Nagyon rossz anya vagyok azért, mert legszívesebben visszacsinálnám az egészet?
Igen, tudom én vagyok a hibás az egészért, mert én tehetek róla, hogy jött, nem ő akart jönni. Szeretem nagyon, mindent megteszek érte, rengeteget foglalkozom vele és mindene megvan, de én szülés előtt elég szabadon éltem. 12 órákat dolgoztam, amit imádtam egyébként, jártam szórakozni, barátokkal és most minden megszűnt. A testem is borzalmas lett. Nem tudom elfogadni. Dolgozom rajta, de nem sikerül.
Sokszor úgy érzem örülök, ha nem velem van. Más is érez így? Szörnyű anya vagyok?
#8:szórakozni kifejezetten nem, de mindehova máshova eljárok ahova előtte, de sajnos nem segít. Olyan érzésem van, hogy hiába nincsen velem akkor is nyakamban van egy teher.
#9:az esélytelen, a férjem ahhoz túl jól keres, hogy feladja az egészet, én a töredékét tudnám megkeresnk.
#10:nagyon sok szakembert próbáltam már előtte. Senki sem tudott segíteni, pedig igazán igyekeztem. A kezdetektől dolgozom egyébként, de a munkám sem boldogít már. Szeretem csinálni, de már azzal kapcsolatban is azt érzem, hogy +1 nyűg.
Ugyanúgy gondolkodom, mint te, hogy ezzel mennyit ártok neki. Tudom, hogy hiába nem mutatom ki, lehet érzi már most. És tényleg így is van. Sosem leszek már boldog és a szívem szakad meg miatta.:(
Sajnos teljesen átérzem a helyzeted. Én is így érzem magam, csak a babám még csak 3 hónapos.
Minden nap sírok pedig mindig megfogadom, hogy holnap más lesz. Itt ez a gyönyörű lány, fel kell nevelnem. És igen én emiatt rossz anyának gondolom magam.
Sajnos apuka is amilyen lelkes volt az el is múlt pedig 10+ kapcsolat, ő akart jobban. Benne van a levegőben, hogy nem is marad velünk, szóval szörnyű minden.
Nekem 8 hónapos korában volt a mélypont, onnantól nagyon lassan javult. Nálam rengeteget segített, amikor már lehetett vele beszélni, sőt, normálisan programozni.
Valahogy muszaj megtalalni az új lehetőségeket, de annak még nincs itt az ideje, még nagyon kicsi.
Meg el kell telnie a "gyászidőnek", idővel meg tud szűnni a régi elet iranti extrem vagyakozas.
Innentől minden időszak átmeneti. El fog mulni a csecsemőkor, aztan a totyogó is, az ovi része megint más lesz, egyre szabadabb. Olyan meg sosem lesz mint régen, de te alakítod a jövőd. Hany éves vagy?
"A kezdetektől dolgozom egyébként, de a munkám sem boldogít már. Szeretem csinálni, de már azzal kapcsolatban is azt érzem, hogy +1 nyűg."
Bocs, de ha nem a betevőre kell, akkor minek dolgozol egy 6 hónapos mellett, ha egyébként is meg vagy borulva mentálisan? Egyenes út az idegösszeomláshoz vagy a totális kiégéshez.
"Sosem leszek már boldog és a szívem szakad meg miatta."
Tudom, hogy a mostani élethelyzetedben nem látod a fényt. De minden lent után jön egy fent. És nem lehet eltagadni a saját felelősségedet benne, hogy mennyire tudsz boldog lenni. Amit tudsz tenni: kell, hogy legyen hobbid, ami TÉNYLEG kikapcsol, flow élményt ad, kell hogy legyen(ek) céljaid, esetleg egy projekted, ami tényleg szívügyed. A boldogság nem egy állapot, hanem sok apró "boldog" pillanatok sokasága. Boldog pillanatot, akkor tudsz megélni, ha elégedett tudsz lenni abban a pillanatban, ha flow élményben tudsz részt venni, ha kötelezettség, felelősség nélkül tudsz létezni (akár csak egy napig). Ha várod a konstans boldogságot, sosem leszel boldog.
(2-es,10-es vagyok)
#15:próbálok keresni valamit, ami boldoggá tenne. Nagyon rajta vagyok, de jelenleg kilátástalan.
#17:hidd el, már nagyon várom!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!