le tudod zárni a múltat, es új életet kezdesz - ami persze hasonlithat a regihez, de olyan ugye már nem lesz.

Egyébkent azt ertem, hogy hiaba tudsz csinalni mindent, semmi nem ugyanolyan. Fizikailag meg tudod csinalni, de lelkileg nem adja ugyanazt. Nyilvan nem, mert tudod, hogy otthon var egy gyerek, aki elsősorban téged vár. Es ennyi dolog mellett a gyomorgörcs is erthető, abszolut!! Épp ezert volt nekem az a javaslatom, hogy hagyd a munkat, a hobbit, az akármit, engedd meg magadnak higy kiessen egy-masfel ev, ne menj sehova időre, es akkor meg fog szűnni a gyomorgörcs nagy resze is - mert akkor mindegy a baba epp mit csinal vagy mit sem, lesz időd hozzá alkalmazkodni, es nem őt kell programpontként a sok mindenbe beilleszteni.

Szerintem sokkal nyugodtabb es kiegyensulyizottabb lenne minden, ha inkabb magadban tervezgetned a jövőt, és nem rohannál a múltad utan, amit ugysem tudsz elérni...

Mivel hiaba csinalod, nem tesz boldoggá (a munka, a hobbi es egyebek), mi lenne ha első körben nem csinalnad? És megprobalnal teljesen a gyerekkel foglalkozni, próbaképpen. Ez egy "pihenő", szünet, foglalkozz önismerettel, stb.

Ha elhiszed, hogy a gyereked ebből semmit nem érez, akkor a legnagyobb hazugságban ringatod magad.

"Rettegek előre minden naptól, hogy milyen hangulata lesz és, hogy lesz, sikerül- e mindennel végezni stb."

Bocs, de mitől rettegsz? Azt írod, hogy eszik-alszik baba, és rengeteg segítséged van. Ha meg annyi dolgod van, hogy nem végzel mindennel, akkor engedj el valamit - ezért challengelték itt többen, hogy dolgozol egy 6 hónapos mellett, meg patika háztartás meg mindennap főzés - minek? Itt az eredménye. Meg vagy borulva, de te görcsösen ragaszkosz mindenhez. Ez mártírkodás, közben meg azt hajtogatod, hogy te sosem leszel már boldog, és erről a gyerek tehet. Nekem ez nem a megoldásra törekvés felé mutat.